Mi jut eszébe az embernek egy olyan hosszú cím láttán, mint A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt? Például azt, hogy az író biztos, hogy nem komplett. Hogy maga a sztori valószínűleg abszurd. Milyen az a száz éves ember, aki képes kimászni egy ablakon és nemes egyszerűséggel eltűnni?
Olyan, mint Allan Karlsson, a svéd dinamitgyáros, akinek kalandos életébe a századik születésnapján csöppenünk bele. Egy idősek otthonában van, ahol csupán néhány hónapja tartózkodik, mikor úgy dönt, ideje tovább állni - ezért kimászik az ablakon.
Sokan kezdik el keresni, és mindenki másért. A nővérek azért, mert az otthon lakója, és mint ilyen, felelősséggel tartoznak érte. Átadják az ügyet a hatóságoknak, ahol a polgármester akarja kezébe venni a gyeplőt, hogy legyen valami érdeme. Tőle átveszi a rendőrség az ügyet, úgyhogy kezdődik a hatóság részéről a hajsza.
Allan eltulajdonít egy bőröndöt, ami miatt a Never again nevű bűnbanda kezdi üldözni. Viszont tagjai egyre másra kezdenek rejtélyes (és abszurd) módon eltünedezni. Egyikőjük véletlenül halálra fagy, a másikójukra véletlenül ráül egy elefánt, majd holttesteik hasonlóan varázslatos módon kámforrá válnak. Végül már kénytelen a vezér ráállni az ügyre, és megkeresni a száz éves embert, az elrabolt bőrönddel együtt.
Karlsson úr meglehetősen nyugodt ember. Élete a robbantás, ami miatt a múltban ez vagy az a vezető szívesen látott vendége volt. Vendégeskedett az amerikai elnöknél, a kínai vezetőnél, vagy éppen együtt vacsorázott Sztálinnal. Néhányan lenézték alacsony iskolázottsága okán, sokan üvöltöztek vele, és Karlsson úrnak csak egyszer sikerült élete során felhúznia magát - amely végül az idősek otthonába juttatta.
Egyszerű történet, amely akár egy-egy egész estés stand-up komedinek is beillene a stílusával. Allan történetei abszurdak, legtöbb esetben a véletlen szerencse segíti ki a slamasztikából, de mindig megtartja optimizmusát, nyugalmát, és az elvet, hogy mindig van valahogy, és mindig lesz is. Ha valahol nem tetszik neki (mert például nem lehet inni, vagy nincs pálinka), nemes egyszerűséggel tovább áll. Mindegy, hogy egy gulagban való raboskodása közben jön rá a pálinkázhatnék, akkor is nemes egyszerűséggel otthagyja a helyet. Mindenkinek lyukat beszél a hasába, hogy elérje a célját, és a többet ésszel, mint erővel elv sokszor bejön neki.
A jelen és a múlt eseményei kronológiában kerülnek elmesélésre úgy, hogy egy fejezetnyi jelent egy fejezetnyi múlt követ. Így láthatjuk, ahogy a jelenben jóformán semmi nem törtnik, csak annyi, hogy az idős férfi egyik helyről a másikra sodródik, közben egyre többen csatlakoznak hozzá (és válnak cinkos társaivá a "nagy kalandban"), míg a múltban jönnek-mennek körülötte az emberek, vezetők váltják egymást, akik közül sokkal jóban van.
Előkerül még Magyarország is, és egy pécsi laktanya, mely Albert Einstein neve kapcsán merül fel a történetben, és nem ez az egyetlen magyar vonatkozás a szövegezésben.
A svéd férfi sok helyen járt (Magyarországon pont nem), és rengeteg nyelvet megtanult, miközben többekkel ismertette meg az atombomba titkát, mint szerette volna. Megismerkedik Herbert Einsteinnel, aki nem volt egy Einstein, buktat le kémet, igénytelen küllemű tolmáccsá válik, vagy éppen kedvtelésből hidakat robbant parancsra. Megmenti Churchill életét egy merénylettől, eléri, hogy Sztálin üvöltözzön vele, ivóversenyt tart Truman (al-)elnökkel (miközben meghal Roosvelt elnök).
Rengeteg abszurd, helyzetkomikumos vagy éppen szóvicces szituáció, ami néha csöpög az iróniától, a szarkazmustól, vagy egyszerűen csak mosolyra fakaszt.
Nem is tudom, hogy a jelen, vagy a múlt eseményei azok, amik jobban magukkal sodorják az embert. Valójában talán az az igazság, hogy a jelenben kíváncsiak vagyunk, hova akar kilyukadni az író, a múltbeli eseményeknél pedig azt várjuk, vajon milyen szituációba kerülhetett főhősünk - és rá kell jönnünk, egyre abszurdabb dolgok jönnek elő. Néhol, ahol csak a politika van előtérben, hiába a gúnyos hangnem, meglehetősen unalmassá válik miatta egy-két múltbéli történés, de ezért némileg kárpótol a jelenbeni nyugodtság, és az ottani abszurditások.
A könyvből film is készült, és bár ne tették volna. A könyv ismerete nélkül csak egy katyvasz, egy semmiség, a könyv ismeretében pedig egy semmiség. Semmitmondó, nem érteni a lényeget, hiányzik belőle a humor stb...
Összességében egy olvasható könyvről van szó, ahol bebizonyítják, ha valaki csak úgy sodródik az árral, lehet jó élete, kellemes társaságokkal, és a nyugodtság miatt sokkal többeknél látszik, hogy csak ordibálva tudnak másokkal kommunikálni...
A film előzetese:
Olyan, mint Allan Karlsson, a svéd dinamitgyáros, akinek kalandos életébe a századik születésnapján csöppenünk bele. Egy idősek otthonában van, ahol csupán néhány hónapja tartózkodik, mikor úgy dönt, ideje tovább állni - ezért kimászik az ablakon.
Sokan kezdik el keresni, és mindenki másért. A nővérek azért, mert az otthon lakója, és mint ilyen, felelősséggel tartoznak érte. Átadják az ügyet a hatóságoknak, ahol a polgármester akarja kezébe venni a gyeplőt, hogy legyen valami érdeme. Tőle átveszi a rendőrség az ügyet, úgyhogy kezdődik a hatóság részéről a hajsza.
Allan eltulajdonít egy bőröndöt, ami miatt a Never again nevű bűnbanda kezdi üldözni. Viszont tagjai egyre másra kezdenek rejtélyes (és abszurd) módon eltünedezni. Egyikőjük véletlenül halálra fagy, a másikójukra véletlenül ráül egy elefánt, majd holttesteik hasonlóan varázslatos módon kámforrá válnak. Végül már kénytelen a vezér ráállni az ügyre, és megkeresni a száz éves embert, az elrabolt bőrönddel együtt.
 |
| Utazás egy alvó ( (Forrás) |
Karlsson úr meglehetősen nyugodt ember. Élete a robbantás, ami miatt a múltban ez vagy az a vezető szívesen látott vendége volt. Vendégeskedett az amerikai elnöknél, a kínai vezetőnél, vagy éppen együtt vacsorázott Sztálinnal. Néhányan lenézték alacsony iskolázottsága okán, sokan üvöltöztek vele, és Karlsson úrnak csak egyszer sikerült élete során felhúznia magát - amely végül az idősek otthonába juttatta.
 |
| Ifjabb Einstein, aki nem épp egy Einstein... (Forrás) |
A jelen és a múlt eseményei kronológiában kerülnek elmesélésre úgy, hogy egy fejezetnyi jelent egy fejezetnyi múlt követ. Így láthatjuk, ahogy a jelenben jóformán semmi nem törtnik, csak annyi, hogy az idős férfi egyik helyről a másikra sodródik, közben egyre többen csatlakoznak hozzá (és válnak cinkos társaivá a "nagy kalandban"), míg a múltban jönnek-mennek körülötte az emberek, vezetők váltják egymást, akik közül sokkal jóban van.
 |
| Benny, Julius és Allan a filmben (Forrás) |
Előkerül még Magyarország is, és egy pécsi laktanya, mely Albert Einstein neve kapcsán merül fel a történetben, és nem ez az egyetlen magyar vonatkozás a szövegezésben.
A svéd férfi sok helyen járt (Magyarországon pont nem), és rengeteg nyelvet megtanult, miközben többekkel ismertette meg az atombomba titkát, mint szerette volna. Megismerkedik Herbert Einsteinnel, aki nem volt egy Einstein, buktat le kémet, igénytelen küllemű tolmáccsá válik, vagy éppen kedvtelésből hidakat robbant parancsra. Megmenti Churchill életét egy merénylettől, eléri, hogy Sztálin üvöltözzön vele, ivóversenyt tart Truman (al-)elnökkel (miközben meghal Roosvelt elnök).
Rengeteg abszurd, helyzetkomikumos vagy éppen szóvicces szituáció, ami néha csöpög az iróniától, a szarkazmustól, vagy egyszerűen csak mosolyra fakaszt.
Nem is tudom, hogy a jelen, vagy a múlt eseményei azok, amik jobban magukkal sodorják az embert. Valójában talán az az igazság, hogy a jelenben kíváncsiak vagyunk, hova akar kilyukadni az író, a múltbeli eseményeknél pedig azt várjuk, vajon milyen szituációba kerülhetett főhősünk - és rá kell jönnünk, egyre abszurdabb dolgok jönnek elő. Néhol, ahol csak a politika van előtérben, hiába a gúnyos hangnem, meglehetősen unalmassá válik miatta egy-két múltbéli történés, de ezért némileg kárpótol a jelenbeni nyugodtság, és az ottani abszurditások.
A könyvből film is készült, és bár ne tették volna. A könyv ismerete nélkül csak egy katyvasz, egy semmiség, a könyv ismeretében pedig egy semmiség. Semmitmondó, nem érteni a lényeget, hiányzik belőle a humor stb...
Összességében egy olvasható könyvről van szó, ahol bebizonyítják, ha valaki csak úgy sodródik az árral, lehet jó élete, kellemes társaságokkal, és a nyugodtság miatt sokkal többeknél látszik, hogy csak ordibálva tudnak másokkal kommunikálni...
A film előzetese:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése