Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2012. szeptember 19.

Ta-mia Sansa - Forradások (Gender Krónikák 11,5)

Sansa neve már sokaknak ismerős lehet, hisz a Sötét Hórusz című könyve régebben napvilágot látott. Mivel azonban a folytatások el-elmaradoztak kiadás szempontjából, Sansa nem tétlenkedett sokáig, és megszületett a sorozat több darabja is, melyek közül a Forradások követte első sorban a Hórusz sorsát - csak ezúttal írói önerőből. Már csak azért is, hiszen ez a kötet nem más, mint a Sötét Hórusz egy kiegészítő kötete.

FIGYELEM! A SÖTÉT HÓRUSZRA NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!

Nekhti Starr közveszélyes bűnöző, a legtöbben egyáltalán nem szeretik, sőt! egyesek kimondottan utálják. Miután megölt pár embert, majd szabályosan kivégezte a lonecateket, és Andrew Williams flottáját, Nekhtit száműzték Bubastisból. Sokan nem értenek egyet ezzel a döntéssel, hisz szerintük halálbüntetést érdemelt volna, nem pedig száműzést.

Hekat, a "kíváncsi" lonecat azonba felkerekedik, hogy könyvet írjon az igazi Nekhtiről. Ki is volt a lány valójában? Tényleg csak egy elmebeteg pszichopata gyilkos volt?
Először Nekhti kiképzőjét, Uraeus Verset találja meg, akitől az iránt érdeklődik, milyen is volt Nekhti fiatalon. Elvégre ki tudhatna többet a lányról, mint az, aki gyerekkorában betanította őt, kiképezte profi testőrré, hogy Ma'at szolgálatába szegődjön. A férfi meglehetősen részletekbe menően beszél a lány gyerekkoráról, milyen volt, hogy olvadt fel annyira a jég, hogy egyáltalán szóra bírja. Megtudhatjuk, mit követett el Andrew Williams, ami annyira szörnyű volt, hogy elhallgattatta és érzéketlenné tette a lányt a külvilággal és az emberi érzésekkel szemben.
A lonecat azonban nem elégszik meg azzal, hogy csak a lány gyerekkoráról írhat, így jut el Nereida Casthoz, a kapitányhoz, aki már az első pillanattól fogva ellenezte, hogy Nekhti velük tartson Prentiestből. Végül pedig megtalálja Todot a kérdéseivel, aki nem más, mint Ma'at, majd Kemt Daly titkára.
Mindnyájan őszintén mesélnek Nekhtiről, a lány viszontagságairól, a hibáiról, és arról, milyen is volt. Mit érzett, hogy cselekedett, mivel foglalatoskodott szívesen...


Kissé nehéz helyzetben érzem magam, mert a Sötét Hórusz című könyv is meglehetősen tetszett, majd Sansa előrukkolt egy ilyen könyvvel és... az alapvetően magasra tett lécet lazán átugrotta. Ezúttal már arra sem tudtam mutogatni, hogy ugrál a helyszínek közt, vagy kapkod az időben, mert eme regényben gördülékenyen működik a mechanika. Vagyis Hekat elkezd beszélgetni valakivel, aki aztán feldob egy témát, majd a következőkben az adott történet idejére ugrunk vissza, hogy elolvashassuk a részleteket.
Így tudjuk meg azt, hogy került Nekhti Bubastisba, hogy lesz belőle testőr, hogy kísérli meg többször megölni önmagát, milyen az, mikor kedves, vagy mikor elveszti a kontrollt. Megismerhetjük egy történet erejéig azt az oldalát is, mikor leomlanak a falak Nekhti körül, és előtűnik, hogy ő is képes szeretni.

Nekhti karakterét már a Sötét Hóruszban is kedveltem, és most, hogy jobban megismerhettem valahogy közelebb hozta hozzám. Az, hogy mennyi szörnyűségen ment keresztül, és hogy ezt hogyan reagálta le meglehetősen hiteles, és érthető, hogy nem akarja fűnek-fának elmesélni, mi mindent tett vele Andrew Williams, és hogy a prentiesti események zárkózottá tették. Elvégre nagy trauma lehetett neki, hogy olyan időszakban érte mindez, mikor még fejlődésben volt. Nehezen tudta megemészteni mindazt, amit átélt, senkivel sem oszthatta meg a gondját-baját, hisz a nők ugyanabban éltek, mint ő, a férfiakra pedig nem számíthatott, hogy valamelyikük is segít majd neki. Ilyen a prentiesti világ, és ezt nagyon jól tudta.
A másik szereplő, akire már a Hóruszban is felfigyeltem az Kemt Daly, a pazarló, léha szépfiú, aki állandóan ostobaságokat követ el, és nem éppen felnőttes a viselkedése. Éppen ezzel a hangulatoldó jellemével lopta be magát a szívembe, és ebben a kötetben a parádés belépője után sejthető, hogy ezúttal sem lesz másképp: Kemt az Kemt maradt.
Ami piros pontos, hogy egyik szereplő személye sem torzult el, nem változtak meg csak úgy, hanem hűek voltak ahhoz, ahogy megismertük őket a Sötét Hórusz -ban.

Noha a társadalom rendje már a Sötét Hóruszban is egészen részletezve van, ezúttal kapunk egy cseppnyi történelmi áttekintést is mellé, ami meglehetősen aprólékos. Szerettem azokat a részeket, mikor Nekhti előveszi a történelmi tanulmányait, és elkezdi a tényekkel és az adatokkal "bombázni" - már a maga módján - a körülötte levőket. A világ részletezése a múlttal kiegészítve teljesen kerek, és pontos, aprólékos kidolgozás.

A stílus tekintetében óriási fejlődésnek lehetünk szemtanúi, és az sem zavaró, hogy egyszer a jelenben vagyunk (Hekat faggatózásainak helyszínein), majd hirtelen átzsuppolódunk a múltba. A váltások kidolgozása ezúttal sikerült. A sok rövidke történet egy nagy, kerek egészet alkot.

Valóban kiegészítő kötetről beszélhetünk, és mégsem teljesen. Ha valaki nem olvasta a Sötét Hórusz -t, az ugyan lemaradt olyan dolgok részletezéséről, mint például, hogyan vesztette el Nekhti a karját, a doktor is csak megemlíti azt az erőszakolást, de itt már az sem volt kifejtve és így tovább... Tehát az apró részletek, amiket megemlítenek a Forradásokban a szereplők, a Hóruszban vannak részletezve, ettől függetlenül érthető a könyv azok számára is, akik nem olvasták az előző könyvet.

A novelláskötet jellegű felépítés, mely úgy van kidolgozva, hogy apró történeteket kapunk, és mégis kerek egésszé állnak össze szintén zseniális megoldás. Annak ellenére pedig, hogy sci-fi műfajúnak íródott, inkább lélekrajzi könyvek közé sorolnám, amelyben gyönyörű gondolatokkal, rengeteg kegyetlenséggel találkozhatunk, és az írónő a képünkbe vágja az emberi viselkedés minden formáját a brutalitástól kezdve addig, hogy az ember képes szeretni is. Két, egymástól teljesen elkülönült (egymással szöges ellentétben álló) szabályrendszerű világon át mutatja meg nekünk mindezt, úgyhogy eldönthetjük, melyiknek a szabályaival értünk egyet. Feltehetjük a kérdést, hogy attól, hogy valamit módunkban és jogunkban áll megtenni (Prentiest világa), feltétlenül azt jelenti, hogy tényleg meg kell tennünk? Élhetünk emberként egy embertelen világban? Vajon hány férfi gondolkodott másként Prentiestben, mint amit a törvények diktáltak neki? Egy könyv, ami egyszerre jelent sokat, és mégsem eleget. Egy felkavaró élményt, amin nem szabad sírni, hanem gondolkodni kell, és egy óriási tanulságot, amit meg kellene tartani az embereknek, amíg még nem késő...

Hogy mikor jelenik meg az írónő következő könyve az még meglehetősen kétséges, és sok dolog függvénye. Ennek ellenére tűkön ülve várom, hogy bekövetkezzen az, hogy egyszer a polcomon láthatom egymás mellett az összes kötetét a sorozatnak.


(A borító is Ta-mia Sansa ügyességét dicséri, és a könyv ismeretében csak annyit tudok rá mondani: illik hozzá.)

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger