Robert Merle - Majomábécé

Robert Merle először a Védett férfiak, majd a Madrapur című kötetével vett meg magának.

Ezúttal is nagyjából azt kapjuk, amit Merlétől várunk: nem túl sok akció, tudományos világ, melynek középpontjában egy Chloé nevű majom áll. A kutatás célja az, hogy vajon lehetséges megtanítani főemlősöket arra, hogy értelmesen kommunikáljanak az emberekkel? Vajon lehet úgy nevelni egy csimpánzt, mint egy ember-bébit?

Suzy és Ed belevágnak a nagy kalandba. Kialakítanak egy gyerekszobát Chloé számára, aki teljesen olyan nevelésben részesül, mint egy kisgyerek. Beszéd helyett jelnyelvre tanítják, de átesik a bilizős korszakon, játszik, kamaszodik, és nyomon követhetjük, ahogy rájön arra, hogy ő más, mint a többiek a környezetében. Miután ezt feldolgozza, egy tragédia mindent megváltoztat a család életében, méghozzá gyökerestül. Ez az esemény veszélybe sodorja a kísérletet...

Sajnos nem vagyok maradéktalanul kibékülve az íróval. Amennyire tetszett a kötet eleje, a közepén van egy "törés" az addigi mederben (egy esemény), ami miatt fejcsóválva arra gondoltam, Merlének nem való az akciójelenetek írása. Nem áll jól neki, mikor erőltetetten akar valami mozgalmasságot belecsempészni a könyvbe. Annyira semmitmondóan rázza le ezeket a részeket magáról, mintha pisztollyal a fejénél írta volna azokat a sorokat. Ilyen bakit korábban általam olvasott könyvben még nem követett el, úgyhogy kissé haragszom rá amiatt, hogy behúzott egy ilyent.

Egyébként maga a kötet egyben volt. Gördülékenyen haladtak azok a részek, amelyek a tudományos munkára irányultak. Ebben profi, ezt kell művelnie! A merlei zsenialitás ismét megmutatkozik, faltam a sorait, mikor Chloé tanításáról, vagy az érzelmi világokról (mind emberi, mind állati oldalról) esett szó.

Eleinte a családot látjuk, hogy az egyes családtagok (Suzy és Ed a 'szülők', Emma az 'oktató', vagy Juana és Pablo a 'személyzet') hogyan viszonyulnak az állathoz, mint új taghoz. Aztán elkezd tágulni a kör, bejön a baráti kör is, ami ismét érdekes felvetés. Vajon ők mennyire nézik bolondnak a párt, vagy mennyire támogatják a kutatásban?
Aztán egyre tágul a kör, jönnek az ismerősök, aztán a szomszédok és a környezetben élő külsősök. Vannak, akik elítélik a "majom a családban" effektet vannak, akik valamelyest elfogadják.

Felvet még egy érdekes kérdést a szerző. Attól, hogy valaki más, ki kell e valójában közösíteni, el kell e fogadni, vagy mi az a reakció, ami elfogadott? Vajon megalázó e az (elveszti e az ember a tekintélyét) a közösség szemében, ha egy különc fizikálisan vagy mentálisan olyan képesség birtokában van, amitől ügyesebbé válik (bármiben, akárcsak egy dologban is) legyőzi őt valamiben?

Összességében nézve magában a stílusban, és a feltevésekben nem okoz csalódást a kötet. Érdekes a kísérlet, az emberi reakciók. A kicsinyesség, a csőlátás, a közösség hatása szintén meglehetősen érdekfeszítő jelenségeket eredményez. Ugyanakkor nem tudok elmenni afelett a dolog felett, hogy az akciójelenetek nem illenek Merle tollához, úgyhogy az a két gyenge próbálkozás valahogy nekem nem... Ettől függetlenül Merle-rajongóknak kihagyhatatlan, és az állati kísérletek iránt érdeklődőknek is...

GR-ezők szerint:

Nincsenek megjegyzések:

Rendszeres olvasók