Ismét egy érdekes témát kapunk David Walliamstől. Ezúttal a család mellett a hajléktalanság kérdését boncolgatja.
Büdös úr az utcán lakik Hercegnő nevű kutyájával. Borzasztóan büdös, innen ered a neve is. Ezért sokan irtóznak tőle. Ha bemegy valahova, mindenki menekül előle. Senkivel nem beszél, nem árt senkinek, csak úgy van.
Kloé egy átlagos 12 éves kislány. Anyukája képviselőnek készül, és eléggé határozott nézeteket vall, ezért nem is igazán akarnak kötözködni vele a családtagjai (a férje és a lányai).
Kloé apukája eléggé szótlan személyiség, nem akar konfrontálódni feleségével, ezért mindenféléket eltitkol előle. Például azt, hogy leépítéskor kirúgták.
Kloé testvére, Annabell egy törtető kislány. Minden másodperce be van osztva, és már hajnaltól kezdődnek a különórái és alig van ideje alvásra. Ettől függetlenül igyekszik mindenben maximálisan megfelelni az anyjának.
Kloé egyébként magányos kislány, aki szenved anyja diktatóriumában és nem is próbál neki megfelelni. Olyannyira nem, hogy egyszercsak szóba áll Büdöss úrral. Ez egy elég nagy problémaforrása lehet, ha kiderül.
A kislány felismeri a csavargóban az embert, akit kezd megkedvelni. Olyannyira, hogy még azt is felajánlja neki, hogy költözzön be a sufnijukba. Igen ám, de az anyja a választásokra készül. Nem mutatkozhat a lánya csavargókkal, hogy rossz színben tűnjön fel. Ráadásul jönnek a riporterek is.
De vajon mi ez az irgalmatlan bűz és honnan jön? Még a házban is érezni egyszerűen mindenfelé. És lesz nemulass Kloénak, ha az anyja rájön: bizony a bűz forrása Büdös úr maga...
Érdekes felvetés a történetben: vajon hogy lesz egy emberből hajléktalan? Büdös úr ismeri az illemet, olyan holmijai vannak, amilyenek nem is lehetnének. Fennkölt modorban beszél, mégis az utcán lakik. Senki sem kérdezi meg a hajléktalanoktól, hogy kerültek arra a sorsra. A legtöbb ember ugyanúgy kerüli őket, mint a könyvbeli valamennyi szereplő. A legtöbben nem szólnak hozzájuk, egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk őket, hogy ők is léteznek, és ott vannak.
A másik kérdéskör, amit feszeget, hogyan lehet egy családként élni. Mekkora elvárásaink lehetnek a gyerekeinkkel szembe? Tényleg mindennek megtervezettnek kell lennie, hogy a gyerekből legyen valaki? És tényleg mindent irányításunk alatt kell tartanunk, hogy a dolgok működjenek? Tényleg ragaszkodnunk kell az elképzeléseinkhez?
Ugyanakkor a szereplők sorában találkozunk ismerőssel is, méghozzá a Gengszter nagyi -ból ismert újságárussal, Rádzs-dzsal. Az újságárus ezúttal a kislánnyal próbál meg különös boltokat kötni (mindenképpen rásózni néhány Tini nindzsás írószert), miközben rávilágít a tanulságos igazságokra. Szeleburdinak tűnő szereplő, aki kimondja a nagy tanulságait a kötetnek.
Egyébként a kötet ismét eléggé gyermeki hangnemet üt meg, valahogy mégsem adnám teljes nyugalommal gyerek kezébe. Amikor elsül az a vicc, hogy a hajléktalannak ki kell menni a mosdóba... Hát nem is tudom. Illetve a fürdős részt sem tartom olyannak, ami vicces lenne.
Összességében azonban elmondható, hogy eléggé elgondolkoztató kötet, ahol egy karrierista anyuka feladja a családját és a józan eszét azért, hogy valami magasabb rangot elérjen. Illetve egy hajléktalan története, akiről kiderül, hogy neki is volt normális élete, fedél a feje felett, de mindent elvesztett. És egy hajléktalan, akiről kiderül, hogy el lehet beszélgetni vele, jófej és képes családokat összehozni. Tanulságos, csattanós és egyébként érdemes elolvasni. Elgondolkoztató...
Büdös úr az utcán lakik Hercegnő nevű kutyájával. Borzasztóan büdös, innen ered a neve is. Ezért sokan irtóznak tőle. Ha bemegy valahova, mindenki menekül előle. Senkivel nem beszél, nem árt senkinek, csak úgy van.
Kloé egy átlagos 12 éves kislány. Anyukája képviselőnek készül, és eléggé határozott nézeteket vall, ezért nem is igazán akarnak kötözködni vele a családtagjai (a férje és a lányai).
Kloé apukája eléggé szótlan személyiség, nem akar konfrontálódni feleségével, ezért mindenféléket eltitkol előle. Például azt, hogy leépítéskor kirúgták.
Kloé testvére, Annabell egy törtető kislány. Minden másodperce be van osztva, és már hajnaltól kezdődnek a különórái és alig van ideje alvásra. Ettől függetlenül igyekszik mindenben maximálisan megfelelni az anyjának.
Kloé egyébként magányos kislány, aki szenved anyja diktatóriumában és nem is próbál neki megfelelni. Olyannyira nem, hogy egyszercsak szóba áll Büdöss úrral. Ez egy elég nagy problémaforrása lehet, ha kiderül.
A kislány felismeri a csavargóban az embert, akit kezd megkedvelni. Olyannyira, hogy még azt is felajánlja neki, hogy költözzön be a sufnijukba. Igen ám, de az anyja a választásokra készül. Nem mutatkozhat a lánya csavargókkal, hogy rossz színben tűnjön fel. Ráadásul jönnek a riporterek is.
De vajon mi ez az irgalmatlan bűz és honnan jön? Még a házban is érezni egyszerűen mindenfelé. És lesz nemulass Kloénak, ha az anyja rájön: bizony a bűz forrása Büdös úr maga...
Érdekes felvetés a történetben: vajon hogy lesz egy emberből hajléktalan? Büdös úr ismeri az illemet, olyan holmijai vannak, amilyenek nem is lehetnének. Fennkölt modorban beszél, mégis az utcán lakik. Senki sem kérdezi meg a hajléktalanoktól, hogy kerültek arra a sorsra. A legtöbb ember ugyanúgy kerüli őket, mint a könyvbeli valamennyi szereplő. A legtöbben nem szólnak hozzájuk, egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk őket, hogy ők is léteznek, és ott vannak.
A másik kérdéskör, amit feszeget, hogyan lehet egy családként élni. Mekkora elvárásaink lehetnek a gyerekeinkkel szembe? Tényleg mindennek megtervezettnek kell lennie, hogy a gyerekből legyen valaki? És tényleg mindent irányításunk alatt kell tartanunk, hogy a dolgok működjenek? Tényleg ragaszkodnunk kell az elképzeléseinkhez?
Ugyanakkor a szereplők sorában találkozunk ismerőssel is, méghozzá a Gengszter nagyi -ból ismert újságárussal, Rádzs-dzsal. Az újságárus ezúttal a kislánnyal próbál meg különös boltokat kötni (mindenképpen rásózni néhány Tini nindzsás írószert), miközben rávilágít a tanulságos igazságokra. Szeleburdinak tűnő szereplő, aki kimondja a nagy tanulságait a kötetnek.
Egyébként a kötet ismét eléggé gyermeki hangnemet üt meg, valahogy mégsem adnám teljes nyugalommal gyerek kezébe. Amikor elsül az a vicc, hogy a hajléktalannak ki kell menni a mosdóba... Hát nem is tudom. Illetve a fürdős részt sem tartom olyannak, ami vicces lenne.
Összességében azonban elmondható, hogy eléggé elgondolkoztató kötet, ahol egy karrierista anyuka feladja a családját és a józan eszét azért, hogy valami magasabb rangot elérjen. Illetve egy hajléktalan története, akiről kiderül, hogy neki is volt normális élete, fedél a feje felett, de mindent elvesztett. És egy hajléktalan, akiről kiderül, hogy el lehet beszélgetni vele, jófej és képes családokat összehozni. Tanulságos, csattanós és egyébként érdemes elolvasni. Elgondolkoztató...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése