Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás (Gyönyörű sorscsapás 1.)

Be kell valljam, ennél a könyvnél a borító és a cím előítéletekkel ruházott fel. Hogy egy Supernem számból idézzek: "Aki szép nem mondhat csúnyát elvileg..." Azt hittem, amilyen szép a borító, és sejtelmes a cím, olyan lesz, amire minimum 6 pontnál többet is adnék. Itt bizony igaz, hogy a szép is mondhat csúnyát...

In medias reccs (res) kezdéssel belevágva egy bunyó közepén találjuk magunkat, ahova elmegy America és Abby. Majdnem azzal egy időben, hogy Abby előre furakszik, hogy lásson, összevérezik a verekedők a kardigánját. A jó kislányok szemüveget hordanak, meg kardigánt, és 10 előtt hazamennek csicsikálni, nehogy tökké változzanak. Abbyt is ilyennek írja le a fülszöveg (az első kettő stimmel, bár az nem derül ki túl korán, hogy szemüveges...), úgyhogy nem is értettem, mit keres egy olyan bunyón, amin egyetemistáktól kezdve bárki részt vehet, fogadásokat köthet, és valószínűleg illegális is, mivel a rendőröktől azért tartanak, és mindig más helyszínre szervezik. A Padlógáz című filmben működő SMS kör jutott róla eszembe, és itt is meglehetősen frappáns megoldás. A bunyókkal még nem is akadt gond, fröcsögött a vér, néha jöttek rendőrök, tűzoltók, egy-egy hívás. Érdekes ezeknek a bemutatása, a sok vér ellenére is tetszettek, átjött az izgalom, és az egész hangulata.

A verekedésekkel csak később akadtak bajaim, mikor indokolatlannak, és értelmetlennek találtam - meccsen kívüli erőfitoktatások. Ilyenek voltak Travis hirtelen fellángolásai, akinek ilyen esetekben egy dühkezelési terápiára szóló beutalót nyomtam volna a kezébe Abby helyében, nem pedig buzdítottam volna mindennek a tetejében. Viszont Travisről majd később hosszabban.

Szóval Abby, a főhősünk, aki meséli a sztorit egyetemista. A koliban lakik... a könyv folyamán gyakorlatilag kb. 2 hónapot, ugyanis egyszer nincs meleg víz a koliba, majd veszít egy fogadást, így rögtön az elején Travishez költözik.

A sztori egyébként nagyon hasonlít a Tökéletes kémiára, ezért is pedáloztam ezzel: a rossz fiú és a jó kislány hogyan jön össze, hogy ellenkeznek egymással stb.

A különbség annyi, hogy itt van Abby, meg Travis, akik egy tökéletes sorscsapás páros.

Abby, aki elvileg a jó kislány múltja elől menekül az egyetemre, távol az otthonától. Nem tudjuk sokáig, hogy mi ez a sötét, sejtelmes múlt. Egy-egy elszólásból tudjuk, hogy valami köze volt a maffiához, és mikor kiderült, hogy ki az apja, és valójában mi ez a sötét múlt, olyan jót nevettem, mint a könyv folyamán másutt sem. Annyira nevetségesen próbálja komolynak beállítani, hogy az már fáj. És akkor jön Benny, akiről első körben azt sem tudtuk, hogy létezik, és úgy 1-2 fejezettel később derül ki, hogy ki ő, viszont nem értettem, miért kéne tőle félni. Azért, mert van két pitbullja? Nagy ügy... Travis ért a kutyák nyelvén (hisz ő is egy közülük), ami szintén rátett egy lapáttal, hogy nem tudtam komolyan venni Bennyt, és így a "durva, kegyetlen, sötét múlt" sem volt annyira sötét, mint azt szerették volna... Greta May festett sötét múltat a főhősnőjének, ehhez képest Abby egy kis puhány rinyagép, ennyit arról, mennyire sötét múltja van Abbynek. (Több sötétség van a fejében, mint a múltjában...)

A csaj önmagában egy önző, ostoba hisztigép. Először két pasit szédít, nem érti, hogy ezzel mi a baj? Ő nem hibás, de tényleg, akkor miért húzzák fel magukat a srácok rajta? Sok ideig bizonygatja, hogy Travisszel barátok. A lányok a fiú barátaikkal nyilván ágyba bújnak, és egymásba fonódva alszanak, mikor átmegy egyik a másikhoz. Why not? És amikor a srác, akivel eredetileg randizik, ilyen pózban találja őket ki a hibás? Naná, hogy Travis, hisz Abby egy szende angyal!

Abby viselkedése a legtöbbször kiborító, idegesítő, kislányos, pedig 19 éves, de EQ szinten leragadt az óvodások között, ahol a lányoknak ha tetszik egy srác, arcra puszit adnak, megfogják a kezüket, és megteszik ezt minden fiúval. Ott még nem ciki, mert kicsik, és tudják, hogy holnap már másokkal játsszák majd ugyanezt a mókát, itt viszont az.

Aztán itt van Travis. A srác, aki elvileg egy kemény macsó. Szívatja Abbyt, és remekül működik is a könyv első harmadában. Bunyózik, tetovált, motoron furikázik, minden csajt megdönt az egyetemen, néha részegre piálja magát és cigizik. Ettől válik olyan hihetetlenül rossz fiúvá???

Amint belép az életébe Abby, teljesen megváltozik. Innentől fogva a Nyakörv című film jutott eszembe - annyi különbséggel, hogy Dannynek egy mozdulat is kellett, hogy lekerüljön róla a nyakörv, Travisnek a szó is simán elég volt ahhoz, hogy "móresre tanítson" valakit. Amint Abby azt mondja neki, hogy leckéztesd meg, Travis feláll, jól megveri (naná, hogy fröcsög a vér) akár a menza közepén  is csórikámat, aki Abbyre csúnyán nézett, majd hahotázva tovább vonulnak. (Jó étvágyat a többieknek!)
Rengeteg indokolatlan dühkitörése van a srácnak. A hatalmasnak mutatott egóját valahogy nem értettem, mert Abby egyetlen szavára térdepelt, lábat csókolt, és tisztára nyalta a csaj cipőjét is.

Szóval Travis, a nagy macsó puha plüssmackó lesz, aki úgy ugrál, ahogy Abby fütyül. Ha a csajnak valami nagyon nem tetszik (például Travisnek önálló gondolata merne támadni, hogy valamit önállóan csinálni fog), rögtön fogja, bevágja a durcást, ott hagyja, és szakítással fenyegetőzik. A srác könyörög térden állva, Abby ki van engesztelve, majd az élet folyik ugyanúgy tovább, míg Abbynél újra el nem gurul a gyógyszer valami miatt.
Travisnek a High School Musicalből szedett ötletét pedig már végképp nem tudtam hova rakni... azzal olyan mélyre leásott nálam, hogy se sajnálni nem voltam képes, se pártolni, és a mélyből nem is bukkant elő újra.

Oh, és ha már gyógyszer... Abby, a mindig jó kislány, aki egy elefántot is asztal alá piál fogadásból bármelyik bulin, asztalon táncol, és az első fiúval kikezd, aki mellé leül a bárpultnál... ez a mindig jó kislány, aki csak jó döntéseket tud hozni érdekes módon, mikor Travisnél nincs óvszer, fogja, és csinálják anélkül - a csaj noszogatására. WTSz? Gyógyszert nem szed, számokra hagyatkozik, és nem töri magát halálra, hogy a szeretkezést követően elmenjen egy gyors tabiért a patikába. Ez a jó példa kell kérem a mai ifjúságnak: nem esel teherbe, ha nem védekezel sehogy.

Feljebb említettem, hogy Abbyt önzőnek találom. Miért? Amint életveszélyes volt valahol a helyzet, rögtön a saját bőrét mentette, és csak utána foglalkozott mások testi épségével. Travist minden egyes alkalommal, ha forróvá vált a talaj, rögtön ott hagyta, és később találkoztak. A srác meg ott aggodalmaskodott, hogy Abby jól van-e. (Ha engem kérdezett volna, egy agybeültetésen kívül másra nem volt szüksége Abbynek egyik alkalommal sem.)

Abby mártír is egyben, hisz amikor Travis rákezdi, hogy ő nem elég jó a csaj mellé (ismerve ugye Travis múltját), akkor Abby is elkezdi, hogy nem, ő nem elég jó Travis mellé, nem pedig fordítva, mert neki szörnyűbb a múltja, mint Travisnek... Mi ez kérem? Licitálás arra, kinek elcseszettebb az élete?

Travis és Abby kapcsolata egy kész röhejes gyötrődés volt, ami több helyen nem volt élet szagú, hanem erőltetett. Travis negatív irányú karakterfejlődése röhejes volt, akárcsak történeti szempontból az utolsó egyharmad. 450 oldalt úgy lehetett volna 250 oldalra redukálni, hogy jobb történet kerekedett volna ki belőle - bár, ez a szereplőkön nem segít.

Náluk érdekesebb párosnak találtam Americát és Shepet. (Két országnévvel fémjelzett ember is volt a könyvben: America = lány, Brazil =fiú.) America józanabb, mint Abby, és amikor ő színre lépett, Abby nálam háttérbe szorult. America simán vinné a hátán az egész könyvet, csak nem kap annyi jelenetet az Abby-sajnáltatja-magát showban. Americát jobban sajnáltam, még akkor is, mikor a végén rá is rákényszerítenek egy olyan karaktervonást, ami nem illik hozzá. Ő Abby legjobb barátnője, és sajnos a végén már nem látja, hogy Abby mellé állni hibás döntés, és hogy Shepnek van igaza. Hogy nem azzal segíti Abbyt, hogy mellé áll, hanem azzal, ha megpróbálja sokkolni, és ezzel észhez téríteni. Abby miatt kerül hullámvölgybe Sheppel a kapcsolata, de az az önző liba még ezt sem képes megérteni, mert annyira nyilvánvaló neki, hogy America úgyis mindig mellé áll. America viszont mindent képes lenne beáldozni Abbyért (ez fordítva nem működik, Abby senkiért nem áldoz be semmit!).
Shepet is ezért szerettem meg valamelyest, mert ő is reálisan látta a dolgokat. Mindent odaáldozott volna Americáért, de nem úgy, mint Travis Abbyért, hanem sokkal szolidabb módon. Noha nem voltak annyira "extrém" páros, mint Travék, mégis szívesebben olvastam volna róluk.

Némi pozitívum, hogy akad egy cseppnyi humor is a könyvben. Az első harmada például kifejezetten tetszett. Mikor Abby és Parker randizgattak, a hazameneteles jelenetek tényleg viccesek voltak. Sajnáltam, hogy nincs több ilyen jelenet, még hátrébb is a gyötrődés helyett.

Azt hiszem, a Tökéletes kémia túl magasra tette a lécet hasonszőrű társainak. Azzal szemben olyan ez a könyv, mint egy széttrancsírozott Hamupipőke sztori: Pipő elmegy a bálba (bunyóra), aztán mikor elmenne, a herceg meglátja a cipőjét (véres kardigánt), aztán beleszeret. Innentől fogva Pipő még jobban felbátorodik, és az érte mindent megtenni akaró herceget az üvegcipőivel vagdossa, hogy annyira rosszul érezze magát, amennyire csak lehet. És Pipő átalakul a Hófehérkéből megismert gonosz mostohává, aki lélek nélküli bábot csinál a hercegből, és boldogan élnek, míg... (a hét törpe át nem masírozik ezen a könyvön, fejbe nem ütik a csajt egy csákánnyal, és el nem cibálják valamelyik barlangba, ahol Travis soha nem találhat rá, és kikerülhet a bűvköréből, és a hozzá illő lányt találhatja meg.)