Amikor megláttam, hogy kiadásra került a Jók és Rosszak iskolájának 0. kötete, amely csak Rhianról és Rafalról szól, mondanom se kell, azonnal lázba jöttem. Végre még egy kalandos történet, mely visszaröpít a Jók és Rosszak iskolájának színtereire, amit nagyon szerettem.
Azt kell mondjam viszont, ez egy utolsó utáni gyenge próbálkozás csak, hogy még egy bőrt lehúzzanak a sorozatról. Ez a kötet egy döglődő hattyú, ami még csapdos kicsit, de semmi ereje...
Adott nekünk ugye a Ténetész, amelynek a védelmét egy ikerpár látja el. Egyik a Gonoszt képviseli (Rafal), a másik Jót (Rhian). Amíg e két testvér szereti egymás, az egymás iránti szeretetük fenntartja az egyensúlyt a Jó és a Rossz között. A Ténetész pedig meséket ír, melyben néha a Jó, néha pedig a Rossz győzedelmeskedik. Minden szépen halad a maga útján, az iskolákba érkeznek a növendékek és mindig 50 Végességes (Rossz) és 50 Végestelen (Jó) tanul.
Egy szép napon azonban az iskola falai közé keveredik egy fiú, akit Aladdinnak hívnak és minden fenekestül felfordul...
A könyv három nagyobb történetre van osztva, melynek valahogy köze van ehhez a fiúhoz.
Az első történetben megismerjük a tolvaj, hazug fiút, akit valamiért a Ténetész mégis a Jók iskolájába helyez el. Rafal és Rhian nincs meggyőzve arról, hogy jó helyen van a Jók között, majd mégis elkezdenek kardoskodni érte. Ez az első, a kezdő viszály...
A második történetben Rafal eltűnik, és elmegy válaszokat keresni a kérdéseire. Megismerkedik Kampó Jakabbal, aki a Kalózok iskolájának különc növendéke, és nem mellékesen Pán Péter nemezise... Rafal kalandra indul Kampóval. Ezalatt Rhian, akinek hiányzik bátyja, fenekestől felforgatja az iskolát, nekiáll kapkodni és rossz döntéseket hozni testvére eltűnése miatt. Mire Rafal visszatér úgy tűnik, Rhian kezéből teljesen kicsúszik az irányítás, és az iskola feletti felügyelet (és végül majdnem a Ténetész is).
A harmadik szakaszban végre lecsitulnak a kedélyek, legalábbis a felszínen. A testvéreknek küldetése lesz. Rhian új dékánt keres magának, míg Rafal új Rossz tanuló után iramodik. Rafal azonban több váratlan (kellemes és kellemetlen) meglepetéssel találja szemben magát, mint szeretné. Ezalatt Rhian megint hibát hibára halmoz, és persze megint jönnek a félreértések, mely újabb vitákhoz vezet az ikrek között...
Mindhárom történet önmagában is gyenge, irritáló és idegesítő szereplők garmadájával telepakolva. Állandóan erőlteti a homoszexualitás vonalát (először Aladdin párja lesz fiú, majd Rhian minden útjába kerülő "szép" fiúba belezúg, mint egy szokványos kiskamasz, és a legnagyobb csalódás, hogy Rafal is úgy viselkedik, mintha fülig belezúgna Jakabba...) Ne értsen félre senki, nincs bajom azzal ha valaki ugyanazt a nemet szereti, de itt kb. mindenki csak a saját neméhez vonzódik. Persze Aladdint utána kidumálják, de a többiek azért még maradnak...
A gyenge történetek mellett az ikrek karaktere is borzalmas, és szánalmas. A kommunikáció teljes hiánya miatt folyamatosak a félreértések, amivel nem lenne gond, de! Ez a két, kamasz testbe zárt halhatatlan idióta már több, mint 100 évet leélt. Ergo: van tapasztalat a hátuk mögött a világgal kapcsolatban. Rafalnál meg van jegyezve, hogy oké, hogy ennyit leéltek, de a kamasz hormonok attól még tombolnak a testükben. De kérdem én: ha valaki több, mint 100 évet leélt, hiába tombolnak benne a hormonok, azért az eszét csak nem a gatyájában fogja hordani, mert 100 év alatt nem hiszem el, hogy nem égette meg magát párszor annyira, hogy egy sokadik alkalommal igyekezzen elkerülni a tüzet. Szóval a két főhősünk amellett, hogy kamasz, és "csitriknek" vannak beállítva, még be is kerülnek a leostobázott szereplők körébe.
Az ikrek egyébként azért is hülyék (már bocsánat), mert igyekeznek mindent kiforgatni ahelyett, hogy összeraknák a darabkákat és teljes képet látnák. Nem érdekli őket az igazság, csak az, hogy min lehet aktuálisan megsértődni a másikra, meg mindenféle dolgokat képzelnek a másikról ahelyett, hogy ha már annyira szeretik egymást, leüljenek és megbeszéljék az elméleteiket egymással.
Nincs köztük őszinte kapcsolat, ergo nem lehet azt mondani, hogy hú, de nagyon szeretik egymást. Akit az ember szeret, azzal akkor is őszinte, ha a másiknak az fájdalmat okoz, vagy kellemetlen hallania, amit a másik mond. Ez is a szeretethez tartozik, ha tetszik, ha nem. És nem csak a jó dolgokat kell meghallgatni, hanem a rosszakat is...
Összességében nézve nagy csalódás volt ez a kötet. Kapunk 3 (fekete-fehér) rajzot, amik 2-2 oldalakat kapnak, kiragadva egy-egy kulcsjelentet a könyvből, de kb. ez volt az egyetlen pozitívuma az egész kötetnek, meg az igényes borító. A tördelés borzasztó, az elválasztások legtöbb esetben hírből sem ismerik a magyar helyesírás szabályait. A történetek gyengék, a karakterek szánalmasak és ostobák.
Sajnáltam, hogy ez egy időpazarló, újabb bőrt lehúzó semmi lett... Kár, hogy a sorozatban elfoglalt helye azt tükrözi, mennyit ér a sztori a borító alatt...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése