Az árnyékvilág peremén
Csillagfényszövők
Sea Monsters and Other Delicacies
The End of the World
Skulduggery Pleasant
The Last Ever After
Itt nincsenek hercegek
Az ördög köve
Wunderkind. Una lucida moneta d'argento
Stan és Pan

2018. július 31.

Charlie N. Holmberg - A mestermágus

Nem sokat váratott magára a harmadik kötet sem, hogy kiolvassam.

Viszont mindenkit kérnék, aki nem szeretné, hogy poént lőjjek le neki az első és/vagy a második kötetből, az most menjen innen!

SPOILER az első és a második kötetre vonatkozóan!!!

Ceony közeledik ahhoz a ponthoz, hogy mestermágus legyen. Közel két év telt el azóta, hogy Grathot megölte, és felfedezte, hogyan lehet egyik elemről a másikra váltani.

Noha még Emery Thane előtt is titkolja, de eléggé gyakran folyamodik a matériaváltáshoz. A lány készen áll, hogy letegye a mestervizsgát, viszont Emery azt akarja, hogy teljesen pártatlan ember vizsgáztassa Ceonyt. Így kerül a lány 2-3 hét erejéig az Emery által oly sokat szekált Bailey mágushoz. Hisz ki lehetne pártatlanabb valakinél, aki utálja Thane mágust?

Ha ez nem lenne elég, Saraj megszökik a fogságból, és senki nem tudja hova tart, vagy mi a terve. Természetesen Ceony az újonnan szerzett képességeivel üldözőbe veszi, és többször összecsap a férfival...

Mondanám azt, hogy ez egy remek lezáró kötete a sorozatnak, de nem az. Az egész úgy hat, mint egy előzmény történet és várnám, hogy jön egy következő sorozat, amiben már a nagy Ceonyt látjuk mondjuk egy tanítvánnyal. Meglengetésre kerül a mágusok világában egy új jogszabály bevezetése, és kíváncsi lennék ennek a vonzataira is. El tudnám képzelni, hogy Ceony ennek hatására kapna tanítványt, aki mondjuk duzzog vagy dacol, miért kellett mestert váltania...

Maga a sorozat annyira jó, hogy szívesen olvasnám tovább. A kötetek nagyjából mind ugyanolyan hosszúak (200-200 oldalak), és valahogy nem is kell nekik, hogy hosszabbak legyenek, a lényeg benne van, nincsen túlbonyolítva.

Szimpla és élvezhető az egész, ami mellett igen kreatív módját látjuk a matériákkal kapcsolatos varázslatoknak. Az utolsó kötetben nagyobb betekintést kapunk a tüzet használók életébe, megint előkerül az üveg (a második kötetből már ismert formáiban és használati módján), de például a metszők (gumi mágus) és a fémmágia területére is átmerészkedünk kicsit. Természetesen a papírmágia használata nem elhanyagolható, ahhoz is kapunk némi új varázslatot.

Így belegondolva kicsit sajnálom, hogy a tanoncok iskolaéveiről nem sokat tudunk meg a három kötet alatt, csak azt a keveset, amit egymás között megemlítenek a szereplők. Kíváncsi lennék, hogyan és milyen módon tanítják a tanítványokat, hogyan kezdenek el megismerkedni a matériás varázslatokkal.

Ceony új szintre emeli kapcsolatát Emeryvel, akivel a négy fal között már bátran kimondják azt, ami a második kötet végén félbe maradt: szeretik egymást, és ezen nincs mit ragozni. Alig várják, hogy feloldódjon az íratlan szabály miatti tilalom. Észre se vesszük, de a két fél azért hatással van egymásra. Ceony ugyanakkor megváltoztatja még valaki életét: Bailey mágusét.

Az eleinte feszült viszony a végére is az marad, de néha beleshetünk a folyton mogorva mágus álcája mögé. Az évek alatt magára szedett sérelmek úgy ékelődnek a szívébe, mint valami üvegszilánkok, mégis "nyomokban jóindulatot tartalmaz".

Összességében nézve nincs mit ragozni ezen a könyvön se. Akinek az első két kötet tetszett, annak ez sem fog csalódást okozni. Méltó lezárása egy nagyszerű sorozatnak, és méltó nyitánya lenne egy újabb trilógiának.
Igaz, a sorozat folytatódik egy plasztikmágus kalandjaival, viszont ott már (fülszöveg alapján) más szereplőkkel találkozhatunk (ugyanebben a világban). Szóval oda sorolják ehhez a sorozathoz, de valahogy mégis elkülönülve... Mindegy, reméljük a Gabo kiadó folytatja a munkát Charlie N. Holmberg további könyveivel is...


GR-ezők szerint:

Nincsenek megjegyzések:

Az elmúlt hét legnépszerűbbjei

Rendszeres olvasók

Feliratkozás