Ha azt mondom, hogy sokat szemeztem Buglyó Gergely könyvével, akkor nem túlzok. Egyszerűen nem mertem nekiállni attól tartva, hogy egy újabb magyar csalódásnak leszek áldozata.
Az elején a történet is meglehetősen szürkén indul, mint amilyenek a szürke vérűek, csak erre még a napnak sem kellett sütnie, hogy szürkévé váljon. Mert miről is van szó? Van három gyerekek, akik testvérek: Nátán, Áron és Lili. Apjuk eltűnt, anyjuk, aki orvos, neveli őket. A három gyerek félig valami más, félig pedig ember, és így kell elhitetniük a világgal, hogy normálisak. Nem fedhetik fel a titkot. Nátán vigyázni próbál két kisebb testvérére, és mindent megtesz a titok titokban maradásáért.
Áron (mesélőnk) viszont meglehetősen forrófejű kölyök, akinek minderre nincs annyi figyelme, mint bátyjának. Így lehet az, hogy a titok kezd kicsúszni a család berkein kívülre, és a gyerekek kezdenek veszélybe keveredni.
De nem csak ez a probléma. Van egy jóslat, melyet még apjuk hagyott a trióra. Ennek értelmében meg kell keresniük egy lányt, akire vigyázniuk kell. A sors azonban igazán kegyes hozzájuk, hiszen új diák érkezik az iskolába, aki nem más, mint a lány, akit keresnek...
Áronra hárul a feladat, hogy összebarátkozzon a lánnyal, akit távol kell tartania a gonosztól, és meg kell védelmeznie bármi áron. Ez azonban csöppet sem könnyű feladat, ugyanis felbukkan a szívdöglesztően jóképű, BMW-t vezető Ká, akiért minden lány azonnal odáig van, hogy meglátják. Áronnak tehát versenyeznie kell a fiúval, és lebeszélni valahogy a lányt arról, hogy kapcsolatba bonyolódjanak.
A könyv története nagyon klisés. A rosszakról kiderül, hogy jók, a jókról, hogy rosszak, és senkiről sem lehet elvileg tudni, hogy kivel van, gyakorlatilag mindenkiről azonnal lerí, hogy milyen szerepet szántak neki a történetben. Ami mégis meglepő, hogy nem volt zavaró számomra, hogy ennyire kiszámítható az egész, mert a mitológiai világa, az egyes szereplők külön-külön históriái annyira lekötöttek, hogy a főszál meglehetősen elsikkad mellettük. Nem érdekel, hogy a lányt meg kell védeni, előbb izgulok egy szimpla iskola igazgató miatt, vagy egy egyszerű biológiatanárért.
Ami némileg zavaró, hogy hirtelen sok társaság kerül elő, és tényleg nem tudni, hogy ki kivel van, vagy kinek mi a szerepe. Mivel ez egy bevezető kötet, részletesen le kellett volna tisztázni, hogy ki kivel hányadán áll, erre a végén bejön egy olyan szerv, akinek addig híre-hamva sem volt addig. Néhány dolog kérdőjeleket hagyott bennem, aminek célszerű lett volna még most, az első kötetben kiderülnie pontosan azért, hogy a későbbiekben már csak a konkrét feladat teljesítés lehessen a középpontba és ne azon kelljen malmozni, hogy kik azok a Virrasztók, kik közé tartozott pontosan Ká, miért és kitől kell félni stb...
A szereplők tekintetében áll a két fiú egy lány felosztás (mind baráti társaságnál, mind pedig a testvérek esetében), ami nem feltétlenül szerencsés, mert kb. 10 ifjúsági regényből 9-nél ez a felosztás figyelhető meg (ergo: itt lehetett volna módosítani az egyik klisén). A felosztás a baráti társaság esetén olyan, mintha az ember a Harry Potter karaktereit látná viszont magyar nevekkel (Feri=Ron, Anna=Hermione, Áron=Harry). Viselkedésre is pontosan ilyenek a karakterek (a bénácska fiúbarát, az okos lány, és a vagány és különleges képességekkel megáldott csodagyerek). A legnagyobb problematika mégis az, hogy a gyerekek is túl keveset tudnak, és ez okozza a bajt...
Összességében nézve egy jól szabott, érdekes világban játszódó történetet kapunk, rengeteg klisével, mégis élvezhető formában. A mellékszálakon megáll az egész, és a külön regélt mesék sokkal érdekesebbé, informativabbá válnak, mint maga a fő szál. Viszik előbbre a cselekményt, míg a fő szál sok esetben beragad, és a klisék miatt meglehetősen kiszámítható, és átlátszó. Láttam, hogy a sorozatnak már megjelent néhány folytatása, úgyhogy már csak egy dolog van hátra: levadászni ezeket is és megtudni, hogy folytatódik tovább a három barát és a három testvér története...
GR-ezők szerint:
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése