Komolyan büszke voltam rá, hogy támogattam könyvvásárlással és a könyvek bemutatásával a magyar irodalmi életet. Úton útfélen beszéltem rá az embereket, hogy olvassák ezt, vagy azt a könyvet magyar szerzőtől. Ha valaki feldobta a labdát, hogy külfölditől olvasott valami jót, mondtam neki magyar példát, hogy próbálja ki... Nagyon sok helyen kampányoltam érte, hogy vigyék a magyar könyveket, olvassák stb...
Aztán sajnos hamar rájöttem, hogy a magyar ember miért nem olvas magyart. Egy szintén blogoló barátom annyit mondott, hogy ő nem olvas magyart, mert hamar "megtalálnák", míg a külföldi írók nem foglalkoznak ennyit azzal, hogyan ítélik meg a művüket a magyarok - elvégre nem értik a nyelvet.
És mennyire igaza volt. 2016-2017 -es év nem szólt másról, minthogy kiraktam egy bejegyzést magyar írótól, akinek nem tetszett a könyve, és vagy körmönfontan, hátulról álltak neki fúrni, széttrollkodták a blogot, megjegyzéseket fűztek hozzá mentve a könyv becsületét, üzenetet írtak különböző platformokon, hogy szedjem le a bejegyzést stb... Annyira túlzásnak érzem ezt az egész hajcihőt...
Ki vagyok én? Egy egyszerű közember, aki olvasott valamit, megosztja a véleményét, és pont. Nem fogom a bejegyzésemmel tönkretenni az író karrierjét, hírnevét, semmit. Nem hiszem, hogy volt olyan, akit az ijesztett el egy könyv olvasásától, hogy nekem az nem tetszett. Az már inkább, hogyha a bejegyzés alá odajött sírni az író, vagy magyarázkodni.
Úgyhogy most már ez is csak egy amolyan "Challenge accepted" kategóriába került nálam, hogy a saját anyanyelvemen íródott könyvekből elolvassak 22-őt, vagy legalább 21-et, hogy tartsam a szintet. Viszont annyira nem fogom magam törni, mert nem érdekelnek a siránkozók, magyarázkodók... Kapok belőlük eleget nap közben, nem fogok a blogon is pszichiátriai rendelőt nyitni, hogy ápolgassam azok lelki világát, akiknek nem tetszik a véleményem.
A magyar írók meg annak az ellenszenvesen viselkedő szűk rétegnek köszönjék, hogy népszerűtlenné váltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése