Az árnyékvilág peremén
Csillagfényszövők
Sea Monsters and Other Delicacies
The End of the World
Skulduggery Pleasant
The Last Ever After
Itt nincsenek hercegek
Az ördög köve
Wunderkind. Una lucida moneta d'argento
Stan és Pan

2018. november 30.

Robert Merle - Majomábécé

Robert Merle először a Védett férfiak, majd a Madrapur című kötetével vett meg magának.

Ezúttal is nagyjából azt kapjuk, amit Merlétől várunk: nem túl sok akció, tudományos világ, melynek középpontjában egy Chloé nevű majom áll. A kutatás célja az, hogy vajon lehetséges megtanítani főemlősöket arra, hogy értelmesen kommunikáljanak az emberekkel? Vajon lehet úgy nevelni egy csimpánzt, mint egy ember-bébit?

Suzy és Ed belevágnak a nagy kalandba. Kialakítanak egy gyerekszobát Chloé számára, aki teljesen olyan nevelésben részesül, mint egy kisgyerek. Beszéd helyett jelnyelvre tanítják, de átesik a bilizős korszakon, játszik, kamaszodik, és nyomon követhetjük, ahogy rájön arra, hogy ő más, mint a többiek a környezetében. Miután ezt feldolgozza, egy tragédia mindent megváltoztat a család életében, méghozzá gyökerestül. Ez az esemény veszélybe sodorja a kísérletet...

Sajnos nem vagyok maradéktalanul kibékülve az íróval. Amennyire tetszett a kötet eleje, a közepén van egy "törés" az addigi mederben (egy esemény), ami miatt fejcsóválva arra gondoltam, Merlének nem való az akciójelenetek írása. Nem áll jól neki, mikor erőltetetten akar valami mozgalmasságot belecsempészni a könyvbe. Annyira semmitmondóan rázza le ezeket a részeket magáról, mintha pisztollyal a fejénél írta volna azokat a sorokat. Ilyen bakit korábban általam olvasott könyvben még nem követett el, úgyhogy kissé haragszom rá amiatt, hogy behúzott egy ilyent.

Egyébként maga a kötet egyben volt. Gördülékenyen haladtak azok a részek, amelyek a tudományos munkára irányultak. Ebben profi, ezt kell művelnie! A merlei zsenialitás ismét megmutatkozik, faltam a sorait, mikor Chloé tanításáról, vagy az érzelmi világokról (mind emberi, mind állati oldalról) esett szó.

Eleinte a családot látjuk, hogy az egyes családtagok (Suzy és Ed a 'szülők', Emma az 'oktató', vagy Juana és Pablo a 'személyzet') hogyan viszonyulnak az állathoz, mint új taghoz. Aztán elkezd tágulni a kör, bejön a baráti kör is, ami ismét érdekes felvetés. Vajon ők mennyire nézik bolondnak a párt, vagy mennyire támogatják a kutatásban?
Aztán egyre tágul a kör, jönnek az ismerősök, aztán a szomszédok és a környezetben élő külsősök. Vannak, akik elítélik a "majom a családban" effektet vannak, akik valamelyest elfogadják.

Felvet még egy érdekes kérdést a szerző. Attól, hogy valaki más, ki kell e valójában közösíteni, el kell e fogadni, vagy mi az a reakció, ami elfogadott? Vajon megalázó e az (elveszti e az ember a tekintélyét) a közösség szemében, ha egy különc fizikálisan vagy mentálisan olyan képesség birtokában van, amitől ügyesebbé válik (bármiben, akárcsak egy dologban is) legyőzi őt valamiben?

Összességében nézve magában a stílusban, és a feltevésekben nem okoz csalódást a kötet. Érdekes a kísérlet, az emberi reakciók. A kicsinyesség, a csőlátás, a közösség hatása szintén meglehetősen érdekfeszítő jelenségeket eredményez. Ugyanakkor nem tudok elmenni afelett a dolog felett, hogy az akciójelenetek nem illenek Merle tollához, úgyhogy az a két gyenge próbálkozás valahogy nekem nem... Ettől függetlenül Merle-rajongóknak kihagyhatatlan, és az állati kísérletek iránt érdeklődőknek is...

GR-ezők szerint:

Nincsenek megjegyzések:

Az elmúlt hét legnépszerűbbjei

Rendszeres olvasók

Feliratkozás