Charlotte Usher gyakorlatilag láthatatlannak érzi magát az iskolában, és egy nap valóban azzá is válik. Nemcsak láthatatlanná, de halottá is. És mindez egy srác és egy gumimaci miatt.
Ebben a kissé gúnyos, néhol mégis szívszorongató történetben Tonya Hurley feltárja előttünk a láthatatlanságot, amit néha mindannyian érzünk, és hogy meddig vagyunk képesek elmenni, hogy végre észrevegyenek bennünket.
Először a könyvről a moly.hu -ról értesültem egy aranyos animációból. Akkor még csak érdekesnek találtam, aztán Gigi mondta, hogy olvassam el, neki bejött. Születésnapomra ezt kaptam Lena91 -től (köszönöm neki ezúton is).
A története egy szellemlányról szól, aki életében is láthatatlan volt, egy szürke kisegér típus, amilyen minden középiskolában előfordul. Aztán meghal egy végzetes "gumimaci-támadásban" és teljesen láthatatlanná válik... legalábbis az élők számára. Azonban talál egyetlen valakit, aki él, és látja őt, és egész jól kijönnek egymással, összedolgoznak, és kihasználják annak előnyét, hogy egymásra találtak...
Charlotte - a főhősnőnk - éltében és halálában is csak Damonnal, a suli legmenőbb fiújával akar összejönni, aki azonban Petulával jár, a legmenőbb lánnyal. Persze a követők sem hiányozhatnak mögüle, továbbá adott még egy gót húg, akit folyton gúnyol, és aki szintén kirekesztett, különc.
Azonban Charlotte már meghalt, de ezt nem akarja tudomásul venni...
A története maga nem valami kiemelkedő, nincsenek benne a leírások sem túlcifrázva, valahogy mégis megfogott az a sötét hangulata, ami mégis könnyed.
A könyvben ugyebár tinédzserekről van szó, ennek ellenére idősebb korosztálynak is élvezhető a kötet, mert nem csak a fiatalok gondjairól (klikkesedés, népszerűség, láthatatlanság, diákszerelem) van szó, felvet komolyabb témákat is, mint például, meddig mehetünk el azért, hogy nekünk jó legyen? vagy fel kell e adnunk magunkat, hogy beilleszkedjünk, vagy maradhatunk önmagunk is?
A bizarrnak ígérkező szellemsztori tulajdonképpen mesés, könnyed stílusú, olykor humoros történet szerelemről, barátságról, népszerűvé, vagy éppen a "szürkék közül az egyikké" válásról. A fő hangsúly a szereplők fejlődésén van, ami remekül végigkövethető a könyv folyamán.
A szereplők közül nálam kiemelkedett Scarlet, akit megkedveltem azért amiket csinált, a beszólásai, és minden miatt.
A fejezeteket megelőző árnyképek, és idézetek remekül passzoltak a könyv stílusához, hangulatához. A borítója is nagyon ötletes, és gyönyörű.
Összességében nézve a könyv tetszett a maga könnyedségével, tanulságaival, küllemével. Kíváncsian várom a folytatást, hogy ezek után még mit lehet kihozni a történetből, és alig várom, hogy mi lesz Scarlet következő húzása...
1 megjegyzés:
Megyek megvenni!
Megjegyzés küldése