Lássuk ezúttal mivel kell megbirkóznia Borinak: egy esküvővel, ahol egy bűnronda koszorúslány ruhát kell hordania. Egy szépségversennyel, amit likantrópoknak rendeztek. Egy valamivel, ami energialeszívással vérfarkasokat gyilkol egymás után. És mindezt Amerikában...
Bori kísérete eléggé változatos felhozatalt mutat. Vele tart a kalandra ugyanis Evelyn (legjobb barátnője, boszorkány), Mark (Evelyn párja), Attila (főnök, szerető(?) amúgy táltos), Fehérholló (vámpír, akit egyébként Bori nemigazán kedvel, amúgy testőr titulussal utazik Borival), illetve egy rakat vérmedve, akik a "gazdájukat" kísérik.
Természetesen a nyomozás során találkozunk eléggé érdekes dolgokkal, mint hogy milyen vérállatok vannak, hogy működik a likantrópia, és Bori ismét együtt dolgozhat Erickel (akiről kiderül egy "apró", 8 éves titok).
Természetesen Attila még mindig a múzsaharapás hatása alatt folyamatosan ostromolja Borit. Közben próbálja magát gyógyítani, de lelassítja a vámpírmúzsa harapása ezeket a folyamatosak. Sőt, egy idő után egyre jobban veszít az erejéből. A dolgok nyitja pedig nem más, minthogy végigmenjen mindenkin egy lidérnyomás, melynek a végén ott a nyomozás megoldása...
Miután leraktam a könyvet, rengeteg dolog kavargott bennem. Utáltam az elejétől a végéig, mert akartam, hogy Bori végre lépjen Attilával kapcsolatban, majd jött a lezárás, ami olyan volt, mintha egy kéz kinyúlt volna egy baseball ütővel és fejbe vert volna.
Aztán ott volt a nyomozás, amely során hőseink elég lassan rakják össze azt, amit az olvasó már tud a könyv első harmadában, hogy ki lesz a tettes és mi az indíték. Szinte neonnal színezve villog az oldalakon, úgyhogy nem mondanám, hogy ez az érdekes része a történetnek. Az már annál inkább, amiket közben megtudunk például a vérállatokról, a világról. Bori révén a vámpírokról már elég sok dolgot tudtunk meg, de a vérállatokkal eddig nem volt ennyire mély, szoros kapcsolatunk. Kaptunk róluk ezt-azt, de nem ennyire részletesen.
Ez a kötet számomra rengeteget tett hozzá a Boriverzum világához, hogy jobban megértsük a működését, a hierarchiákat, a varázslatokat, a boszorkányok létezésének mikéntjét, és hogy még milyen lények vannak a vérfarkason, a boszin és a vámpíron túl...
A szerelmi szálat is értem, de már sejtem, hogy merre fog innen kanyarodni a következő kötetben (ha igazam lesz majd szólok). Mindenesetre a humora még mindig remek, szeretem ahogy a páros osztja egymást, illetve Bori szarkazmusa is bejön.
A kedvencem a Lidércnyomásos epizód volt, de ez a lezárás konkrétan az orromon át szippantotta ki az agyamat - elérve persze, hogy a Boriverzum további kötetei ne maradjanak túl sokáig a polcomon olvasatlanul.
Összességében nézve megkapjuk a szokásos humort, szarkazmust, gördülékeny stílust, legendákat, magyar mondákat és fura lényeket, egy táltos epekedését egy vöröske iránt, és persze egy érdekes nyomozást, ahol nem is a nyomozás a legérdekesebb rész. Az esküvői jelenetek parádésak (Eric anyukájával szívesen megismerkednék). Ehhez a könyvhöz nincs mit hozzátenni. Maximum annyit, hogy a rézfaszú bagoly üldözze mindazokat, akik nem olvasnak Bori könyveket...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése