2011. március 31.

Richelle Mead - Örök kötelék (Vámpírakadémia 5)

Fülszöveg
Rosemarie Hathaway soha nem a nyugodt természetéről volt híres, de most különösen nagy bajba keveredik. Pedig olyan jól indul minden. A Montana erdejében megbúvó Szent Vlagyimir Akadémián sikerrel és figyelemre méltó eredményességgel teszi le gyakorlati záróvizsgáját, megszerezvén az értettségét és elkötelezettségét bizonyító hűségjelet, mely a morákat vigyázó dampyr testőrök büszkesége. Ezt követően azonban megindul a lavina…
Lissa Dragomir hercegnő segítségével annak a Viktor Daskovnak a kiszabadítását tervezi, akit ők maguk juttattak a vámpírok börtönébe. A vállalkozást bonyolítja, hogy az élőhalott strigává lett Dmitrij nem csak szerelmével üldözi Rose-t, hanem egyenesen az életére tör.

Vajon sikerül-e Rose-nak kiderítenie, miként lehet a strigává vált vámpírokat visszahozni az életbe? S ha igen, eltűnik-e belőlük nyomtalanul a gyilkos ösztön? És vajon képes-e felőrölni a strigáktól való örökös félelem a morák és dampyrok közti szoros kapcsolat erejét?
Richelle Mead Vámpírakadémia-sorozatának ötödik, egyben utolsó előtti kötete nem véletlenül szerepelt szerte a világban a sikerlisták élén. Az újabb izgalmak és váratlan fordulatok egészen biztosan lenyűgözik majd a hazai rajongók széles táborát is.


 AZ ELŐZŐ KÖTETEKRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!
Az ötödik kötet története körülbelül ott folytatódik, ahol a négyes megszakadt: Rose és barátai azon tanakodnak, hogy megszöktetik Viktor Daskovot a börtönből, hogy kiszedjék belőle az információt, amire szükségük van. Ezek mellett/után persze zajlik az élet. Rose előtt érettségi vizsga áll, Adrian folyamatosan udvarol neki - amit többen nem néznek jó szemmel -, de belép a képbe Dimitrij is, aki folyamatosan leveleket küld Rose -nak, amikben fenyegeti őt.
Ezek mellett ott van még Christian és Lissa nem éppen felhőtlen viszonya, továbbá Rose -nak meg kell birkóznia  Tatjanával is... vagy mégsem ő fogja Rose -nak a legnagyobb gondot okozni?
A lánynak rengeteg kihívással, és feladattal kell szembenéznie, de nem megy minden zökkenőmentesen, és történik egy-két tragédia...

Nem merek többet írni a könyv cselekményéről, mert senkinek sem szeretném elvenni az olvasási élményét, de nagy vonalakban felvázolva ismét találkozunk mora politizálással, az Udvar ügyeibe való részletesebb betekintéssel, a dampyr testőrök munkájának hátterével is megismerkedünk, továbbá ismét történnek striga támadások. Ebből a kötetből sem hiányozhatnak a romantikus szálak és rengeteg csavar, amik ismét bizonyítják, hogy Mead precízen megtervezett, izgalmakban bővelkedő útvonalon terelgeti a hőseit és nem hagyja unatkozni az olvasót.

A kötet felépítését úgy tudnám meghatározni, hogy a humoros, vidámból átmegy az egyre keserűbb, melankolikusabb irányba, és egyre csökken a humorszint. Éppen ezért a könyv elején levő Adrian-Abe jelenetek, továbbá a Rose-Abe jelenetek voltak a kedvenceim.

 A kötetben ismét összejön a régi szereplőgárda, így láthatjuk Lissát, aki elkezdett változni (pozitív irányba), Roset, aki hajmeresztőbb dolgokat művel, mint az előző kötetekben, ugyanakkor sokszor vívódik, hogy mi lenne a helyes. Christiant, aki még mindig christianos, és Adrian sem hazudtolja meg önmagát: szarkasztikus, de ugyanakkor jobban megmutatkozik az odaadó oldala is.
Visszatér Dimitrij is, aki Lissával ellentétben még negatívabb fordulatot vesz. Egyáltalán nem tetszik, hogy a tök erős karakter egyre inkább eltorzul, és már egy hangyányit sem hasonlít az első kötetbeli Gyimkára... Persze, oké, szörnyűségeket csinált, stb..., de ennek ellenére túlzás, ahogy viselkedik Rose -zal szembe. Mint egy durcás kisfiú, vagy nem is tudom... Aminek kifejezetten örültem, hogy Abe is több szerepet kap, jobban megismerjük, hogy mire képes, továbbá rengeteg egyéb karakter életébe kapunk részletesebb bepillantást (pl. Adrian családjáéba stb...)

A könyv bővelkedett humorban, érzelmekben, fordulatokban, és hiába oldódik meg egy probléma, máris ott a következő, és a következő, amit egy borzasztó, függő vég szakít meg. Noha ez nem akkora függővég, mint a harmadik kötetben található, ennek ellenére azt hiszem nehéz lesz kivárni a következő kötetet.

Összességében nézve nem okozott csalódást, szerettem, mert végre többet megtudtunk a karakterekről, mert sok volt benne Adrian, mert színre lépett Abe, és mert rengeteg olyan kérdés kerül elő, amire az olvasó kíváncsi lehet.
És hogy ezeket az eseményeket hogy lehet még ennél is jobban fokozni? Az a sorozatzáró, 6. kötetben kiderül...

u.i.: A könyvet köszönöm az Agave kiadónak és Lobo -nak!

u.u.i.: a posztot újratöltöttem, mert jó néhány észrevételem valóban kimaradt...

Oszd meg a bejegyzést! :

9 megjegyzés:

Agnes96 írta...

Szia!
Sokszor olvasom a blogod, mert én is szeretem a könyveket, megegyezik a stílusunk és ált. a véleményünk is. Már kíváncsian vártam te mit írsz az Örök kötelékről, de picit csalódtam... :( Azt szeretem, mikor megírod h melyik jelenet tetszett/nem tetszett, kiről hogyan változott a véleményed, annak ellenére h Spoiler-t tartalmazna.
Nem írtál semmit arról, hogy Dmitrij viselkedése téged hogy érint, (engem elszomorított) amiket meg nem szoktál kihagyni :D
De hát, te tudod, hogy miről milyen véleményt akarsz írni :)

FFG írta...

Szia!
Először is köszönöm!
Másodszor pedig igazad van, valóban nem írtam róla, annyira elkeserített Dimitrij viselkedése... Ezért is bátorkodtam kiemelni, hogy Adrian viszi nálam a pálmát (még mindig). Nálam valahogy részről részre írta le magát Gyimka karaktere :( Amennyire szerettem az első kötetben, a másodiktól fogva már annyira nem...

Ezúttal kedvenc jelenetet sem említettem meg, a könyv első... kb 30-40 oldalában tetszettek a humoros részek, a többi az olyan szokásos "meades" volt, jó, élvezhető, és rakott bele egy-két csavart :).

Egyébként a történetről is ezért írtam kevesebbet, mert nem szerettem volna spoileres lenni - pedig pár jelenetet megemlítettem volna, de nem szeretném elvenni senki olvasási élményét :)

Sajnálom, ha csalódást okoztam, igyekszem minden könyvről részletesen, spoilerektől mentesen írni :)

És ha gondolod, privátban spoilerezve is kitárgyalhatjuk a könyvet :)

Agnes96 írta...

:)
Nem tudom, nekem a 2-ben még mindig az álompasi volt Dmitrij, bár még mindig az :D Igen, sajnos a viselkedése nagyon megváltozott, és én is kb. annyira szenvedtem, mint Rose, hogy "nem láthatom és nem beszélhetek vele". Adriant is imádom, nekem is a bunkó rosszfiúk jönnek be ;) . Viszont, ha már Gyimkánál tartunk, te nem hiányolod az orosz kapcsolatokat? Mármint, amikor Dmitrij megtalálta Rose-t, egyszerűen elrabolta, és az ottani haverjai, akikkel épp vadászott, még nem jelentek meg. egy elvarratlan szál, amiket Mead nem szokott levegőben hagyni :( erről megtudhatott volna pár infót...
Éééés megint visszakanyarodva Dmitrijre, nekem ott újra visszanyerte a szeretetem, mikor a kávézóban leállt bunyózni, óóó... végignéztem volna ahogy leveri az Udvar őreit és megszöknek :D

És hát, igen. nehéz érdekeset és izgalmasat spoiler nélkül írni :)
Azért, csak így tovább, nem volt ez olyan/akkora csalódás h összetörjed a pici lelkem :P

Szivesen kidumáltám priviben :P
(U.I.: bocsi h "idespoilereztem")

FFG írta...

Először is: legközelebb légyszíves írd ki, hogy SPOILERT TARTALMAZ! vagy valami, ne csak a végére, az elejére is...

Másodszor: igen, a kávézós jelenet jó volt :D, meg a hálószobás is :D (Adrian -Rose jelenete)

Harmadszor: Igen, nehéz spoiler mentesen írni, pl Lissáról sem akartam elárulni a poént, meg Gyimkáról, ami az első 200 oldalon történik vele, meg ami az utolsó 134 -en... Aztán talán még Tatjana körüli akciókról (politizálás stb...) sem akartam lelőni a spoilereket... Szívesen írtam volna többet Gyimkáról, de most elárulni, mi történik vele... nem, nem akarnám elvenni az élményt :D

judy írta...

Jó kis post lett.:)
Egyet értek veled.

Lányok én nem olvastam az előző részeket,fejest ugrottam a közepébe.
Így viszont nekem Dimitrij nemhogy semleges,de nem szimpatikus egyáltalán.Olyan önző,ahogy Rose-val bánik.
Adrián viszont annál szerethetőbb.

FFG írta...

@judy: ajánlom az első köteteket is elolvasásra, mert jó kis sorozat ez :) Én az első részben szerettem Dimitrijt (ahogy húzták egymást Rose -zal XD, vagyis inkább csak Rose Dimitrijt, de az jó volt), a hármas meg egyenesen kedvenc, az után kivárni, míg megjelent a négyes valami szörnyű volt, mert micsoda vége van a hármasnak :D Mead ért a feszültségkeltéshez és ahhoz, hol kell elsnittelni egy történetet, ha azt akarja, hogy az olvasók ujjtördelve várják a következő kötetet :)

Agnes96 írta...

Elnézést a spoilerért, csak kijött belőlem... :(
Judy, nem olvastad az elsőket? :O
Nagyon-nagyon melegen, (forrón) ajánlom! Dmitrij egyáltalán nem gonosz, én rajongok érte, imádom őt, és ha az elsőket elolvasod, szerintem te is beleszeretsz. Mondjuk ott lesz az a "tudom hogy gonosz leszel" érzés benned, magadnak lőtted le a poénokat... :S De, mindenképpen vesd rájuk magad, ki fognak tisztulni a szálak, az utalások Viktorra, (tényleg, tudtad egyáltalán ki az a Viktor és miért zárták be? :D) meg Rose régi barátainak történetei, kapcsolata Lissával, és még sok érdekes történet. Én nem tudnék az első három elolvasása nélkül létezni :D egyszerűen imádom Dmitrijt! (Főleg, ha gonosz, amikor vadászott Rose-ra, akkor imádtam a legjobban, I Love Rosszfiúk :) )

FFG írta...

Számomra mondjuk vannak a könyvvilágban igazibb, szerethetőbb gonoszok... Nekem Dimitrijről pont nem az ugrott be még a négyesben sem, hogy milyen gonosz... Engem Edward Cullenre emlékeztetett, de elég alaposan... Igaz, hogy történt ott a végén, ami történt, de valahogy akkor sem éreztem, hogy hú, de kéne félni tőle :)

Agnes96 írta...

Én se félek tőle, hanem egyszerűen imádom. Nekem Edward pont nem jut róla eszembe. :) (mondjuk én csak a filmeket láttam és ki nem állhatom azt a sok nyált, meg Pattinsont, számomra szöges ellentétben van a mi kis Gyimkánkkal :P )
Ha épp csókolózik Rose-zal akkor azért, ha meg megpróbálja megölni, akkor meg azért imádom ^^

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger