Ott kezdeném, hogy nagyon szeretem Robin Williams filmjeit. Amikor megtudtam, hogy ebből a könyvből készült a Mrs Doubtfire című film, nem volt kétségem, hogy elolvasom.
Daniel nem éppen minta apa. Feleségével elválnak, de a hét adott napján, kedden láthatja a gyerekeit, illetve adott hétvégéken. A férfi szerint viszont ez nagyon kevés, mivel a nő folyton késik a gyerekkel. Állandóan leveleket küldözget neki a gyerekeken keresztül, hogy éppen mit nem csinált jól (pl. nem figyelt rá, hogy nála marad a gyerekek kabátja...).
A nő kitalálja, hogy mivel nagyon elfoglalt egy új, vezető pozició miatt, amit a munkahelyén be kell töltenie, ezért felvesz egy házvezető nőt, aki takarít, és vigyáz iskola után a három gyerekükre: Lydiára, Chrisre és Natira.
Daniel, a színész tehát élete alakítására készül: eljátsza egy házvezetőnő szerepét a feleségének. A nő mit sem sejt, mikor felveszi férjét, de a gyerekek hamar átlátnak apjuk álcáján, és cinkostárssá válnak a projektben, hisz örülnek, hogy minden nap találkozhatnak apjukkal.
Meg kell mondjam, a film valahogy életszagúbbra sikerült ebben az esetben, és noha nem ez az általános tendencia, de itt a Holywood bizony lepipálta a szerző alkotását. Ettől függetlenül egy könnyed, laza olvasmánynak elmegy. Nagyon meseszerű az egész, kicsit olyan Két Lotti hangulat járja át, ahol a gyerekek igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a szülőket boldoggá tegyék.
Ugyanakkor van egy pont a kötetben, amikor a feleség oldalát is részletesebben megismerjük, hisz zömében Daniel panaszait hallgathatjuk (olvashatjuk) arról, hogy milyen rémes nőszemély az ex-felesége, hisz folyton kevesebb időt tölthet a gyerekeivel, mint amennyiben megegyeztek. Így megismerjük azt is, hogy a másik oldal miért döntött végül a válás mellett, és hogy miért gondolja az asszony, hogy a férje rémes alak.
Másrészről a nő elbeszélése kicsit olyan, mintha egy savanyú, humor nélküli, karót nyelt némber lenne. Nem érti a spontaneitást, és noha férje gyerekes dolgokkal állt elő, nem képes rajta csak úgy átlépni, és nevetni, hogy mennyire egyedi életük van.
Összességében nézve ez egy tipikus gyerekregény, mese habbal, happy enddel (még ha nem is olyannal, mint amilyenre az ember alapvetően számít). A stílusa is ezt tükrözi. A film története részben más, és jobban megmagyaráz dolgokat, míg a könyvben pont a termetes asszonyság megjelenése teljesen hiteltelen, hisz Daniel nem visel maszkot, csak sminket. Nehezen tudom elképzelni, hogy ha a gyerekek az első percben felismerték, a felesége, aki régebb óta ismeri, hogy nem látott át az álcán... Szóval egy jó kis ifjúsági könyv gyerekeknek...
Trailer (rossz minőség):
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése