Ha van olyan sorozat, ami folyamatosan magasan tartja a színvonalat, akkor az a Bori-verzum... Vagyis a Borbíró Borbála sorozat.
De kezdjük az elején. A sorozatnak immáron a 4. kötetéről fogok írni, jelenleg 6 kötete jelent meg, és még várhatóak folytatások. A 6. kötetre kicsit többet kellett várni, mint az előtte levőkre, hamarosan kiderítem azt is, hogy megérte e a várakozást...
Az első két kötetet jóval korábban olvastam, és most akadtunk újra egymásra a sorozattal. Ennek egyetlen aprócska oka van: egy költözés, minek következtében a köteteim meglehetősen messzire kerültek tőlem. Majd valaki átrendezte a könyvespolcot, amin ezek a kötetek is megtalálhatóak voltak, és mikor legközelebb láttam, már mind elől sorakoztak és hívogatóak voltak, tehát magamhoz vettem őket. Egyszerűen garantáltan jót akartam olvasni, magyar tollból, mert sikerült egy nem túl pozitív olvasásélményt összeszednem.
De elég a szócséplésből, nézzük, ezúttal Bori milyen peches szituációba keveredik...
Ahogy az előző kötetben láthattuk, Bori megtalálta az örökségét felmenője festményének hátuljában. Miután lefordítja, hamarosan rájön, miről is van szó: egy titkos kamra (másik dimenzió), ahol elrejtettek valamit... jobban mondva valamiket: itt található ugyanis az öröksége, és két vámpírlélek. Bori elkezdi kideríteni, hogy lehet bejutni a kamrába, hogy lehet kijutni a kamrából, hol van egyáltalán a kamra, és mit rejt valójában. Ami még borzolja a kedélyeket, hogy többeknek kell Bori öröksége, mint az hinné, így rengetegen törnek az életére. Szövetségese, a vámpírnagyúr Fehérholló mindent igyekszik megtenni érte, hogy Borit életben tartsa. A lány behív egy vámpírt a házába, ami majdnem a vesztét okozza. Kap egy védelmezőt egy titkos támogatótól, aki próbálja megvédeni az életét. Közben meg akarják ölni egy boszorkányszövetség tagjai. Kihez is fordulhatna varázsos segítségért? A Hajós családhoz, akik nem éppen a puszi pajtásai. Miután Jakabbal nem sikerül megegyezésre jutnia, a férfi keresi fel Borit, és kéri a segítségét: szerezze meg az örökséget, amiért mindenki fut...
A sorozat kötetei igényesen megírt darabok, izgalmas és érdekes történetekkel, nyomozással, hieroglifákkal, vámpírokkal és vérállatokkal, és a 4. kötet sem kivétel a sorba. Ami a sorozat egyik nagy előnye továbbá, hogy felépít egy világot, amiből már ismerünk egy jó nagy szeletet, de mindig kapunk hozzá kisebb morzsákat (új lények, új szövetségek stb...). Ezúttal a kamrák/más dimenziók működéséből kapunk, illetve megtudjuk, hogy léteznek boszorkány szövetségek illetve védelmezők. Újabb érdekes adalékok a Bori-főzetet rejtő üstbe, ami folyamatosan kavarog, és hiába az új elemek, csak fokozódik az izgalom.
Ugyanakkor még mindig nem térek napirendre a szerelmi szál fölött. Egyre kínzóbb azt látni, hogy Bori és kiszemeltje egyszerűen elbeszélnek egymás mellett, olyan vakok, mint a denevér és az ember jól megrugdosná őket, hogy kapjanak már észbe és mondják el kerek-perec az érzéseiket végre a másiknak. Ehelyett kapunk egy csomó félreértésen alapuló szituációt, és főhősnőnk állandóan kamikazét játszva vakrepülésben van ezen a téren. Ha nagyobb szemellenzőt viselne, már vakvezető kutyára (vagy vakvezető vérfarkasra/vérmedvére) lenne szüksége a következő kötetben. Bori annyira tipikusan nő ezen a téren (amit félre lehet érteni, azt félre is érti), hogy tényleg néha ráférne egy anti-csajgondolkodás varázslat.
Az egyetlen dolog, amit nemigazán értettem, hogy Evelyn felajánlja Borinak a segítséget, de időt kér, mert egy nyomozásban van éppen. Miért esik kétségbe Bori, mikor Jakab visszautasítja/ultimátumot ad neki? Lehet, hogy a helyi erők nem segítenek, de Amerikában kapcsolata van egy boszival, aki lehet, hogy a helyi erőktől tudott volna segítséget kérni részére...
Összességében nézve szeretem a regény stílusát, gördülékeny, olvastatja magát. A szereplők szerethetőek, van fejlődés (előre és visszafelé is, ki melyik irányba...), a világ felépítése egyre gazdagabb az új elemektől, amik tökéletesen illeszkednek és fenntartják az érdeklődést. Az egyiptomi kultúrával kapcsolatos dolgok meglehetősen részletesek. Ez a sorozat egyelőre olyan, mint anyukám almáspitéje: ha a világ végéig lehetne fogyasztani belőle, az ember boldogan halna bele...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése