Bogár Erika kivételes író. Ehhez a kijelentésemhez nem járul hozzá az, hogy egy városban lakom vele. Igazi íróként viselkedik még akkor is, ha az ember negatív véleményt mond az írásáról.
Ezúttal egy novelláskötetet hoztam tőle, amiben egytől egyig romantikus történeteket kapunk.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit írhatnék erről a kötetről. Valahogy olyan érzést hagyott bennem, mint az Oscar-díjas filmek 90%-a: a szakmai zsűri szerint díjazandó remekmű, míg szerintem egy egyszer nézhető/olvasható darab, ami "semmi extra, de legalább elolvastam".
Az az igazság, hogy többet vártam a novelláskötettől. Kapunk egy kötet klisés, kiszámítható történetet és ennyi. Egyik-másik novella végén ott volt, hogy a KIMTE díjazta, ettől függetlenül engem pont azok a novellák fogtak meg a legkevésbé.
Amelyiket a legközelebb éreztem magamhoz az a Magdaléna című (első) novella volt. Ez ugyanis egy disztópia világot vetít elénk, ahol minden agyon van szabályozva. A víz ritka kincs, a természetet tönkretette az ember. A nőknek már nem kell férfi hozzá, hogy gyermekük legyen. Vannak a lázadók, akiknek nem tetszik ez az agyonszabályozott világ és igyekeznek a természetben meghúzni magukat, mint kívülállók. A társadalom viszont ezt nem akarja hagyni, és úgy kezeli, mint bűncselekményt. Egy ilyen "bűnözőt" próbál jobb útra téríteni főhősnőnk. A fiú azonban nagyobb hatással van rá, mint sejtené. És jön egy eléggé kiszámítható lezárás...
Viszont ez egy olyan "vázlat", amely megérne egy regényt, hogy ki legyen dolgozva a pontos szabályrendszere a világnak. Érdekes az például, hogy mi mindent büntetnek és milyen a szerkezete. Hogy kezelik a vizet stb...
Ezt követi egy csomó olyan romantikus történet, ami számomra meglehetősen jellegtelen volt:
2. novella: Csak a fák...
Jan és Eszter (Ildi) romantikus története... Pár napos romantikus megcsalós történet...
3. novella: Akinél a hatalom
Egy tragikus szerelem története középkori köntösbe burkolva.
4. novella: Tündérszárnyak
Egy irigy törpe mindenáron szárnyakat akart, és ezért szét akarta választani a szerelmeseket. Ezért egy tündér halandó szerelme miatt feladja a szárnyait.
5. novella: Magányba varrva
Ezúttal is egy romantikus novellát kapunk. Zoltán és Júlia időn és téren átnyúló szerelmes históriáját olvashatjuk. A novella végén megjegyzésre került, hogy a KIMTE által is díjazva van a novella.
És még folytathatnám a sort, de nem teszem. Már ebből a röpke felsorolásból is látszik, hogy több idősíkon mozognak a történetek, nagyjából illeszkedve a korhoz, melyben játszódnak. Továbbá vannak fantasy helyszínek és vannak valósak. A címadó novella az utolsó helyen szerepel a kötetben és csupán két oldalnyi.
Több novellánál hiányzott nekem a csattanó. Vagy csak egy csavar a történeten, hogy ne legyen sablonos. Vagy vártam volna, hogy valahol elmarad a klisé (manapság már ez is meg tud lepni). De sajnos ilyesmiről szó sincs.
Összességében nézve sem stílusát sem történeteit figyelembe véve nálam nem lett kiemelkedő novelláskötet. Kicsit sajnáltam, hogy hiába jön át a romantikus érzelmi töltet, egyszerűen annyira klisés és kiszámítható, hogy nemigazán ad extázis élményt...
Ezúttal egy novelláskötetet hoztam tőle, amiben egytől egyig romantikus történeteket kapunk.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit írhatnék erről a kötetről. Valahogy olyan érzést hagyott bennem, mint az Oscar-díjas filmek 90%-a: a szakmai zsűri szerint díjazandó remekmű, míg szerintem egy egyszer nézhető/olvasható darab, ami "semmi extra, de legalább elolvastam".
Az az igazság, hogy többet vártam a novelláskötettől. Kapunk egy kötet klisés, kiszámítható történetet és ennyi. Egyik-másik novella végén ott volt, hogy a KIMTE díjazta, ettől függetlenül engem pont azok a novellák fogtak meg a legkevésbé.
Amelyiket a legközelebb éreztem magamhoz az a Magdaléna című (első) novella volt. Ez ugyanis egy disztópia világot vetít elénk, ahol minden agyon van szabályozva. A víz ritka kincs, a természetet tönkretette az ember. A nőknek már nem kell férfi hozzá, hogy gyermekük legyen. Vannak a lázadók, akiknek nem tetszik ez az agyonszabályozott világ és igyekeznek a természetben meghúzni magukat, mint kívülállók. A társadalom viszont ezt nem akarja hagyni, és úgy kezeli, mint bűncselekményt. Egy ilyen "bűnözőt" próbál jobb útra téríteni főhősnőnk. A fiú azonban nagyobb hatással van rá, mint sejtené. És jön egy eléggé kiszámítható lezárás...
Viszont ez egy olyan "vázlat", amely megérne egy regényt, hogy ki legyen dolgozva a pontos szabályrendszere a világnak. Érdekes az például, hogy mi mindent büntetnek és milyen a szerkezete. Hogy kezelik a vizet stb...
Ezt követi egy csomó olyan romantikus történet, ami számomra meglehetősen jellegtelen volt:
2. novella: Csak a fák...
Jan és Eszter (
3. novella: Akinél a hatalom
Egy tragikus szerelem története középkori köntösbe burkolva.
4. novella: Tündérszárnyak
Egy irigy törpe mindenáron szárnyakat akart, és ezért szét akarta választani a szerelmeseket. Ezért egy tündér halandó szerelme miatt feladja a szárnyait.
5. novella: Magányba varrva
Ezúttal is egy romantikus novellát kapunk. Zoltán és Júlia időn és téren átnyúló szerelmes históriáját olvashatjuk. A novella végén megjegyzésre került, hogy a KIMTE által is díjazva van a novella.
És még folytathatnám a sort, de nem teszem. Már ebből a röpke felsorolásból is látszik, hogy több idősíkon mozognak a történetek, nagyjából illeszkedve a korhoz, melyben játszódnak. Továbbá vannak fantasy helyszínek és vannak valósak. A címadó novella az utolsó helyen szerepel a kötetben és csupán két oldalnyi.
Több novellánál hiányzott nekem a csattanó. Vagy csak egy csavar a történeten, hogy ne legyen sablonos. Vagy vártam volna, hogy valahol elmarad a klisé (manapság már ez is meg tud lepni). De sajnos ilyesmiről szó sincs.
Összességében nézve sem stílusát sem történeteit figyelembe véve nálam nem lett kiemelkedő novelláskötet. Kicsit sajnáltam, hogy hiába jön át a romantikus érzelmi töltet, egyszerűen annyira klisés és kiszámítható, hogy nemigazán ad extázis élményt...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése