A sors fintora talán, de ez lesz a blog életében a 400. könyves bejegyzés. Azt hiszem, nem is kell jobb író ahhoz, hogy ilyen helyet foglaljon el a blogon, mint Jonas Jonasson. Nagyon örülök, hogy felkarolta itthon az Athenaeum Kiadó az író könyveit, és bízom benne, hogy a jövőben találkozunk még jópár Jonas Jonasson kötettel. Ezúton is köszönöm az élményt a kiadónak!
Sokat gondolkodtam, miután letettem a kötetet, hogy mit írhatnék róla. Felmerült bennem a kérdés: jó volt? Igen, szórakoztató, sokszor abszurd, humoros. Olyan karaktereket vonultat fel, mint az író korábbi kötetei. Vannak eszesebb, bénább, semlegesebb karakterek.
Kiemelkedik a többi kötet közül? Valójában nem. De ha nem emelkedik ki, akkor adott, hogy mégis mi tetszett benne? Valamiért mégiscsak faltam az oldalait... Valamiért mégiscsak előbb értem a végére, mint szerettem volna... Valamiért vártam, hogy lesz még az utolsó oldal után is még vagy 100 utolsó oldal...
A történet röviden arról szól, hogy adott nekünk Gyilkos-Anders, aki nem gyilkos (bár a gondolkodása olyan penge, hogy az ember örül, ha egy-egy vele való beszélgetés után túlél). Anders kiszabadul a sittről, ahova elég hosszú időre vonult, és szabadulását követően beköltözik egy hotel hetes szobájába. A recepciós itt nem más, mint Per Persson ("nem mintha nem lehetne valakit Per Perssonnak nevezni, vagy akár Jonas Jonassonnak is, legfeljebb kissé fantáziátlan megoldás"), aki különös körülmények útján került a pult túloldalára. Nagy dilemmába kerül, mikor Anders nem hajlandó fizetni a szobáért. Ismeri a férfi múltját, és hát megfontolandó, hogy mi prioritási rangsor: behajtsa a díjat, vagy megmaradjon az élete.
Ebben a kaotikus helyzetben érkezik meg Johanna Kjellander, akinek családi öröksége az, hogy lelkésznő. Lelkész volt az apja, az apjának az apja, meg annak az apja... Nála viszont valami félre sikerült, és nőnek született. Valójában betéve tudja a Bibliát, de nem hisz Istenben.
Minden akkor válik érdekesebbé, mikor Andersnek befolyik némi pénz egy félig elvégzett munkából, és a lelkésznőre meg a recepciósra hárul a feladat, hogy elmondják a férfinek: csak felét fizették ki annak, amit kellett volna...
Itt kezdődik a triumvirátus igazi kalandja. A kötet három részre van tagolva három kereseti lehetőség alapján. Az első kereseti lehetőségnél egy Gyilkos-Anders nevű bűnöző kezeket és lábakat tör el adott árlista alapján, és az ebből származó bevételt elosztja egy lelkésznővel és egy recepcióssal, akik segítették a karrierje belendülését.
De hát minden jó üzlet befuccsol egyszer. Anders megtér, úgyhogy a következő karrierlehetőség (és pénzforrás) nem más, mint az, hogy alapítanak egy egyházat (Anders egyház). Amikor azonban furcsa események sora indul el, a recepciósnak és a lelkésznőnek új pénzforrást kell találni...
Aztán persze elkezdenek vadászatot indítani Anders és társai után, mikor rájönnek, hogy felültették őket, aminek a vége az, hogy újra beleesnek ebbe a csapdába. Ezúttal sem hiányzik ugyanis az a fajta karakter, aki meglehetősen ügyesen manipulálja a szálakat, és zseniális ötleteivel kihúz mindenkit a csávából (a lelkésznő).
...azért némi gondolkodás után rájöttem, miért is tetszik annyira a könyv. Egyszerű, lendületes, és mindig visz valami új színt az eseményekbe. Mikor már kimerül egy ötletszál Gyilkos-Andersék háza táján, akkor láthatjuk a bűnözők gyűlését, szervezkedését, és végignézhetjük az akcióikat az ő oldalukról, majd később Gyilkos-Andersék oldaláról.
Összességében tehát aki olyan regényt szeretne olvasni, ami humoros, szórakoztató, és meglehetősen abszurd, akkor feltétlenül kézbe kell venni. Akinek tetszett a Száz éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, annak nem fog csalódást okozni. Aki pedig még azt sem olvasta, annak itt van az író eddig magyarul megjelent könyveiről néhány ajánló...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése