Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2015. augusztus 14.

"Mi értelme a blogvezetésnek?"

Azt hiszem, nem én vagyok az első, akitől már megkérdezték, hogy miért vezet blogot, vagy ennek egyáltalán mi értelme van? 

Nagyon sokszor észreveszem, hogy az emberek zöme nem érti ezt a blogolás mániát, akik viszont benne vannak, és szívvel-lélekkel csinálják, azok annyira bele tudnak habarodni a dologba, hogy órákon át csak pepecselnek vele, csinosítgatják, és próbálják kitalálni, milyen újítást vigyenek bele a dologba.

Bevallom, eleinte én is ilyen fanatikus voltam, aztán lanyhult a lelkesedés. Manapság inkább az motivál, hogy amit írok, azon látszódjék, hogy fejlődtem stílusra, gondolkodásra, és fontosabbá vált az, hogy minőségi írás kerüljön fel, mint az, hogy sok semmiről nem szóló, vagy éppen olyan mondanivalójú cikk, amire később úgy nézek vissza, hogy "hú, de ciki voltam..." A mai napig vannak olyan írásaim (főleg az elsők között), amikre azt mondtam egy időbe, hogy szívem szerint átírnám őket, hogy komolyabban lehessen őket venni.

Nem is olyan régen egy író úgy vélte, hogy azért írok gúnyosan a könyvéről, mert a "haveroknak szól", és mert nevettetni akarok. Valójában ilyesmiről sem régen, sem most ninc szó. Egyszerűen a könyvek meghatározzák azt, hogy hogyan fogok róluk írni. Tudod, ez egy vica versa dolog... Amit kapok, olyant adok. Nyilván ezt egyesek úgy érezhetik, hogy bosszút állok a könyvön azzal, hogy nem éppen komoly, tárgyilagos hangnemben írom meg, hogy "rossz volt: - kislista a negatívumokról; jó volt: - kislista a pozitívumokról". 

Minden olvasmányélmény kivált az emberből valamit. Olyan könyv ritkán akad, ami semmilyen érzelmi hatással/töltéssel nem bír az olvasója számára. Éppen ezért ha egy könyvről úgy érzem, arcon köp, nem tudok elmenni mellette szép szóval. Valahogy nem megy... Olyannak tartom, aki ismeri magát. Ilyen szempontból negatívum, hogy heves vagyok és szókimondó (ami a szívemen, a számon változatban, csak hogy tetőzzük a dolgot), ami nyilván nagyon sokaknak nem tetszik. Viszont mindig arra tanítottak, hogy a hazugságnál kevesebb dolog tud nagyobb léket ütni az emberi kapcsolatokban. Éppen ezért törekszem arra, hogy a blog is megőrizze a maga "ártatlanságát" és "tisztaságát". Miért takarnám el egy könyv általam negatívumként megélt részeit? Becsapnék másokat és magamat is, ha csak a jó oldalát mutatnám be a dolgoknak, és akkor is, ha csak a rosszat... 
Nyilván, ha egy könyv nemigazán tetszett, a negatív dolgok túlsúlyban jelennek meg egy bejegyzésben, míg pozitív élmény esetén ennek fordítottja lesz igaz.

Mi értelme tehát blogot vezetni? Pontosan itt a válasz. Az emberek látják a blogot, olvassák azt. Mindenkit más érdekel, és ennek megfelelően fog majd blogokat választani, míg a bloggernek mindig van egy adott célja. Nekem például az, hogy papoljak könyvekről. Anno, mikor elindult a blog, nem ismertem a környezetemben sok olyan embert, akivel lehetett volna beszélgetni olvasmányélményekről. Senki sem értette a könyvek iránti rajongásomat, vagy ha mégis, nem tudtam vele beszélgetni, mert más témákat/műfajokat szerettünk. Úgyhogy fogtam, nyitotta megy sima kis html oldalt, és ott ömlengtem mindenféle könyvekről, hogy mi tetszett, mi nem. Nem tudtam és nem is érdekelt, mások olvassák-e. Mivel akkoriban a könyvtáram eléggé szegényes volt, és a bővítésére nem volt lehetőségem (néhány Harry Potter köteten kívül egy Karinthy mű, a Jane Eyre egy örökölt kiadása, néhány meséskönyv, meg a kötelező olvasmányok alkották az össz könyvtáramat, amiből a HP volt az első igazán sajátnak tartott, komolyabb könyvem), ezért újra és újra elolvastam azokat a köteteket, amik a polcaimon voltak, és mindig visszaolvastam utána a bejegyzéseket is, mennyiben változott a véleményem. Azon az oldalon az olvasók nem mondhattak véleményt (nem tudtam, hogy lehet olyan elemet csinálni, később aztán felfedeztem a php-t), és valahogy nem is hiányzott, mert megszoktam, hogy nincs kivel lekommunikálni ezeket a dolgokat.

Manapság már azért más a helyzet. A visszajelzés is felkerült "blogvezetés értelme" listámra. Azóta szélesedett a látóköröm, megtudtam, hogy mások is szeretik megosztani az olvasással kapcsolatos  élményeiket, és mindig nagy örömmel fogadom, ha valaki levelet küld, megjegyzést hagy a blogon, vagy bármilyen más úton-módon jelzést hagy, hogy "itt jártam, olvastam, és noha szóban nem hagyom itt a kézjegyem, de azért csillagozom a bejegyzést ott alul..." Ez az olvasóknak nyilván apróság, nekem viszont egy apró örömmorzsa a virtuális világomban.

Mi értelme a blogvezetésnek? Az ember kaphat interakciókat, könnyen megtalálhatja azokat, akiknek hasonló az érdeklődési köre. Eltölthet némi időt azzal, hogy megtanuljon html kódokkal babrálni, felfedezhet újabb és újabb lehetőségeket, alkothat valamit a virtuális térben. Kiadhatja magából örömét, bánatát, bosszúságát vagy bármi mást, amit azok fognak felfedezni, akik kíváncsiak a blogoló személyére.

Tehát a blogvezetésnek az igazi értelme: egy időpazarló semmi...

Oszd meg a bejegyzést! :

4 megjegyzés:

Shanara írta...

Annak, aki soha nem vezetett blogot, tényleg érthetetlen a dolog, pedig nagyon is van értelme. Többek között az, amit a posztban is leírtál. De ennél még lényegesebb, hogy a kifejezőkészség elképesztő mértékben fejlődik, a stílus csiszolódik. A legjobb érzés tényleg a visszajelzés, vagyis amikor rájössz, hogy nem csak magadnak kopácsolsz, nem csak magadban beszélsz, hanem van aki olvas, aki meghallgat és ha lankadna a lelkesedésed, akkor erőt tölt beléd, új lendületet ad.
Szerintem a blogvezetés nem más, mint egy apró ötlet, egy késztetés, minden úgy kezdődik, hogy résnyire nyitsz egy ajtót a kikívánkozó gondolatok előtt, amelyek aztán olyan mértékben kezdenek el áramlani és kívánják a nyilvánosság előtti megjelenést, hogy később már be sem tudod zárni ezt az átjárót. Ha pedig a gondolatok megtalálják az olvasóikat, akkor ők ennek biztosan örülni fognak.
Részemről kedvelem a nyilvános szereplést felvállaló gondolataid, szívesen olvasom őket - szóval áradjanak csak bőségesen, ne sajnáld se a billentyűzetet, se pedig az ujjaidat. :D

Liliane Evans írta...

Meg esély arra, hogy végiggondold mit olvastál és hogy mi az ami tetszett benne. Egyszóval: tudatosabb olvasás.

Liliane Evans írta...

És volt egy csomó hiba a fenti megjegyzésben. :D Bocsi, ma már a munkahelyen is hulla voltam, nézd el kérlek.

FFG írta...

Kezd tetszeni, hogy tudom like-olni a hozzászólásokat :)
Most egy kicsit (valójában nagyon) pirulok :) Mindig örülök, ha van olyan téma, amiről mások is szívesen olvasnak esetleg megfogalmazódik bennük egy-egy gondolat, hogy jé, tényleg! vagy hogy áh, ezzel nem értek egyet...
Shanara: nekem te voltál mindig az egyik olyan pontom, aki nem csak a blogolásnál, de a könyvekkel kapcsolatos lelkesedésem hiányánál is fogtál, és visszarángattál a mélypontról :) mindig meghozod a kedvem egy-egy új kötethez, ha olyan állapotba kerülök, hogy olvasási válság :) (és ezért nem tudok elég hálás lenni)

Liliane: sose bánd :D a hibáktól ember az ember. Igazad van :) tényleg segít a tudatosabb olvasásban. Sokban megváltozott a könyves izlésem, mióta blogolok :) (merek máshoz is nyúlni, nem csak fantasyhez meg sci-fihez).

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger