David Grossman - A villámkölyök

Amikor először találkoztam ezzel a könyvvel, könyvesbolti túrán voltam. Megtetszett a fülszöveg, és fogalmam sincs, mivel fogott meg. Talán ezért, talán nem, de nagy igényekkel ültem neki, és talán ez volt a gond.

Amnon Feuerberg egy átlagos zsidó kisfiú, aki a barmicvójára készül. Apja különös meglepetéssel készül neki két héttel a nagy esemény előtt: felteszi egy vonatra, ahol a gyermek feladatot kap.

Miután megvicceli egy rendőr-rab páros, kap egy üzenetet, mely szerint fel kell tennie a megfelelő embernek a kérdést: "Ki vagyok én?"

Így esik, hogy a kisfiút sikeresen elrabolják. Apuka rendőr, aki azonnal mindenkit riadóztat, bár erről hősünk mit sem tud. Az elrabló nem más, mint a híres szélhámos, Felix Glick, akit egyedül Nonny (Nonnik, Amnon stb.) apja tudott elkapni. Persze a kisfiúnak fogalma sincs róla, kicsoda Felix, és amikor már rájön, hogy valami nem stimmel, nem érti, mit akar valójában Felix. Bosszút, amiért az apja rács mögé juttatta? Elszórakozni azon, hogy Feuerberg úr mennyire kétségbe lehet esve?

Persze egyre eszementebb dolgok történnek a párossal onnan kezdve, hogy eltérítenek egy vonatot, ott folytatva, hogy a semmi közepén "várja őket" egy autó, azon keresztül, hogy tengert csinálnak egy híres színésznő hátsó udvarában...

Lola, Nonny és Felix a filmben

"Ki vagyok én?" - kérdi meg többször a történések sodrában vergődve Amnon. A fiú 13 éves, kész arra, hogy férfivá avassák, mégsem tudja erre a kérdésre a választ. Útja során viszont kiderül, ki is valójában Felix, mit akar tőle, kicsoda Lola Kratz (a híres színésznő), miért csinált Gabi (Nonny nevelőanyja, de még nem mostohaanya) bizonyos dolgokat, és végül kiderül, kicsoda Amnon Feuerberg.

Maga a történet nagyon döcögősen indul, és meglehetősen unalmas, mikor Nonny olyan dolgokról mesél, hogyan lett torreador, milyenek a barátai stb. Valamilyen szinten persze ezek is kellenek hozzá, hogy a végkifejletben rájöjjön, kicsoda ő, viszont az, ahogy oldalakon keresztül azzal tölti a sorokat, mit csinál Gabival, milyen az apja stb. meglehetősen vontatott az egész.

Nonny a film elején a vonaton

Aztán kezd sűrűsödni a történet, de ez már csak a maradék 50-100 oldalon, aminek az olvasatában pedig már inkább az ember arra gondol, hogy eddig miért nem mondták el mindezt a kölyöknek? A vicc az, hogy szerencsétlennek senki nem mond semmit, mivel az apja detektív, és elvárják tőle, hogy ő is saját maga találjon ki mindent. És az, ahogy kitalál mindent, mintha a kisujjából szívta volna ki... Néhány dologra van magyarázat, a legtöbbre viszont csak annyi, hogy "mert ez a véredben van, ezért benned van". Hát köszi, attól, hogy valaki nem ismeri az igazi édesanyját, mert az eltűnt/meghalt/nem tudni, hol van, attól még honnan tudhatná, hogy mire gondolhatott, milyen lehetett egykoron?

Szerencsétlen gyerek 13 éves korában tudja meg, mi lett az anyjával, milyen volt egyáltalán, és kiderül, hogy a nő hagyott neki hátra valamit, amit az apja eltitkolt előle. Erre fel mi van? Nonnynak egyedül kell rájönnie, hogy ismerkedtek meg a szülei, mi a jelszó, és noha több helyszínre elviszik, sokszor neki kell a "véréből" kitalálni, hogy adott helyen mi történt. Könyörgöm, aki apja-anyja gyermeke, és az egyiket nem ismeri, garantált, hogy mivel a vér működik benne, ezért rögtön kitalálja, hogy találkozott apuci és anyuci, hol lett a gyerek és miből... nyilván való, hogy ezt minden gyerek anélkül tudja, hogy a szülei elmesélnék neki, nem?

Eddigi életében is vannak pontok, amik hagynak kívánnivalót. Apuka nem tudom, miért tart kommandós kiképzést a kölyöknek, de tanítja pisztollyal lőni, és még más dolgokra is, amiket a rendőrök csinálnak. A gyerek elkezdi felhasználni ezt a tudást, de legtöbb esetben az segít neki, hogy "mert a vérében van".

A lezárásban végül nem tudjuk meg, kicsoda Nonny valójában, de elég éles képet kapunk a gyerekről, és megtudjuk, mire megy ki ez az egész hajcihő, ami köréje kerekedik. A vontatott kezdés után többször esnek be rém unalmas szakaszok, amiket szívem szerint átlapoztam volna, kapunk egy adag nyavalygást is, meg egy rakat titkot, mert itt luxus az, hogy az emberek őszintén elmondják kerek-perec, hogy "ez volt, ez van, és valószínűleg ez lesz". A lezárás ezek után túl mesterséges és kiszámítható, úgyhogy illik a regényhez, mert semmi kimagasló nincs benne.

Maga a történet a lehetetlenül hihetetlen felől a meglehetősen valóság felé kanyarog, így az első 200 oldalnak tömören fogalmazva nem sok értelme van. Persze ráfogják Felixre, hogy azért csinált olyan dolgokat, amiket, hogy rávezesse a gyereket, kik ők (mármint Nonny, Felix, az apuka, Zohara - Nonny anyja -, és Lola), hogy össze tudja rakni a történetet, de ha figyelembe vesszük az utolsó 50-100 oldalt rá kell jönnünk, hogy 200 oldal együgyű laptöltés található a kötetetben. Az a levél meg, amit a gyerek az elején kap... ilyen egyszerűen nincs, ezek a felnőttek vagy ennyire idióták, vagy valami történt a vérükkel...

Összességében nézve egy az életből kihagyható darab egy defektes főhőssel, akinek nincs igazi magyarázata, miért ennyire abnormális. Sokszor eszembe jutott Arthur Slade-től a Törzsek című könyv, ahol a gyerek pszichéje miatt akadtak gondok a főszereplő gondolkodásával, de Nonnynak nem volt megrázkódtatása, hisz az anyja egész kiskorában hagyta el őt, nem is ismerte. Egyszerű a válasz: Nonnynak minden a vérében van... ezért tud mindent a múltjáról még azelőtt, hogy elmondanák neki...

•••••••

A könyvből 2012-ben csináltak egy filmet, amit trailer alapján kissé átírtak, és ebből a pár képkockából ítélve a (z eredeti) történet filmvásznas verziója jobbra sikerült, mint a könyv.

A film előzetese: