Tudjátok, mi az Assassin's Creed jellegzetessége? Esetleg a The Witcher -é? De mondhatnám akár a Battlefieldet is, vagy a Warcraftot. Nos, ezek jellegzetessége, hogy mind számítógépes játékként kezdték, majd valaki könyvet írt belőlük.
És íme, a magyaroknak is van ilyenje, csak nagyjából (pár kivétellel) senki nem tudja. Még 2006-ban megjelent egy cikk az Origón, melyben egy Egri csillagok ihlette játékról írnak. A játéknak van egyébként külön weblapja is, ahol leírják, hogy működik, mi a játékmenet stb.
Láttam képeket a játékból (az Origós cikknél találhattok többet is a felső képre kattintva), amik zseniálisan jól néznek ki. Híres magyar színészekkel jelenítik meg a szereplőket és tényleges helyszíni fotókat is láthatunk. Aki olvassa/olvasta a regényt, azonnal felismeri őket a képek alapján, hogy melyik helyszín mihez kapcsolódik.
Essen néhány szó magáról a történetről is... Jonathan Hunt 2005-ben talál néhány érdekes levelet, meg egy régi, magyar nyelvű Egri csillagok kötetet. Ez azért érdekes, mert a férfi New Yorkban újságíró, az életére törnek. Ez nem szokatlan, hiszen cikkeivel sokszor kivívja a rossz fiúk ellenszenvét. Anyja magyar volt, úgyhogy úgy dönt, ellátogat Magyarországra. Ezzel pedig belekeveredik egy nyomozásba. Jeleket követ, amiket egykoron egy JZs monogramú akárki hagyott, továbbá követi még a GG aláírásokat is.
Gárdonyi Géza ahhoz, hogy megírja az Egri csillagok -at, rengeteget olvasott és kutatott, de csak nem akart összeállni neki a regény, hiszen nem tudta, hogyan éltek anno az igazi törökök. Ábray professzor készített egy időgépet, melyet asszisztense, Jámbor Zsigmond működésbe léptetett, és megszökött vele az időben. Sajnos akadt egy kis gondja a múltban: elvették tőle azt a szerkezetet, ami visszajuttathatta volna őt abba a korba, amiből elindult. Így hát Jámbor elkezd üzeneteket hagyni Gárdonyinak, aki 1898-ban nyomozásba kezd, hogy fellelje az eltűnt férfi nyomait és valahogy visszahozza őt.
Ha belegondolunk, mindenki ugyanazokat a nyomokat követi (mind Hunt, mind pedig Gárdonyi), a különbség csupán annyi, hogy Gárdonyi hagy maga után saját jelzéseket, úgyhogy Huntnak jóval könnyebb dolga akad. Ez a párhuzamos nyomozás néha megkavarja az embert, hiszen mi tudjuk, mi történt a múltban, Jonathan pedig nem. Helyenként csodálkoztam, Jonathan erre még hogyhogy nem jött rá, aztán rá kellett döbbenjek, hogy persze, hisz Gárdonyi tudja, Hunt még nem.
Maga a főszál tehát érdekes és izgalmas, amit a mellékszálaknak kicsit meg kellene támogatnia. Viszont a mellékvonulatok meglehetősen lapossá teszik a karaktereket. Mert miről is van szó? A nyomozás ugye nem mindenkinek tetszik, úgyhogy Jonathan elkezd aggódni közben egy Juli nevű turinformos lányért is, aki tetszik neki, és aki a romantikus szál fennmaradásáért felel. Viszont Juli előadja a tipikus "vagány vagyok, nem számít hányszor fenyegetnek meg" figurát, Hunt pedig a kiszámítható "aggódom a lányért, ezért igyekszem a továbbiakban nem bevonni a nyomozásba" arcot. Ez az oldala a szereplőknek valahogy nem tetszett. Érthető, hogy mindenki aggódik mindenkiért, de ahelyett, hogy óvintézkedéseket tettek volna (mondjuk személyi testőrség, vagy egy vérmedve házikedvenccé való idomítása stb.), csak aggodalmaskodnak a másikért, mintha a kiömlött tej magától felmosódna.
Lehet, hogy elfogult vagyok, viszont ezek ellenére úgy látom, hogy remekül megírt könyvről van szó. Ha őszinték szeretnénk lenni, akkor csalódtam volna, ha nem így van, hiszen Szélesi Sándortól nem is vártam kevesebbet. A kötetnek vannak folytatásai (jelenleg még 2 rész), melyeknél már nem Szélesi az író, hanem Gábor Endre. Nem tudom, hogy ez a minőségen mit befolyásol, de hamarosan kiderül, mert már ott figyel a folytatás a polcomon.
Ami még vonzóbbá teszi a könyvet, az az igényes belső. Minden nagy fejezet elején van egy kis összefoglaló, hogy ki és mit fog csinálni, mi fog történni a főbb szereplőkkel. Ezt igényes rajzok veszik körbe, amik illeszkednek a történet hangulatához, vonulatához (például az első fejezetnél megjelenik néhány repülőjegy, Jonathan nevével fémjelzett holmik stb.). Tetszetős megoldás, amit tovább vittek a későbbi kötetekbe is.
Összességében nézve stílus tekintetében Szélesi -féle minőséget kapunk, úgyhogy arra nem lehet panasz. A történet fő szála érdekes és izgalmas, míg a mellékszálak meglehetősen monotonok, átlagosak. Az alapötlet brilliáns, és ehhez méltó köntöst is kapott. Mindenkinek ajánlani tudom csak, aki szereti a nyomozós történeteket, a kalandozást térben és időben. Nagyon gondolkozni nem lehet benne, hiszen minden oldalt látunk, de akció szempontból nézve nem rossz...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése