2015. október 26.

Michael Morpurgo - Peaceful közlegény

Michael Morpurgo meglehetősen érdekes író. Először a Hadak útján című könyvébe futottam bele, amiből a film valahogy elvarázsolt, imádtam, a könyv viszont annál inkább nem tetszett. A film megható volt, kifacsaró, és gyönyörű. Az író valahogy sajátságosan ragaszkodik ahhoz, hogy háborúval kapcsolatosan írjon ifjúsági könyveket. A Hadak útján -ban elköveti azt a hibás lépést, hogy engedi, egy ló mesélje el a történetét. Ezzel szemben a filmben ugye hol a lovat, hol a gazdát látjuk, miközben a ló narrál. Zseniális megoldás, ami könyvben nem tudom, hogyan működhetett volna, de a film jobban átadta azt, amit a könyvnek kellett volna.

Ezek után kissé félve futottam neki a Peaceful közlegény című könyvének. Az első aggasztó jel az volt, hogy vékony, a második meg a borítón látható Babérkoszorú-díj, melyet elnyert. A díjazott könyvek háromnegyede olyan, ami általában nálam a 3 pont alatti kategória - bestsellerség ide vagy oda. Belevágva a kötetbe egyszer csak azt vettem észre, hogy nemes egyszerűséggel véget ért... Közben engedte, hogy egy család részese legyek egy kis ideig. Remekül felvezeti a viszonyokat, a helyzeteket az első felében, ahol a frontot még nem is látjuk, azt sem tudjuk, hogy létezik. Aztán beszivárognak apró kis hírmorzsák, hogy kitört a háború a britek, a franciák és a németek között, és hogy a franciák a britektől kérnek katonákat, hogy visszaverjék a németeket.

A film plakátja
Remek felvezetés, ami visszaemlékezések során kerül a szemünk elé. Tommy Peaceful (alias Tommo) narrálja végig az eseményeket. Annyit látunk, hogy valami hamarosan bekövetkezik. Fejezetcímek helyett órákat kapunk, amit pár sornyi melankolikus gondolatsor követ, majd belevág egy-egy gyerekkori esemény elmesélésébe. Megismerjük a családi viszonyokat, az első rész fontosabb szereplőit, és rájövünk, hogy itt mindent áthat a szeretet, a nyugalom, a békesség. Gyerekkori csínyek, az első szerelem, és persze a család és a baráti kötelékek fontossága, ami minden bajon átvisz.

Aztán vált a szín, amikor megjelennek az első katonák. Belecsempész a nyugalomba némi zavart, felborítja az idillt, és hősünk máris a fronton találja magát a bátyja, Charlie oldalán. Elhagyják a biztonságot jelentő meleg otthont, az édesanyjukat, beteg bátyjukat Big Joet, és a szeretteiket, hogy megóvják a hazát.


Innentől következik a kettős lejtője a kötetnek. Nem tudom, hogy miért éppen a háborúzás az a témakör, amit az író feltétlen úgy gondol, hogy meg kell örökítenie... Egy csata lehetne izgalmas, érdekes, megható... de ez ezúttal sem jön össze. Tommo elmesélése inkább tárgyilagos, nem lehet átérezni a harctér okozta súlyos test és lelki sebeit. Érezzük a háttérben, hogy valami rossz dolog fog történni, nem tudjuk egészen a végééig, hogy mi az (csupán sejteni lehet), ami jó, mert ad egy alap feszültséget. De! nem tesz érte semmit, hogy valamivel ezt még megtámogassa. Olyan, mint egy gyerekmedence: ellubickolgatunk benne, pancsolunk, de úszni már nem lehet benne. Nem enged be a felszín alá annak ellenére, hogy leírja, Tommo lát borzalmakat. Látványosan nem tudja beleélni magát abba, hogy háború van, nem rázza meg, hogy emberéleteket kell parancsra kioltania. Egyszerűen leírja újra és újra, hogy gyakorlatoznak, söröznek, riogatnak, őket riogatják, kiképzésre mennek, őrséget állnak és ennyi. Látványosan ódzkodik tőle, hogy kimerészkedjen a harctérre, és amikor kilép a komfortzónából, nem tud vele mit kezdeni. 
A Peaceful testvérek a filmváltozatban

Igen, értem, hogy ifjúsági regény, és nem lehet annyira mély tartalma... Kit akarunk becsapni? Hogyne lehetne átadni a fiataloknak, hogy a háború nem gyerekjáték, meg nem katonásdiról szól? A gyerekek is képesek felfogni azt, hogy a háborúban mennyire sérülhet a lélek, és át lehet adni annak az üzenetét is, hogy óvjuk a békét, ne legyen több világháború, és hogy a harcok igenis komoly emberáldozatokat kívánnak - így nincs győztes vagy vesztes oldal. Megesik többször a mesélés közben, hogy Tommo és Charlie pár szavas mondatváltásokba bonyolódnak, és úgy zárják le, hogy "Érted..." Aztán Tommo fejben annyit még hozzánarrál, hogy persze, hogyne értené, és ennyi. Namár most, ha ez ifjúságbarát kötet szeretne lenni, akkor hozzátoldaná, hogy mit kell érteni. Lehet, hogy komolyabb fejjel felfogom, de egy gyereknek ez nem biztos, hogy azonnal leesik, és magyarázatra szorul.

A kötet üzenete továbbá, hogy higgyünk Istenben, csodák mindig vannak, álljunk ki magunkért és megszívjuk, illetve hogy hiába mondasz igazat, az a kutyát nem érdekli, csak az, amit egy hierarchiában fölötted levő mond.

Összességében nézve a háborúsdi még mindig nem áll jól az írónak, de az ember általi narráció teli találat. A kötet a hibái ellenére is felkavaró, a végén felháborítja az olvasót, és Morpurgo ennek ellenére nemes egyszerűséggel fogja, kitépi az olvasó szívét és megtapossa, majd egy snittel fogja, és kilöki az olvasóját a családból, aminek részesévé tette 170 oldalon keresztül.

GR-ezők szerint:



ui.: A filmváltozat 2012-ben készült el, és sok ismerős arccal találkozhatunk benne. A Harry Potter és a félvér herceg című filmben felbukkanó ifjú Voldemort (itt az ifjú Charlie Peacefult alakítja) mellett feltűnik Harry Potter Vernon bácsija is. Charlie Peaceful idősebb kiadásával találkozhattunk a 300 és a '71 című filmekben is (úgyhogy a háborús filmekben neki már volt rutinja). A Tommy Peacefult alakító színésszel találkozhattunk a Pán Péterben, illetve a Majd újra lesz nyár filmadaptációjában.

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger