 |
| A régi változat borítója A gerinc méretében is jócskán különbözik az új változattól |
Stanley Steel könyvei számomra azért egyediek, mert mindegyikről azt gondolom, hogy állati nagy hülyeség - a szó legpozitívabb értelmében.
Szóval rukkolázgatás közben ráakadtam ennek a régen elkezdett sorozatnak a folytatásaira, és hát ujjam nem restellt sokszor lenyomni egymás után a "happolom" gombot, így szerezvén meg a sorozat következő két kötetét.
Ezúttal ennek a Star Wars paródiának a negyedik kötetéről lenne szó, mely még mindig valamelyest a sorozathoz hűen követi a vonulatokat. Adott nekünk Lila Orgona hercegnő, aki komoly bajba keveredik, ugyanis az adóbehajtó Dark Fater foglyává válik. Így hát a kis Gyökkettest és a Manikűrrobotot kéri meg, hogy hozzanak segítséget, a kis kukás-robotban pedig elrejti a leglényegesebb információkat.
Valahol a galaxis mélyén lakik egy Lüke nevű fiú, akit mostohák nevelnek, mivel anyja nem volt (lombik bébiként fogant), apja pedig szintén nincs.
Hozzájut két robothoz, akiktől megtudja, hogy küldetésben vannak. Így rángatják ki unalmas hétköznapjaiból Lükét, aki Superman jelmezben feszített, míg az tönkre nem ment és sokszor álmodozott a JETI létről. Mikor találkozik Ubi-Van-Ken-Ubival, úgy tűnik, álma valóra is válhat, ugyanis a JETI mester magával viszi a kalandra, hogy kiszabadítsák a hercegnőt, és meggátolják Dark Fater ténykedését, hogy mindenkit rákényszerítsen az adófizetésre.
Összetalálkoznak a taxissal, Kan Szólóval, aki azonnal elindítja a taxiórát, csak hogy megmeneküljön az üldözői elől, akiknek nem kevés pénzzel tartozik. A megpróbáltatásoknak azonban még koránt sincs vége, ugyanis Dark Fater mindenütt ott van, és lecsap azokra, akik nem fizetnek!
Steel könyveiben rengeteg szóviccel találkozhatunk, amiket mindig jókor és jó helyen vet be, így néhány helyen lehet rajta mosolyogni. Viszont a történet kuszasága miatt egyes jeleneteket nem találtam humorosnak - főleg, ha annak szánták, ami egy paródia kötetről lévén szó meglehetősen sanszos.
Ami most kicsit előtérbe került még az az intim/szexuális jellegű humor, amit most sem visz túlzásba Steel, viszont ezúttal ezek nem ütnek nagyot, sőt, egyáltalán semekkorát sem. Ilyen módon fölöslegesnek találtam az erőltetésüket csak azért, hogy valami legyen a könyvben a férfi olvasók részére is.
A szereplők többször szóltak ki a regényből, mint eddig mondván, hogy tisztában vannak vele, hogy ezt a sztorit valaki már megkoreografálta. Ez a része a monológoknak meglehetősen tetszett, hisz olyan ritkán olvasni olyant, hogy a szereplő azzal dobálózik, hogy "de hát ez így van megírva", meg hogy "ez is csak az írón múlik".
Borítók tekintetében szóhoz sem jutok. Az első három kötet az új változatban csücsül a könyvespolcomon, míg ez a kötet a régi kiadások egyikét mutatja be. Egyszerűen olvashatatlan változat, mert amint hozzáér az ember, egy köteg lap a kezében marad. Többször azzal küzdöttem, hogy letettem a könyvet, és máris szöktek belőle az oldalak a pocsék ragasztás miatt, így alig vártam, hogy a végére érjek. A hímes tojás megirigyelhetné, annyira féltettem ezt a darabot, könyvet még ennyire nem kellett óvni a széteséstől.
Ezzel szemben az újonnan kiadott változatok borítója valamivel viccesebb (még ha a réginek a borítója legalább szorosabban kötődik is a történethez, bár, a majmos utalást azon sem értem... hogy kerül oda egy csimpánz?), meg rajzosabb, meg csilli-villibb, viszont ott a könyvek is egyben maradtak.
Összességében nézve lehetett volna rosszabb is, elvégre Lükét megölhette volna a Manikűrrobot az első találkozásnál, a kis Kuka leharaphatta volna a kezét, vagy Ubi-Van megvárhatta volna az uborkaszezont az uborkafarmon. Örülök, hogy nem tették, hisz azért akadtak vidám pillanatok is. Mindenesetre nem sírva nevetős regényről van szó, de nem is nevetségesen sírósról... csak egy laza kis paródia néhány poénos szituval, szóviccel, és furcsábbnál furcsább szereplőkkel...
Összetalálkoznak a taxissal, Kan Szólóval, aki azonnal elindítja a taxiórát, csak hogy megmeneküljön az üldözői elől, akiknek nem kevés pénzzel tartozik. A megpróbáltatásoknak azonban még koránt sincs vége, ugyanis Dark Fater mindenütt ott van, és lecsap azokra, akik nem fizetnek!
 |
| Az újabb kiadás impozáns borítója. |
Ami most kicsit előtérbe került még az az intim/szexuális jellegű humor, amit most sem visz túlzásba Steel, viszont ezúttal ezek nem ütnek nagyot, sőt, egyáltalán semekkorát sem. Ilyen módon fölöslegesnek találtam az erőltetésüket csak azért, hogy valami legyen a könyvben a férfi olvasók részére is.
A szereplők többször szóltak ki a regényből, mint eddig mondván, hogy tisztában vannak vele, hogy ezt a sztorit valaki már megkoreografálta. Ez a része a monológoknak meglehetősen tetszett, hisz olyan ritkán olvasni olyant, hogy a szereplő azzal dobálózik, hogy "de hát ez így van megírva", meg hogy "ez is csak az írón múlik".
Borítók tekintetében szóhoz sem jutok. Az első három kötet az új változatban csücsül a könyvespolcomon, míg ez a kötet a régi kiadások egyikét mutatja be. Egyszerűen olvashatatlan változat, mert amint hozzáér az ember, egy köteg lap a kezében marad. Többször azzal küzdöttem, hogy letettem a könyvet, és máris szöktek belőle az oldalak a pocsék ragasztás miatt, így alig vártam, hogy a végére érjek. A hímes tojás megirigyelhetné, annyira féltettem ezt a darabot, könyvet még ennyire nem kellett óvni a széteséstől.
Ezzel szemben az újonnan kiadott változatok borítója valamivel viccesebb (még ha a réginek a borítója legalább szorosabban kötődik is a történethez, bár, a majmos utalást azon sem értem... hogy kerül oda egy csimpánz?), meg rajzosabb, meg csilli-villibb, viszont ott a könyvek is egyben maradtak.
Összességében nézve lehetett volna rosszabb is, elvégre Lükét megölhette volna a Manikűrrobot az első találkozásnál, a kis Kuka leharaphatta volna a kezét, vagy Ubi-Van megvárhatta volna az uborkaszezont az uborkafarmon. Örülök, hogy nem tették, hisz azért akadtak vidám pillanatok is. Mindenesetre nem sírva nevetős regényről van szó, de nem is nevetségesen sírósról... csak egy laza kis paródia néhány poénos szituval, szóviccel, és furcsábbnál furcsább szereplőkkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése