2016. szeptember 24.

Szabó Illés - Telitalálat

A 10-es listára valahogy felkerült ez a kötet is, tehát mondhatni megvan a hónap 2. könyve a 3-ból.

Figyelem, a bejegyzés több helyen SPOILER -t tartalmaz!

Fülszöveg: 
Mese a 12 találatról – mégpedig a forradalom kitörésének napján. De mihez lehet kezdeni egy táskányi pénzzel amikor a bankok bezárnak, az utcán ropognak a fegyverek, s félő, hogy a pénzt elrabolják, vagy – miként a háború után a pengő – elértéktelenedik? 
Szabó Illés regénye ezt a nem mindennapi dilemmát mutatja be három szereplő bravúrosan megírt levelezésén keresztül. A könyv napjainkban sajátos aktualitást is nyert. A főhős szomszédja és munkatársa Kőfejtő álnéven írja a „látókörébe került H. Béla nevű célszemélyről és annak családjáról” szerzett nevetséges megfigyeléseit, bizonyos Búzavirág elvtársnak. A másik levélíró Rózsika, H. Béla elbérlője, aki titkárnő egy laktanyában, amúgy pedig reménybeli táncdalénekesnő és permanensen szerelmes liba. A harmadi elszánt levelező Irén, H. Béla felesége, aki vidéken élő bátyjával osztja meg keserveit. Az 56-os forradalom elvarázsolt napjai után hőseink visszatérnek a szürke hétköznapokba, mert „reggel kelni kell, aztán meg élni, amint lehet.
A fülszöveg nagyjából mindent leír, úgyhogy nem szeretnék nagyon belemászni a cselekménybe. Maga a könyv formáját tekintve... három ember levelezésének egyik felét látjuk, amiből azért kirajzoldónak az események. Van itt egy állandóan szerelmes fruska (Rózsika), a főbérlőjének a felesége Irén, és valaki, akit Kőfejtő -ként ismerünk, de tudjuk, hogy ő a Gyula, Irénék szomszédja, aki egyébként besúgó és jelentéseket tesz szomszédairól.

1956-ban járunk, amikor forradatlom tör ki, és Béla (Rózsika férje) megnyeri a totón a főnyereményt. Tök jól hangzik a fülszövegben, hogy hú, vajon mit lehet ennyi pénzzel kezdeni a háború idején.

1, Nem látunk túl sokat a háborúból, annyit csupán, hogy sok a halott, és egy játszótér alá földelik őket. Ez azért izgalmas momentum, mert Béla ide ássa el a totó nyereményt, ami mindenidők legnagyobb pénznyereménye.

2, Kapunk 1/3-ad rikonyálást Rózsikától, hogy ő szerelmes az Imrébe (felesége van és gyerekei), aki viszont szereti (csupán megdugni), aki elhagyja, de aztán rögtön szerelmes lesz a Pistába (Rózsika rokona), de hát ő meg meghal, de hát a szerelem végig az orra előtt volt (kufirc a főbérlő Bélával "nem csak egyszer vagy kétszer" - ahogy a könyv fogalmaz).

3, Kapunk 1/3-ad rész bullshitet Kőfejtő (akarom mondani Gyula) elvtárstól, aki nevetséges jelentésekkel bombázza a főnökséget, leírva, hogy talpaspohár módszerrel szedett össze némi infót.

Az igazság az, hogy a szocializmus időszakának néhány jellegzetessége megjelenik a regényben, de ezt lehetett volna még humorosabbá tenni (itt is próbálkozik humorral csak nem jön össze), jobban elhelyezkedni a szocialista világban. Olyan, mintha félnének a modern korban a szocialista világba kicsit visszailleszkedni, hogy átadják annak a hangulatát.

Egyszerűen az első 30 oldal után már tudtam, hogy nem ez lesz életem sztorija. Frappáns megoldás lenne a levelezések útján bemutatás, de annyira érdektelen sztori kerül elő, hogy a végén már elgondolkoztam rajta, hogy átlapozom a francba az egészet. Végül nem csaltam le, reménykedtem abban, hogy jobb lesz a történet, hogy a szereplők nem lesznek ennyire kiszámíthatóan papírmasék. Hogy tényleg a telitalálat által kapott nyereményről fog szólni a könyv... De valójában előbb szól a rohadt szilváról, a fotbalról, a Rózsika szerelmi életéről, mint arról, hogy mi a tök van a nyereménnyel. Az utolsó kb. 50 oldal foglalkozik ezzel, hiszen először nem tudják berakni a bankba, utána elássák, aztán egy bárban kezdik felélni, mikor minden kötél szakad...

A stílus... A stílusok sajnos nem különülnek el egymástól. Van egy idősebb nő, egy fiatalabb nő és egy idősebb férfi, aki levelet ír. Hogy lehet, hogy mindegyik ugyabban a stílusban teszi mindezt? Miért nem különül el egymástól például a szóhasználat? Rózsika alkalmaz ugyan egy-két mai korunkban használatos szlenget, de kb. ennyiben ki is merül az egész...

Összességében nézve amilyen rövid ez a könyv, olyan hosszúnak tetszett... Talán nem ez a levelezős forma a legjobb megvalósítási mód, hogy bemutassa, amit akart, mert regény formában sokkal könnyebb és átláthatóbb lett volna betenni a szocialista élet rezdüléseit és üzeneteit, nem hatottak volna ennyire erőltetetten nevetségesnek Kőfejtő jelentései (talán akkor még meg is mosolyogtatott volna)...


GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger