Az árnyékvilág peremén
Csillagfényszövők
Sea Monsters and Other Delicacies
The End of the World
Skulduggery Pleasant
The Last Ever After
Itt nincsenek hercegek
Az ördög köve
Wunderkind. Una lucida moneta d'argento
Stan és Pan

2015. július 7.

Lemony Snicket - A hüllők terme (A balszerencse áradása 2.)

Lemony Snicket sorozatát nem olyan régen kezdtem el. Anno a filmből láttam néhány részletet, ez győzött meg arról, hogy előbb olvassam el a sorozat valamennyi kötetét, majd nézzem meg a filmet teljes hosszában.

Ott csatlakozunk be a történetbe, ahol az előző kötet megszakadt. Olaf gróf eltűnt, a gyerekek mellé pedig Poe bácsi új gyámot keres. Meg is találja Montgomery Montgomeryt (alias Monti bácsit), aki egy mániákusan hüllőkkel foglalkozó tudós. A gyerekeknek tetszik, hogy azt csinálhatják a férfinél, amit szeretnek. A férfi Peruba akar utazni, és mivel a gyerekeknek nem szeretne felvigyázót találni, ezért magával vinné őket.
Minden szépnek és jónak tűnik, míg Monti bácsi új asszisztenst nem vesz fel Stephano személyében, aki feje tetejére állítja a boldog idillt...

Az első kötet után elképzelésem sem volt róla, hogy milyen irányba szeretné az író terelni ezek után a történetet. A három balszerencsés árva sorsa úgy tűnt, jobbá válik, aztán kiderül, hogy annyira mégse... Ha őszinték akarunk lenni (és miért ne akarnánk), ezek az árvák nem annyira a balszerencse, mind inkább egy "ravasz" rokon áldozatai. Ami némileg zavaró a történetben, hogy a felnőttek az illemre hivatkozva ostobák (Poe bácsival az élen), így a gyerekek csak magukra számíthatnak.

Jim Carrey, mint Olaf gróf
Ez egy Olaf gróf kontra árvák mérkőzéshalom kötetről kötetre haladva. A gyerekek, mivel a felnőttek hülyék, mindig magukra vannak utalva, és mindenki a maga specialitását bevetve (tudományt, észt, rágási képességet) húzzák ki magukat a pácból. 
Meglehetősen paradox a helyzet a kötetben olyan tekintetben, hogy a felnőttek lenézik a gyerekeket, viszont maga a mesélő lenézi a felnőtteket. Nemigazán értem, hogy a gyerekek miért vannak ennyire lefokozva, miért nem hallgatják meg, hogy ők mit akarnak mondani. Nyilván akkor nem lenne még annyira se hosszú a történet, mint így, de legalább lenne valami valós szaga a dolognak. Így viszont megmarad egy szimpla gyerekmesének, ami idősebb korosztály számára élvezhetetlen.

A történetbeli szóhasználatok magyarázása, a narrátor ki-kiszólása a történetből még mindig jópofa, és tényleg gyerekbarát. Ezúttal is találhatóak képek a lapokon, hol egész oldalas, hol csak az oldal egy részét elfoglalóak, amik hol bájosak, hol ijesztőek, hol semlegesek.

Összességében nézve nem volt se jobb, se rosszabb, mint az első kötet. A történet továbbra is "csendesen" halad a maga útján, ugyanazon recept alapján, mint az első rész. Várom a folytatást, hátha valami adalékanyag máshogy kerül bele végül a fazékba (a lapokra). Magyarul nyolc kötete jelent meg a sorozatnak, angolul tizenhárom részes. Ha nem változik a sorozatban semmi az elkövetkezendő két kötetben, azt hiszem, számomra elég is lesz a sorozatból...

GR-ezők szerint:

Nincsenek megjegyzések:

Az elmúlt hét legnépszerűbbjei

Rendszeres olvasók

Feliratkozás