Aki követi a blogot, az tapasztalhatta, hogy nagyon szeretem Benyák Zoltán könyveit. A blog fennállása óta 3. alkalommal jutottam el oda, hogy egy Benyák könyvben akadt olyan dolog, ami miatt nem kapott maximális pontos besorolást...
(Az olvasás lehetőségét ezúton is nagyon köszönöm a szerzőnek és a kiadónak!)
Kezdjük az elején. A Fumax kiadó gondozásába vette Benyák Zoltán Requiem sorozatát, aminek nagyon örültem, mert több olyan szerző is akad a Fumaxnál, akitől szívesen olvasok, és kivétel nélkül minden kötet igényesen volt összerakva.
Az igényes, impozáns borító és a belső részben a tagolások (néhol cica, néhol motor, néhol pestis maszk) egy nívós, szemnek és könyvespolcnak nyújtanak egy gyönyörű csomagolásba burkolt könyvet.
Viszont mostanában észrevettem (nem csak e könyv kapcsán), hogy az utóbbiakban általam olvasott valamennyi kötet, amely 2023-ban jelent meg, hemzseg a nagyobbnál nagyobb bakiktól.
Idén először Gregus Gábor A gyilkos tündérek városa könyvén rökönyödtem meg nagyon, ami helyenként konkrétan olvashatatlan volt a sok elütéstől, értelmetlen szavakból és a betűkön vándorló ékezetektől...
Ami eddig nem volt jellemző a Benyák könyvekre, azok az ilyen hibák. Előfordulnak szavak között eltűnő szünetek (pl. 218. oldalon), szemet bántó ragozások (pl. 85. oldal: "maszka alá", ami szerintem finomabb lett volna "maszkja alá" -ként), vagy rögtön utána a 87. oldalon egy betűkihagyás ("vén olygó hollandi"). És ez csak egy-két példa kiemelve a könyvből, amiket út közben jelöltem, ezen kívül is akadt még jópár darab.
Szerencsére viszont a továbbra is megszokott, gördülékeny stílus vitt magával, illetve bizonyos történetszálak (kettes és hármas - lásd lentebb) annyira lebilincseltek, hogy átlendítettek ezeken.
Ahogy már megszokhattuk nem egy, hanem rögtön 3 szálat kapunk, amelyeknek felvehetjük a fonalát. Az első szálban megismerkedünk Valériával és az édesapjával. A lánynak különös kapcsolata alakul ki az apjával, főleg, miután az anyja meghal és az apja gyámsága alá kerül. Apja az alkoholba menekül, folyamatosan bántalmazza a lányát, mintegy rutint csinálva belőle. A lány megelégeli ezt és igyekszik tenni ellene. Ebben egy korábbi védelmezője lesz a segítségére, akiről kiderül, rokoni szálak fűzik hozzá. A lány élete fenekestül felfordul, mikor megtudja anyjáról és annak családjáról a tényleges igazságot...
A második szál Samhez kötődik, illetve egy Sandor nevű férfihez. Az árva fiú egy roncstelepen lakik, mikor megismerkedik egy Sandor nevű motorossal. Sandor mindenféléről prédikál a fiúnak, aki aztán több évnyi szolgamunka után úgy dönt, nem lesz többé a roncstelep királyának robotmunkása, és világot lát. Ezzel nyert magának mondhatni egy új családot, melynek tagjai motorosok, akik x időnként találkoznak egymással. Sandor összehívja a csapatot Paradisoba, mert meg akar osztani velük valamit, ami fontos. Erre azonban már nem lesz módja, mert váratlanul börtönbe kerül. Míg ő raboskodik, a csapat azért látogatja és próbálják kitalálni, hogy vigyék ki ártatlan barátjukat.
A harmadik szál egy bizonyos Pestis Doktorhoz kötődik. Egy maszkos igazságosztó, aki a város doktorának mondja magát. Meg akarja gyógyítani a várost, így bűnözőskre kezd el vadászni. A különös figura félelmetes fellépése miatt többen rettegnek tőle. A férfi érzi, hogy valami készül a városban, és minden egy festmény ellopásával kezdődik. Miközben elkezdi felgöngyölíteni az ügyet, találkozik egy különös nővel, akinek furcsa "kabátja" van és olyan, mintha többet tudna a dolgokról és a hátterekről, mint azt sejteni lehet. A nő felbérli a doktort, hogy találja meg neki a festményt. A festményt, melyről kiderül, értékesebb, mint amilyennek kinézett és a festője egy hihetetlen, elképzelhetetlen alak.
Megmondom őszintén, először nem értettem, hogy a három szál hogy kapcsolódik egymáshoz, aztán elkezdtem összerakni fejben egy képet arról, hogy mégis mi lehet a kapocs. Ami egyébként nem másra jött ki, mint a vallásra. Az elsőnek felvázolt szálban a wicca "vallást" véltem felfedezni, a második szálban az iszlám vallást (Jézus csak próféta), míg a harmadik szálba a keresztény vallást vegyül. És akkor adott még maga a Paradicsom, Paradiso, ami eléggé beszédes név. Olyan hatást kelt, mintha azt akarná bebizonyítani, minden vallás megtalálható volt a Paradicsomban, még akkor is, ha abszurd és mesterséges (lásd: wicca, melyet a boszorkányüldözések után talált ki egy brit férfi az 1950-es években).
Hangulatában némileg hasonlít a szerző egy korábbi művére, a Veszett lelkek városa címűre, mely szintén vallási témát dolgoz fel. Ugyanolyan borongós, sötét, és szürke a légköre, úgyhogy az olvasásához hangulat kellett. Ahogy megszokhattuk, a karakterek is különc/különös figurák, és a sorsuk sem egy leányálom. Előkerül a családon belüli erőszak, amely húsbamaróan az ember elé van rakva és elgondolkozik rajta, hogy vajon ha az ő környezetében történne ilyen egy gyerekkel, vajon észrevenné? Vajon merne segíteni rajta? Vajon szólna bárkinek is, hogy van egy olyan gyanúja, adott gyerek a szülei áldozata?
A második szálban egy tipikus emberi hiba van előszedve: az ítélkezés. Azért megbélyegezni valakit, hogy csinált valami rosszat, mert olyan "arca" van (pl. motoros, tele van aggatva piercinggel, vagy agyontetovált)... Majd ezért felelősségre vonni valamiért, amit nem követett el csak azért, hogy legyen egy bűnbak... Sablonos példa, de nagyon szemléletes, hogy az emberek előszeretettel törnek pálcát a másik fölött, még akkor is, ha nincs bizonyítékuk rá, hogy a másik bármit elkövetett volna...
És ott a harmadik szál, a különc igazságosztóval. Valamiért néha Batman ugrott be olvasás közben. A doktor is egy ilyen sanyarú sorsú, akinek a maszkján újságok kivágásai díszelegnek, amitől elképzelve még félelmetesebb lehet, mintha csak egy sima pestis maszkot húzott volna. Lezüllött, perifériára szorult fickó, aki sötét gúnyában bűnözőket hajkurász. Néha felmondja a dolgait egy magnószalagra, hogy semmit se felejtsen ki. Megvan a maga története, hogy jutott el idáig.
Az utolsó 50 oldalig szépen bontakozik ki a regény, megismerjük a főbb szereplők háttértörténeteit, majd jön egy pörgős 50 oldal és lezáródik a történet minden szála... úgy ahogy lezáródik.
A szálak nincsenek ugyanis tökéletesen elvarrva. Valahogy olyan érzetem támadt, mintha kicsit Az utolsó emberig című könyv rekviemje lenne... két férfi örök harca, melyben részes egy nő is...
Összességében nézve kíváncsian várom a folytatást, mert Benyák Zoltán számomra olyan, mint a magyar Neil Gaiman - különös világai vannak, különc szereplőkkel, fantáziadús történetekkel, és ritkán ír egy könyvhöz folytatást, vagy előzmény sztorit, de néha megteszi, ugyanakkor a novellái is nagyot ütnek.
Várom tehát a következő regényt, amely remélhetőleg jövőre ilyenkor már rég az olvasott könyveim polcán fog ülni és elégedetten dőlök majd hátra mondván: ez ugyanolyan átverés volt, mint Az utolsó emberig...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése