Lemony Snicket sorozatát nem olyan régen kezdtem el. Anno a filmből láttam néhány részletet, ez győzött meg arról, hogy előbb olvassam el a sorozat valamennyi kötetét, majd nézzem meg a filmet teljes hosszában.
Ott csatlakozunk be a történetbe, ahol az előző kötet megszakadt. Olaf gróf eltűnt, a gyerekek mellé pedig Poe bácsi új gyámot keres. Meg is találja Montgomery Montgomeryt (alias Monti bácsit), aki egy mániákusan hüllőkkel foglalkozó tudós. A gyerekeknek tetszik, hogy azt csinálhatják a férfinél, amit szeretnek. A férfi Peruba akar utazni, és mivel a gyerekeknek nem szeretne felvigyázót találni, ezért magával vinné őket.
Minden szépnek és jónak tűnik, míg Monti bácsi új asszisztenst nem vesz fel Stephano személyében, aki feje tetejére állítja a boldog idillt...
Az első kötet után elképzelésem sem volt róla, hogy milyen irányba szeretné az író terelni ezek után a történetet. A három balszerencsés árva sorsa úgy tűnt, jobbá válik, aztán kiderül, hogy annyira mégse... Ha őszinték akarunk lenni (és miért ne akarnánk), ezek az árvák nem annyira a balszerencse, mind inkább egy "ravasz" rokon áldozatai. Ami némileg zavaró a történetben, hogy a felnőttek az illemre hivatkozva ostobák (Poe bácsival az élen), így a gyerekek csak magukra számíthatnak.
Ez egy Olaf gróf kontra árvák mérkőzéshalom kötetről kötetre haladva. A gyerekek, mivel a felnőttek hülyék, mindig magukra vannak utalva, és mindenki a maga specialitását bevetve (tudományt, észt, rágási képességet) húzzák ki magukat a pácból.
Ott csatlakozunk be a történetbe, ahol az előző kötet megszakadt. Olaf gróf eltűnt, a gyerekek mellé pedig Poe bácsi új gyámot keres. Meg is találja Montgomery Montgomeryt (alias Monti bácsit), aki egy mániákusan hüllőkkel foglalkozó tudós. A gyerekeknek tetszik, hogy azt csinálhatják a férfinél, amit szeretnek. A férfi Peruba akar utazni, és mivel a gyerekeknek nem szeretne felvigyázót találni, ezért magával vinné őket.
Minden szépnek és jónak tűnik, míg Monti bácsi új asszisztenst nem vesz fel Stephano személyében, aki feje tetejére állítja a boldog idillt...
Az első kötet után elképzelésem sem volt róla, hogy milyen irányba szeretné az író terelni ezek után a történetet. A három balszerencsés árva sorsa úgy tűnt, jobbá válik, aztán kiderül, hogy annyira mégse... Ha őszinték akarunk lenni (és miért ne akarnánk), ezek az árvák nem annyira a balszerencse, mind inkább egy "ravasz" rokon áldozatai. Ami némileg zavaró a történetben, hogy a felnőttek az illemre hivatkozva ostobák (Poe bácsival az élen), így a gyerekek csak magukra számíthatnak.
 |
| Jim Carrey, mint Olaf gróf |
Meglehetősen paradox a helyzet a kötetben olyan tekintetben, hogy a felnőttek lenézik a gyerekeket, viszont maga a mesélő lenézi a felnőtteket. Nemigazán értem, hogy a gyerekek miért vannak ennyire lefokozva, miért nem hallgatják meg, hogy ők mit akarnak mondani. Nyilván akkor nem lenne még annyira se hosszú a történet, mint így, de legalább lenne valami valós szaga a dolognak. Így viszont megmarad egy szimpla gyerekmesének, ami idősebb korosztály számára élvezhetetlen.
A történetbeli szóhasználatok magyarázása, a narrátor ki-kiszólása a történetből még mindig jópofa, és tényleg gyerekbarát. Ezúttal is találhatóak képek a lapokon, hol egész oldalas, hol csak az oldal egy részét elfoglalóak, amik hol bájosak, hol ijesztőek, hol semlegesek.
Összességében nézve nem volt se jobb, se rosszabb, mint az első kötet. A történet továbbra is "csendesen" halad a maga útján, ugyanazon recept alapján, mint az első rész. Várom a folytatást, hátha valami adalékanyag máshogy kerül bele végül a fazékba (a lapokra). Magyarul nyolc kötete jelent meg a sorozatnak, angolul tizenhárom részes. Ha nem változik a sorozatban semmi az elkövetkezendő két kötetben, azt hiszem, számomra elég is lesz a sorozatból...
A történetbeli szóhasználatok magyarázása, a narrátor ki-kiszólása a történetből még mindig jópofa, és tényleg gyerekbarát. Ezúttal is találhatóak képek a lapokon, hol egész oldalas, hol csak az oldal egy részét elfoglalóak, amik hol bájosak, hol ijesztőek, hol semlegesek.
Összességében nézve nem volt se jobb, se rosszabb, mint az első kötet. A történet továbbra is "csendesen" halad a maga útján, ugyanazon recept alapján, mint az első rész. Várom a folytatást, hátha valami adalékanyag máshogy kerül bele végül a fazékba (a lapokra). Magyarul nyolc kötete jelent meg a sorozatnak, angolul tizenhárom részes. Ha nem változik a sorozatban semmi az elkövetkezendő két kötetben, azt hiszem, számomra elég is lesz a sorozatból...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése