Tavaly nyáron augusztusban olvastam a Crowfield átka című kötetét a sorozatnak. Akkor úgy gondoltam, hogy jó könyv, tetszett is, de valamiért mégsem mondtam volna rá azt, hogy a kedvenc könyvem lesz.
@Zakkant mondta, hogy feltétlenül szerezzem be, és olvassam el a második részt. A könyv ismeretében már azt is tudom, hogy miért...
VIGYÁZAT!
AZ ELŐZŐ KÖTETRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!
A Crowfield apátság története nem ért véget, miután a kis csapat (Shadlok és Will) megtörték Bone átkát, és megmentették az angyalt. Shadlok, a tündér ugyanis még mindig magán viseli a Sötét Király átkát, de ezúttal Willhez van hozzákötve. Így a tündér az apátságnál marad, a fiú közelében.
Az apátság azonban bajba kerül, mikor észrevesznek az épületen egy repedést. Willen van a sor, hogy elmenjen Sir Roberthez, aki rendelkezésére is bocsátja a kőműveseit. Viszont a titok, ami a föld alá van rejtve, meglehetősen veszélyes. Valami elszabadul, ahogy William kiás egy tálat a padló alól...
Egyre többször jelenik meg Alys anyó is, és Williaméknek ki kell deríteni, mire készül az idős asszony. Will arra is keresi a választ, mije van Shadloknak, amire Sir Robertnek szüksége van. Mire kellett a tál, és hogy kötődik a lényhez, aki fenyegeti az apátságot - már ha köze van hozzá.
Azt kell mondjam, ez a kötet sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Több titok, több nyomozás, a már megszokott borongós hangulatban. Rengeteg titok, amikre fény derül, és mindenkinek bőven van a múltjában rejtegetni valója.
Már az elején érdekesen indul a történet, ugyanis Will találkozik valakivel az első kötetben megismert szereplők közül, aki aztán játszadozik vele. A fiú túl későn jön rá erre, viszont a hob szokásához híven segít a fiúnak egy különleges eszközzel.
Ebben a kötetben ismételten egy legenda kel életre, ami ezúttal egy bukott angyalhoz kapcsolódik. Ezt kombinálva a tündérekkel némiképp különös egyveleg, mégis hatásos.
Érdekes volt továbbá látni, hogy boldogul Shadlok Bone nélkül. Tanítja Williamet hangszeren játszani, segédkezik az apátságnál, mégis megőrzi méltóságát, és tündéri fellépését. Némileg jobban megismerhetjük őt is - noha az még mindig nem derül ki, mi a kapcsolat a Sötét király és közte -, és ez valahogy közelebb hozta. Ebben a kötetben a hob mellett ő volt a másik olyan szereplő, akit sikerült megkedvelnem.
Shadlok a regény folyamán sok olyan dolgot mond ki, ami bennem is felmerült olvasás közben. Ilyen például, hogy "A perjel ostoba." A perjel ugyanis mindennemű bizonyíték ellenére hajthatatlanul hisz abban, hogy amit tesz, az a helyes, az a probléma megoldása. Az pedig, hogy szűklátókörűsége következménye csaknem katasztrófához vezet, nem érdekli. Mégis hitelesebbnek éreztem itt az emberi reakciókat, mint az első kötetben. A perjel, és a szerzetesek, akik a hit erejével akarnak legyőzni egy bukott angyalt, Csiga testvér, aki még mindig a szívét követi, és próbálja maximálisan támogatni Willt...
Will, aki még mindig gyerekként viselkedik, és karakterhű.
A történet mindenféle fordulatokat tartalmaz, és újabb morzsákat szór az olvasó elé a világából, miközben mégsem szembesül azzal, hogy túl sok lenne az információ. Egyszerűen sodródik, és lassan, egyre beljebb merészkedik a könyv által felvázolt világba - pillant be az író fejébe. Pontosan ilyen élményt nyújtott a könyv az olvasás közben.
Kiderül, hogy nem csak a hit, és a tündérek mágiája létezik ebben a világban - amely az első könyvből kiderül -, hanem felbukkannak az alkimisták is, és a boszorkányos (áldozatbemutatós) mágia is több szerephez jut.
Összességében nézve nem tudok túl sok rosszat mondani a könyvről. Inkább csak azt bánom, hogy eddig húztam, hogy megismerkedjem vele, ugyanis nem bántam meg. Meglehetősen érdekes, izgalmas olvasmány, ami eltér a szokványos ifjúsági regényektől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése