Mostanában valahogy az a tendencia, hogy egyre gyermekibbre sikerülnek az ifjúsági könyvek. A gyerek főhősök mindig mindent jobban tudnak, mint a felnőttek, akik meg teljesen ledegradálódnak, az agyi szintjük nem ér fel az életkorukhoz.
Ez a sorozat pont azért kezdett tetszeni, mert adott Jonathan, aki meglehetősen fiatal, és nem az volt, hogy mindenre mindig egyedül jött rá... Legalábbis az első kötet ezt a vonalat követte, míg a másodikban elszaladt a hintaló.
Jonathan azok után, hogy felfedezte, hogy van egy Darkside nevű hely, Carnegie, a vérfarkas oldalán kezd dolgozni, és közösen vesznek részt nyomozásokban. Jonathan célja az, hogy kiderítse, mi történt az anyjával, aki eltűnt. Egy olyan háború közepébe keveredik a nyomozás során, ahol az élete többször veszélybe kerül. Darkside szabálya szerint a Hasfelmetszők uralkodnak. Amint az aktuális uralkodó meghal, örökösödési párviadalok veszik kezdetüket az örökösök között, amikoris összecsapások során lemészárolják egymást. A nyertes mindent visz: vagyis ő lesz Darksideban az új úr (vagy hölgy...) vagyis a vezető.
A bökkenő csak az, hogy a szabály értelmében nem lehet tudni, hogy ki Hasfelmetsző leszármazott, ugyanis ezek a leszármazottak csak akkor fedhetik fel kilétüket, ha a viadalra kerül a sor.
Jonathan rájön, hogy a legutolsó örökösödési harcok idején tűnt el az anyja, így meg kell tudnia azt, hogy mi köze volt mindenhez.
Maga a történet ismét érdekes, és tele lehetne fordulatokkal, ha... az író nem úgy kezelné az egészet, hogy mindent csak úgy a képünkbe vág. Nincs semminek logikus háttere, nincsenek felvezetések, csak puszta tények. Azt kell mondjam kevés, hogy az arcunkba vágják, hogy ez is Hasfelmetsző rokon, meg az, meg amaz... a végén már a fél könyv ezekből áll, és nem követ semmit, hogy miért úgy cselekszenek, ahogy. Egyfajta könyvbeli klisévé válik, ahogy bevezeti, hogy kik Hasfelmetszők, de nem látni a rokoni kapcsolatokat. Hogy lehet, hogy a testvérek azt sem tudják egymásról, hogy néznek ki? Rengeteg kérdést hagy maga után ez az egész örökösödési háborúzás... Például ha egyik testvér kinyírja ideje korán a másikat véletlenül, akkor mi történik?
Egy másik momentum, ami nem tetszett a könyv során, hogy Jonathan elé toltak mindent, és persze a srác mindjárt összerakta a képeket, és mindenhova egyedül ment, mert ő akkora fenemód nagy detektív. A legalapvetőbb hiba, amit el lehet követni ifjúsági könyvnél, az pontosan ez... Carnegie a háttérbe szorul, és tényleg olyan, mint a srác idomított pincsikutyája.
Összességében nézve nagy ötletből hozott ki valami halovány keveset a kötet, de még ígysem mondanám, hogy a legrosszabb ifjúsági kötetek közé kerülhetne. A megfogalmazása, a stílusa még mindig egész jó, a szereplők ugyan néha torzulnak, de még talán a belefér kategória. Megismerhetünk egy titkos társaságot, Darkside belső világába is mélyebben behatolunk, jön új lény is, ami a pozitív irányba billenti a mérleget, és menti a helyzetet. Ifjúsági kötetnek nem rossz, de komolyabb fejjel valahogy kevés...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése