Andrzej Sapkowski - Tűzkeresztség (Vaják 5.)

A múlt hónapban kezdtem el magát a Vaják sorozatot a 3. kötetével. Arról már írtam korábban, hogy a PlayOn kiadó vette a szárnyai alá a sorozatot, amelyből még várhatóak további kötetei. Magyar kiadás tekintetében jelenleg ez az utolsó darab, de remélhetőleg a 6. könyv is nemsokára napvilágot lát. A történetből tv sorozat is készült, mely 13 részes.

Érdekesség, hogy az első három kötetnél a piros szín dominált, a négyes és ötös kötetnél pedig a háttér inkább sötétebb. A kötetek borítói passzolnak egymáshoz és nagyon kifejezőek. Az ötös rész elején (vélhetően) Milva található. Azért van zárójelben a "vélhetően", mert Milva szőke hajú, viszont ehhez az íjásznőhöz ez a haj jobban illik. A borító teli találat.

A sorozat fő szála még mindig a vaják, Ríviai Geralt és Ciri, az ifjú hercegnő közös sorsáról szól, míg a mellékszálak ezúttal egy korábbi (negyedik kötetbeli) háborút emlegetnek, mely során a korábbi szereplők szétszéledtek. Yennefer eltűnt, Triss Merigold egy páholy tagjaként tevékenykedik, Ciriről az a hír járja, hogy a császár maga mellé veszi és császárnőt csinál belőle. Gerlalt megsérült, és ápolásra szorul. Rémálmok kínozzák, melyek Cirihez hívják, így felkerekedik, amint csak tud, hogy megkeresse a lányt.

Röviden így írható le a történet, mégis ennél jóval több esemény történik. Egy meglehetősen nyugodt kötetről van szó, ami jól érezhetően a negyedik kötet ellensúlyozását szolgálja. Ott ugyanis háború dúlt, amit hőseink ilyen vagy olyan módokon túléltek, és az ötödik kötetben arra tesznek kísérletet, hogy újra megtalálják egymást. Lényegében ez egy látványosan átvezető kötet, ahol nem a háborúk, a harcok, a mozgalmassá a jellemző.

Milva
(Forrás)

Geralt szála ezúttal inkább azt hivatott bemutatni, mik is a háború hatásai. Elkezd vándorolni, miközben egyre többen csatlakoznak be a csapatába. Társául szegődik Milva, az ízesen beszélő íjászlány, aki amellett, hogy remekül bánik az íjjal, Geralt sokszor hasznát veszi az éles érzékszerveinek, és a tájékozódási képességének is. Természetesen Kökörcsin, a lantos históriás sem hiányozhat Geralt mellől. Egy ideig velük tart egy törpe kompánia, melynek vezetője Zoltán Chivay. Zoltánról sokat megtudunk, de a végén kiderül, hogy talán mégsem eleget. De találnak még a csapatba borbélyt (orvost), és még egy kardvívó nemes leszármazottat is.

Útjuk során próbálják kikerülni a harcokat, a mindenfelé dúló seregeket. Hőseink szembesülnek azzal, milyen pusztítást értek el a Mókusok (tündék), és a nilfgaardiak és az is remekül látszik, hogy milyen is egy háborús időszak.

Ha ez nem lenne elég, egy titkos páholy még titkosabb terveket szövöget. Már korábban is előfordultak titkos összejövetelek, mely mintegy előhírnöke lett a háborúnak. Ez talán azt jelenti, hogy nem fog a háborús időszak olyan gyorsan elillanni, a folytatásban tehát számítani lehet újabb harcokra. A páholy megjelenése nem mentes sem intrikától, sem politikától, sem pedig tervezgetésektől, melyet ezúttal nők alkotnak, akik egytől egyig jártasak a mágiában. A páholy gyűlésével foglalkozó jeleneteknél néha túl soknak találtam a szövevényes fonalakat, a magyarázatot, hogy ki kinek a kicsodájának a kicsodája... A szereplők is bevallották sokszor, hogy ők sem értik, miről van szó, de akkor már meglehetősen szájbarágós választ kapunk, elveszve a nevek sűrűjében, meg a családfák rengetegében. 

Ez a sorozat talán azért is különleges, mert ötvözi a szláv mítoszokat a fantasy más elemeivel, némiképp hozzáadva valamit a valóságból, annak kegyetlen világából. A Vaják világ megalkotja a saját regéit, mondáit, hőseit, mítoszait, és újraalkotja azt a képet, amit az egyes mítikus lényekről (pl. vámpírok) gondoltunk eddig. Közben pedig pontosan át lehet érezni mit jelent az, ha egy vidéken háború dúl. Látjuk azt, hogyan törnek meg emberek, hogyan válnak egymás ellenségeivé a menekülő csoportok, és mi mindenre képesek a túlélés érdekében. Az is kivehető, hogy még a háború borzalmai sem feledtetik el az emberekkel a babonáikat, és hogy a félelem újabb félelmet szül, de immáron mindennel szembe, ami mozog és ismeretlen.

Amit a sorozat egyik nagy pozitívumának mondanék az az, hogy olyan történeteket kapunk, amik mindegy, hol állunk neki a sorozatnak, beszippantanak. Még ha nem is éltük át a negyedik kötetbeli háborút, akkor is pontos képet kapunk róla, ki hogyan élte meg, kivel mi történt a csata alatt, és hogyan keveredtek a szereplők az adott helyzetbe, ahonnan az ötös kötet kezdődik. A karakterek még mindig nagyon közel merészkednek az olvasóhoz. Noha mindenféle szerzetről van szó, mégis meglehetősen szimpatikusak, néha szerethetőek, néha utálhatóak, de mindegyiküknek megvan a ma "emberi" oldala és gesztusai.

Geralt most sem okozott csalódást, bár most cseppet sem a kemény oldala, mint inkább egy gondoskodó atyai fele dominált. Akit legjobban megkedveltem a történet során az Milva volt, a csapat egyetlen női tagja, aki egyszerűen félelmetesen jó íjász. Noha csak egy kis parasztlánynak tartja magát, aki tanulatlan, mégis ért valamihez: életben maradni és életben tartani.

A kötet sajátja, hogy mindig olyan helyeken tartalmaz és olyasfajta humormorzsát, ahol éppen szükség van rá. Olyan helyeken, ahol már eléri a feszültség azt a szintet, hogy oldani kell, és mindig valami teljesen hétköznapi dologgal jön egy-egy apró elszólás, ami mosolyogtató. A végén a lezárásnál pedig egy kisebb ironikus csattanót kapunk.

Maga a sorozat egyszerű és pont ezért viszi előre az olvasót. Geralt mindenkit elkap a grabancánál, és magával húz köteteken keresztül. Leülteti az olvasót, aki vele izgul, vajon mi történik vele és Cirivel, időben megtalálja -e a lányt, lesz e "happy end". És amikor a vaják eltéved is a sötétségben, és nem lát tisztán, mindig akad egy szövetséges, vagy egy barát, aki "fejbe kólintja" és máris indulás tovább a helyes úton!

Összességében nézve azoknak, akik a The Witcher játékokat szeretik, ez is kihagyhatatlan darab, illetve azoknak is, akik szeretik az igazi fantasy regényeket. Annak ellenére, hogy ez a kötet sokkal nyugodtabb, és inkább alapozóbb jellegű, mint a harmadik kötet volt, mégis remek átvezetést ad a hatodik kötethez, ahol remélhetőleg mindenki megtalálja, akit keresett...

GR-ezők szerint: