2015. július 8.

Douglas Adams - Dirk Gently Holisztikus nyomozóirodája (Dirk Gently Holisztikus nyomozóirodája1.)

Réges régen, egy messzi messzi... könyvben. Douglas Adams neve  hallatán szerintem elsődlegesen mindenkinek a Galaxis Útikalauz stopposoknak jut eszébe. Bevallom, nekem is, ezért is lepődtem meg rajta, amikor egy szép napon megpillantottam egy antikváriumban ezt a szépséges kötetét...

Fülszöveg:
Mi lehet a közös egy döglött macskában, egy számítógépzseni kölyökben, egy Elektromos Szerzetesben, aki rózsaszínben látja a világot, a kvantummechanikában, egy több mint 200 éves időutazóban, Sammuel Taylor Coleridge-ben, a híres költőben és a pizzában? Tulajdonképpen nem sok, gondolhatjuk egészen addig, amíg Dirk Gently, az állítólagos magánnyomozó be nem bizonyítja, hogy a fenti dolgok és személyek között bizony alapvető összefüggések vannak. Közben sikerül megoldania egy rejtélyes gyilkossági ügyet, segítségére siet egy különös professzornak, rájön egy misztikus titok megfejtésére, és ezalatt tekintélyes mennyiségű pizzát elfogyaszt – még nem is említve, hogy megmenti az emberi fajt a kipusztulástól (és ezért nem is számít fel külön díjazást.) Aki többet akar megtudni, olvassa el ezt a könyvet (ill. először vegye meg, és csak azután olvassa el) – vagy vegye fel a kapcsolatot Dirk Gently holisztikus nyomozóirodájával.

 A kötet közel 300 oldalából legalább az első 150-et simán átunatkoztam. Hiányzott az a fajta sziporkázás, amit már a GÚS-nél megszokhattunk az írótól. A borító fergeteges sci-fi paródiát ígért, de ha nem lett volna bent a történetben Reg, az idős nő a különc dolgaival, talán nem is állt volna a vége se ennyire a talpán.

Dirk Gently egyébként eléggé furcsa figura. Minden helyzetből kidumálja magát, igazi szélhámos fickó, aki mindig többet akar láttatni, mint ami valójában ott van. Az ő (pozitív értelemben vett) eszement karaktere mellett abszurd helyzetek jönnek elő egy különös világban. Dirk szétszórtságában azt sem tudja, hogy már nincs titkárnője. Áldatlan állapotok közepette keresi fel Richárd, a régi iskolatársa, aki egy meglehetősen kínos ügybe keveredik: azzal vádolják, hogy valakit megölt. Dirk persze rááll az ügyre, és egy-két oldal múlva azonnal tisztázza Richárdot... amihez azért jóadag szerencse is kell...

Közben ott egy bűvésztrükk, aminél ki kell deríteni, hogyan csinálták. Itt jön a képbe Reg, aki egy meglehetősen... mi is az a tárgy, amin sok lyukacs van? Jah, igen... szita! Tehát, meglehetősen szita agyú, és jópofa idős asszony, aki a feledékenységével, a különc dolgaival, és a "lazaságával" egyszerűen megmosolyogtatja az embereket.

Ez viszont főként a kötet második felére igaz, ahol már jobban képben vannak az említett szereplők. Az előkészítés hihetetlenül hosszúra nyúlt, és szívesen átlapoztam volna néhány oldalt, amikor egy meglehetősen érdektelen beszélgetésbe csöppenünk, ahol jóformán fejezeteken keresztül ugyanarról diskurálnak...

Nagyon sok esetben meglehetősen könnyű elveszteni a történet fonalát, mert annyira kusza. Dirk pedig nem könnyíti meg a helyzetet. A párbeszédek felépítése folyamatosan olyan helyzeteket szül, mintha az emberek elbeszélnének egymás mellett, ezért sokszor érthetetlen, hogy ki milyen témát mikor miért hoz fel egyáltalán, vagy miről van szó? Néha olyan érzésem támadt, mintha lemaradtam volna néhány momentumról, amiről tudnom kellett volna, de visszaemlékezve olyasmiről szó sem esett a korábbi fejezetekben.

Maga a világa érdekes. Találkozunk egy olyannal, amit úgy hívnak, hogy Elektromos Szerzetes, amit arra hoztak létre, hogy mindent megértsen a gazdája helyett, aki nem tud időt szakítani arra, hogy mindenki nyűgjét-baját meghallgassa, megértse... Ebben a világban semmi sem lehet eléggé furcsa. Azon sem szabad meglepődni, ha hirtelen egy lehetetlenül kicsi ablakon egy lehetetlenül normál méretű ló beszabadul valahogy egy fürdőszobába. Vagy ha egy kancsóba beragasztva találnak egy sótartót... Szívesen elidőztem volna ebben a környezetben, de a szereplőknek valahogy nem volt szimpatikus, hogy leselkedtem utánuk...

Összességében nézve azért kap nálam olyan kevés pontot, mert a szereplők hagyták, hogy sokszor eltévedjek, és inkább az kötött le, hogy kiderítsem, "most akkor mi van?", és nem az, hogy jól érezzem magam a világukban, elmélyedjek, szórakozzak, és tényleg egy fergeteges sci-fi paródiát fogjak a kezembe...

GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger