Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2012. augusztus 22.

Cornelia Funke - Bűvölet (Tintaszív 1.)

Egyszer régen láttam egy filmet. Az volt a címe, hogy Tintaszív. Akkor teljesen elbűvölt, és mikor megláttam, hogy "Based on...", azonnal kívánságlistára tettem a könyvet. Új beszerzéseken törpöltem, hogy csökkentsem a kívánságlistám, mikor megláttam, hogy Lana a molyon eladna egy példányt belőle. Úgy gondoltam, biztos jó állapotban lehet, elvégre Lanáról van szó, és azonnal felvettem vele a kapcsolatot. Ekkor azonban megintcsak egy varázslat történt.

Kedves Lana! Ezúton is szívből köszönöm a könyvet! Ígérem, legalább annyira fogok rá vigyázni, mintha Maggiehez került volna :-)

Maggie és Mortimer (vagy ahogy a kislány hívja: Mó)  élnek egy házban. Apja és lánya remekül megvannak ketten, és összekötik őket a könyvek. Egyenesen imádnak olvasni, Mó pedig "könyvgyógyászként" - könyvkötőként - keresi a kenyerét. Ha már szétszakad a könyved gerince, elhagynád a borítót, keresd fel Mót, akinek arany keze van a munkához. Idilli életüket azonban egy csapásra ládákba csomagolják néhány ruhával és könyvvel együtt, mikor Maggie meglát az ablakán keresztül egy ismeretlen fickót. Mó beinvitálja az idegent, aki figyelmezteti a férfit a nagy veszélyre. Mó és Maggie másnap már útra készek, és kénytelenek hátrahagyni addigi életüket.
Maggie semmit sem ért. Három éves volt mindössze, mikor az édesanyja csak úgy eltűnt. Apja hirtelen titkolózni kezd előtte, és a kislány, hogy megtudjon valamit, kénytelen hallgatózni.
A férfiről kiderül, hogy egy Porkéz nevű bűvész, akinek van egy Gwin nevű "házi kedvence", ügyesen bánik a tűzzel, remek zsonglőr, és... nem éppen a legjobb barátja Mónak.
Így kötnek ki hát Elinornál, a könyvek asszonyánál, akinek a hatalmas házában ameddig a szem ellát, mindenfele könyvek sorakoznak. A nő is részese lesz a kalandnak, ami nem szól másról, minthogy megszerezzenek egy könyvet. Mindenkinek másért kell. Mónak egy titka van benne elrejtve, Elinor csak segít Mónak, Porkéznek honvágya van, a rosszak pedig ki akarnak valakit olvastatni, és rászabadítani a könyv egyik szereplőjét a világra. Bizony, mert Mónak van egy különleges adottsága: akármit felolvas hangosan, az megjelenik a való világban...

Meglehetősen érdekes történetnek indul, az alapötlet kíváló. Egy férfi, aki bármit olvas fel hangosan, az kilép a könyvből, és a valóságban mászkál. Ki ne álmodna könyvmolyként ilyen erőről, hogy találkozhasson a kedvenc szereplőivel, vagy a kedvenc könyvbeli helyszínét a valóságba hozza?
Abból kiindulva pedig, hogy a történet középpontjában Maggie, egy 12 éves gyerek áll, már lehet sejteni azt, amit a stílus alá is támaszt: ez egy színtiszta gyerekmese. Nem arra hivatott, hogy valami nagyon komoly mű legyen, nem is lehet úgy kezelni, hisz a stílusa olyan, ami kifejezetten a gyerekek nyelvére van formálva, rengeteg magyarázattal, leírással a könnyebb elképzelhetőség kedvéért. Ez jelenti helyenként a könyv legnagyobb buktatóját, ugyanis itt-ott erről elfeledkezik az író, és belekerülnek olyan momentumok a történetbe, hogy férfiak nők fenekét akarják megfogni (molesztálni) és ehhez hasonló megmozdulások. Persze, az olvasó érti, hogy valami nyersnek, durvának is kell lennie a történetben, mert nem állhat minden cukormázból, de ez egy gyerekeknek szóló mese! Ami már nem feltétlenül az író hibája, de a könyv élvezésén csorbát ejt, azok a hibás ragzások (ragozások), és elírások.

Mindezek ellenére a könyv tele van bájos karakterekkel, mesebeli lényekkel, más művek szereplőivel, és minden a Tintaszív és természetesen a könyvek, és a könyvekbe zárt szereplők körül forog. Hogy lesz egy gondtalan kislányból egy olyan történet főszereplője, amilyenre minden kisgyerek vágyik.

Tetszettek a mű folyamán a fordulatok, az árulások sorozata, hogy néhány karakterről különös dolgok derülnek ki. Maga a hangulat, a néhol laza, néhol feszült mivoltával igazán élvezhetővé teszi az olvasást. Az pedig már csak hab a tortán, hogy nem színtiszta "happy end" a vége, nem élnek boldogan, míg meg nem halnak, hanem ott van egy aprócska balsejtelem a végén, ami beárnyékolja a felhőtlen örömöket.

Több különös karakterrel is találkozunk a könyvben. Itt van mindjárt "Varázsnyelv"- alias Mó -, aki a könyvek gyógyásza, és erre építi fel a világát, az életét is. Maggie, a lánya örökli tőle a könyvek iránti szeretetet. Elinor, aki szegről-végről szintén a rokonuk, az egész házát könyvtárnak rendezi be, minden könyvet a gyermekének tekint, akikhez azonban nem tanácsos hozzányúlni - főleg az embergyerekeknek nem, mint amilyen Meggie. Akad még egy főgonosz is, aki ezúttal Kaprikornusz néven fut, és a pribékjei, akik tényleg meglehetősen gonoszok, ráadásnak pedig egy-egy könyvből lettek kiolvasva. Hobbijuk a macskákra lövöldözés, egyébként gyújtogatnak, gyerekeket és idős nőket riogatnak, embereket kínoznak, és érezhető rajtuk az igazi gonoszság, mely végig áthatja a jeleneteket, amelyekben megjelennek.

Porkéz és Gwin
Mindezek ellenére a szereplők közül  akit a legjobban megkedveltem, az a gyáva, ám annál rafináltabb bűvész, Porkéz volt. Noha nem egy "tiszta lelkű" figura, a lelke mélyén nem akar ő senkinek rosszat, csak haza szeretne jutni valami úton-módon, és éppen ezért mindent meg is tesz. Lehet, hogy önző, mégis meg lehet érteni az indítékait, miért cselekszik úgy, ahogy. Aztán az is lehet, hogy azért ő fogott meg leginkább, mert ott van mellette Gwin, a vadászgörény, aki jó szolgálatot tesz. Néhol még meg is sajnáltam Porkézt a regény folyamán, elvégre nem önszántából hagyta el a könyvet, hanem kiolvasták őt is a Tintaszív világából, és nem tudja elfogadni a valóság világát.

Később társa is akad az őt kiskutyaként követő Farid személyében, aki az Ezeregy éjszaka meséiből kerül kiolvasásra. A fiú hűséges Porkézhez mindannak ellenére, ahogy a férfi bánik vele. Számomra ez is azt mutatta, hogy Porkéz egy magának való figura, inkább egyedül botladozik végig az ösvényeken, és igyekszik kevesekhez ragaszkodni, hogy könnyebb legyen aztán az elválás.

Mint említettem volt, a regénynek részben pozitív, részben szomorú véget kanyarított Funke. Tekintve, hogy a folytatások - sajnálatos módon - nem jelentek meg magyarul, nem tudom, mikor lesz módomban folytatni a történetet. Bízom benne, hogy mielőbb hozzájutok, ha máshogy nem, hát eredeti nyelven a történethez, és talán megtudhatom, hogy mi történik Meggievel, Móval, és a többiekkel.

Oszd meg a bejegyzést! :

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves FFG! :)

Nagyon örülök, hogy tetszett a könyv - hiszen így nagyon jó helyre került. :)
Örömmel ajándékoztam Neked, ezért is vagyok nagyon boldog, hogy szeretted. :)
Ugyan, én köszönöm - élmény volt olvasni a könyvről szóló posztot. :)

Lana :)

FFG írta...

@Lana: Köszönöm! Tényleg nem tudom eléggé meghálálni, hogy hozzám került a könyv, hogy rám bíztad :) Nagyon fogok rá vigyázni :)

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger