A nap utolsó bejegyzésével pedig megnyitnám a 2018-as könyvértékelős bejegyzéseket.
Az idei év első könyve a Pizzamaffia.
Amikor először kezdtem olvasni, gondoltam egy laza ifjúsági könyv lesz, tele humorral. Aztán ahogy jobban belemélyedtünk a történetbe, egyszerűen egy "hát ez is megvolt" érzés kerített a hatalmába. Elszórakoztatott, némi limonádét jelentett a hétköznapokba, és ennyi...
A történet főhőse (és egyben mesélője) Brahim, a 16 éves srác, akinek az apjának van egy pizzériája. A fiú nagybátyja, Faris bácsi vezeti az üzletet, mert Brahim apjának egészségi állapota nem éppen kielégítő.
Egy szép napon az apuka átnézi a számlákat, és észreveszi, hogy a pénz valahol úgy folyik el, mint lyukas tankból az üzemanyag. Faris bácsi meghátrál, és inkább nyit egy új üzletet. Ezzel viszont az jár, hogy Brahimnak át kell venni a családi bizniszt. A srác egy idő után már annyira komolyan veszi az üzletet, a pizzasütést és az egész ügyet, hogy iskolába se jár. Barátnője, Alice eleinte türelmesen nézi, ahogy barátját elragadja az üzleti élet. Majd azt, hogyan kezd harcolni Faris bácsi új pizzériája ellen, ahonnan folyamatos támadások érik Brahim üzletét.
Az egésszel semmi probléma nem lenne, ha a felépített tematika egyszer csak nem hullana a végén darabjaira. Elkezdi szépen felépíteni a tök átlagos történetét, majd egyszer már csak úgy semmiről nem szól. Alice hirtelen kilép a képből, aztán hirtelen megint be. Kapunk egy focimeccset... Aztán már azt látjuk, hogy Faris bácsival békepipázgat Brahim...
Semmi összefüggést nem lehet látni... nem lehet érezni, hogy egyik esemény követi a másikat. Nincs előzménye. Nincs oka, hogy ez így történjen... Egyszerűen szétesik.
A pizzaháború tetszene, de Brahim (ahogy az apja is megmondja) eléggé naiv, és puhány figura. A végén teljesen elborul az agya, van az az indok, amiért bedurvul, aztán a tettek mezején már megint elpuhul...
Összességében nézve ennek volt füle, de nem volt farka. Lehetett volna ez egy igen laza, humoros kötet, ehelyett kapunk egy családi vitát, amit egy nevetséges kapkodás zár le. Szépen felépíti a homokvárat, hogy aztán fogja és lerombolja. Így csak egy közepes élményt hagyva az emberben, és az "ez is megvolt" élményt...
A könyvből film is készült. Fogadjátok szeretettel a bemutatóját:
GR-ezők szerint:
Az idei év első könyve a Pizzamaffia.
Amikor először kezdtem olvasni, gondoltam egy laza ifjúsági könyv lesz, tele humorral. Aztán ahogy jobban belemélyedtünk a történetbe, egyszerűen egy "hát ez is megvolt" érzés kerített a hatalmába. Elszórakoztatott, némi limonádét jelentett a hétköznapokba, és ennyi...
A történet főhőse (és egyben mesélője) Brahim, a 16 éves srác, akinek az apjának van egy pizzériája. A fiú nagybátyja, Faris bácsi vezeti az üzletet, mert Brahim apjának egészségi állapota nem éppen kielégítő.
Egy szép napon az apuka átnézi a számlákat, és észreveszi, hogy a pénz valahol úgy folyik el, mint lyukas tankból az üzemanyag. Faris bácsi meghátrál, és inkább nyit egy új üzletet. Ezzel viszont az jár, hogy Brahimnak át kell venni a családi bizniszt. A srác egy idő után már annyira komolyan veszi az üzletet, a pizzasütést és az egész ügyet, hogy iskolába se jár. Barátnője, Alice eleinte türelmesen nézi, ahogy barátját elragadja az üzleti élet. Majd azt, hogyan kezd harcolni Faris bácsi új pizzériája ellen, ahonnan folyamatos támadások érik Brahim üzletét.
Az egésszel semmi probléma nem lenne, ha a felépített tematika egyszer csak nem hullana a végén darabjaira. Elkezdi szépen felépíteni a tök átlagos történetét, majd egyszer már csak úgy semmiről nem szól. Alice hirtelen kilép a képből, aztán hirtelen megint be. Kapunk egy focimeccset... Aztán már azt látjuk, hogy Faris bácsival békepipázgat Brahim...
Semmi összefüggést nem lehet látni... nem lehet érezni, hogy egyik esemény követi a másikat. Nincs előzménye. Nincs oka, hogy ez így történjen... Egyszerűen szétesik.
A pizzaháború tetszene, de Brahim (ahogy az apja is megmondja) eléggé naiv, és puhány figura. A végén teljesen elborul az agya, van az az indok, amiért bedurvul, aztán a tettek mezején már megint elpuhul...
Összességében nézve ennek volt füle, de nem volt farka. Lehetett volna ez egy igen laza, humoros kötet, ehelyett kapunk egy családi vitát, amit egy nevetséges kapkodás zár le. Szépen felépíti a homokvárat, hogy aztán fogja és lerombolja. Így csak egy közepes élményt hagyva az emberben, és az "ez is megvolt" élményt...
A könyvből film is készült. Fogadjátok szeretettel a bemutatóját:
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése