Flavia de Luce először a borítója alapján tetszett meg, utána meg a főhősnője miatt. Flavia a 11 éves zseni kislány, aki néha megmutatja, hogy tényleg csak 11 éves, máskor meg igazán jól összerakja a mozaik darabokat.
Az első kötetben megismerte a nevét a közösség, most viszont ő ismeri meg egyre jobban a közösséget. Egy titokzatos marionett bábos művész és segédje tévednek a faluba. Azt mondják, lerobbant a kocsijuk átutazóban és egy kis segítségre lenne szükségük.
Rupert és Niala azonban nem teljesen azok, akiknek mondják magukat. Rupert elvállalja, hogy tart két előadást. Technikájával és ügyességével lenyűgözi Rupert előadása Flaviát és a közösség többi tagját. Viszont az előadás közben meghal a bábmester...
Flavia persze rögtön nyomozni kezd, hogy melyik szál mit rejt, és olyan titkokat tud meg a közösség múltjáról, hogy mennyire sokfelé ágaznak a szálak... De vajon mit jelent az a kifejezés, hogy "viszonya van valakinek valakivel", vagy mit jelent az, hogy "odaadta magát a férfinek"? Hisz egy 11 éves lánynak is akad olyan dolog, amit (még) nem érthet...
Nagyon tetszett, hogy belekeverednek a hadi foglyok, meg a 2. világháború a képbe. 1950-es években járunk, és 1944 szeptembere nem is volt olyan régen. A történelem hullámain lovagolva ismerhetjük meg a közösség egyes tagjainak múltját, hogy milyen események vezették őket a jelen állapotukhoz.
Először kicsit Buckshawba menjünk el azért együtt. Ezúttal a de Luce családnak vendége akad Felicity nagynéni személyében (apjuk testvére), akiről kiderül, hogy a többi de Luce lányhoz hasonlóan nem éppen egyszerű eset. Mindenki happtákba vágja magát, mikor megjelenik. Közben Flavia újabb részleteket tud meg Harrietről (halott édesanyjáról). Természetesen míg az első részben egy rúzs segítségével próbált bosszút állni Feely nevű nővérén, ezúttal egy doboz bonbonnal próbálja "mérgezni" nővérét. Miközben megismerünk néhány újabb családi/rokoni kapcsolatot de Luce-éknál, addig Flavia nyomoz a falusiak után.
Az első kötetben megismerte a nevét a közösség, most viszont ő ismeri meg egyre jobban a közösséget. Egy titokzatos marionett bábos művész és segédje tévednek a faluba. Azt mondják, lerobbant a kocsijuk átutazóban és egy kis segítségre lenne szükségük.
Rupert és Niala azonban nem teljesen azok, akiknek mondják magukat. Rupert elvállalja, hogy tart két előadást. Technikájával és ügyességével lenyűgözi Rupert előadása Flaviát és a közösség többi tagját. Viszont az előadás közben meghal a bábmester...
Flavia persze rögtön nyomozni kezd, hogy melyik szál mit rejt, és olyan titkokat tud meg a közösség múltjáról, hogy mennyire sokfelé ágaznak a szálak... De vajon mit jelent az a kifejezés, hogy "viszonya van valakinek valakivel", vagy mit jelent az, hogy "odaadta magát a férfinek"? Hisz egy 11 éves lánynak is akad olyan dolog, amit (még) nem érthet...
Nagyon tetszett, hogy belekeverednek a hadi foglyok, meg a 2. világháború a képbe. 1950-es években járunk, és 1944 szeptembere nem is volt olyan régen. A történelem hullámain lovagolva ismerhetjük meg a közösség egyes tagjainak múltját, hogy milyen események vezették őket a jelen állapotukhoz.
Először kicsit Buckshawba menjünk el azért együtt. Ezúttal a de Luce családnak vendége akad Felicity nagynéni személyében (apjuk testvére), akiről kiderül, hogy a többi de Luce lányhoz hasonlóan nem éppen egyszerű eset. Mindenki happtákba vágja magát, mikor megjelenik. Közben Flavia újabb részleteket tud meg Harrietről (halott édesanyjáról). Természetesen míg az első részben egy rúzs segítségével próbált bosszút állni Feely nevű nővérén, ezúttal egy doboz bonbonnal próbálja "mérgezni" nővérét. Miközben megismerünk néhány újabb családi/rokoni kapcsolatot de Luce-éknál, addig Flavia nyomoz a falusiak után.
A háborút követően ugyanis új lakossal bővült a közösség, ami néhány nő szívében felkavarja az állóvizet. De vajon ha egy felnőttnek viszonya van egy másikkal, az mit jelent? Illetve meddig képesek elmenni az emberek egy "viszony" miatt?
Most kisebb hangsúly helyeződik a nyomozásra, hiszen a könyv teljes első felében (kb. 150 oldal) arról van szó, hogy ki milyen kapcsolatban áll a másikkal a közösségben, mik alakították a kapcsolatot olyanná, amilyen a jelenkorban és kit mi motivál ahhoz, hogy bizonyos dolgokat megtegyen. Van itt egy titokzatos öngyilkosság/baleset, ahonnan kiindul az egész. Majd folytatódik egy igen valószínű gyilkossággal. Megismerhetjük az erdő furcsa lakóját, Meget; Dietert, az egykori német hadifoglyot; Sallyt, a földművelő lányt és az Ingleby házaspár igen érdekes múltját és jelenét.
Flavia több fejezeten keresztül segít Rupertnek, a bábosnak, akinek eléggé érdekes kapcsolata van nőkkel, meg a BBC-vel, meg a segédjével, Nialával és persze Bishop's Laceyvel (a falu).
Majd az igazi nyomozás az utolsó 100-130 oldalban következik, és ezúttal nem ez kapja a hangsúlyt. Valahogy nem a gyilkosság körül pörög az egész eseménysor, mellékszállá degradálódik a viszonyok feltérképezése mellett, és valahogy az ember nem is bánja. Olyan, mintha Flaviával együtt pletykálnánk kicsit, mint ahogy az a falvakban eléggé gyakran előfordul. Hisz ott mindenki mindenkit ismer, és a pletykahálózaton keresztül mindenről kap az ember egy képtöredéket - elvégre a pletykát mindig le kell osztani kettővel, mert csak itt-ott rejt igazságot.
Most kisebb hangsúly helyeződik a nyomozásra, hiszen a könyv teljes első felében (kb. 150 oldal) arról van szó, hogy ki milyen kapcsolatban áll a másikkal a közösségben, mik alakították a kapcsolatot olyanná, amilyen a jelenkorban és kit mi motivál ahhoz, hogy bizonyos dolgokat megtegyen. Van itt egy titokzatos öngyilkosság/baleset, ahonnan kiindul az egész. Majd folytatódik egy igen valószínű gyilkossággal. Megismerhetjük az erdő furcsa lakóját, Meget; Dietert, az egykori német hadifoglyot; Sallyt, a földművelő lányt és az Ingleby házaspár igen érdekes múltját és jelenét.
Flavia több fejezeten keresztül segít Rupertnek, a bábosnak, akinek eléggé érdekes kapcsolata van nőkkel, meg a BBC-vel, meg a segédjével, Nialával és persze Bishop's Laceyvel (a falu).
Majd az igazi nyomozás az utolsó 100-130 oldalban következik, és ezúttal nem ez kapja a hangsúlyt. Valahogy nem a gyilkosság körül pörög az egész eseménysor, mellékszállá degradálódik a viszonyok feltérképezése mellett, és valahogy az ember nem is bánja. Olyan, mintha Flaviával együtt pletykálnánk kicsit, mint ahogy az a falvakban eléggé gyakran előfordul. Hisz ott mindenki mindenkit ismer, és a pletykahálózaton keresztül mindenről kap az ember egy képtöredéket - elvégre a pletykát mindig le kell osztani kettővel, mert csak itt-ott rejt igazságot.
Összességében nézve ez egy látványosan átmeneti kötet, amiben a felnőttek lebutultak sajnos (ezt a hibát a szerző az első kötetben nem követi el), élvezhetőek a pletykálkodások, a falusi élet szépségei, az intrikái, a kavarásai. Hogy mindenki mindenkit ismer... Hogy mindenki ismeri ugyanazt a sztorit, de mindenki máshogy. Egyelőre viszont még mindig ajánlani tudom, aki szereti a könnyed nyomozós könyveket, szimpatikus, fiatal főhőssel. Kérem a következőt!
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése