Fülszöveg:
Három hónappal a drámai események után végre helyreáll a mágikus egyensúly. Jó hír ez a boszorkányvilágnak, ám kevésbé örömteli fejlemény Borinak, aki újra elkezdhet aggódni a testi épségéért. Ráadásul esélye sincs alkalmazkodnia a helyzethez, mivel egyből belecsöppen egy vérfagyasztó gyilkossági ügybe – és a szokásostól eltérő módon ezúttal Fehérholló vámpírúr nemcsak hogy nem kér a segítségéből, de kifejezetten megpróbálja távol tartani a nyomozástól.
Bori természetesen ezúttal sem hazudtolja meg önmagát, és megpróbál utána járni a titkoknak. Miközben egyik veszélyes helyzetből a másikba gabalyodik, minden korábbinál megrázóbb kihívásként azzal szembesül, hogy talán örökre le kell mondania Attiláról – és kénytelen beérni az egyre furcsábban megnyilvánuló boszorkánylélek és egy rejtélyes-misztikus segítő társaságával..
A Borbíró Borbála-sorozat hatodik kötete nem csupán méltó folytatás, de mérföldkő is: a megszokott dráma és humor, valamint a kortárs magyar viszonyok elmaradhatatlan visszhangjai melletti új fordulatokkal már fel-felsejlik a sorozat elkerülhetetlen végkifejlete is!Nagyon szeretem ezt a sorozatot, mert általában humoros, izgalmas és érdekes. Kezdjük is az elején. Bori ezúttal elvetette a sulykot. Az elmúlt kötetekben már láthattuk, hogy elkezdett vergődni Attila után, aki úgy döntött az 5. kötet végén (SPOILER!!!) hogy szeretné újra megpróbálni Eszterrel, hogy egy normális családban nőhessen fel a gyereke. (SPOILER vége). Ezek után ez a kötet nem másról szól, minthogy Bori megpróbál szembe menni az érzéseivel, és lezárni magában az "Attila szálat", de úgy izzik a levegő, valahányszor ez a két karakter egy légtérbe kerül, hogy a Holdról is látszik. Bori próbálja magában helyre tenni, hogy ez nem az aminek látszik, pedig a vak tyúk is látja, hogy Attila teljesen odáig van érte, Eszterrel kötött házassága meg annak ellenére csak egy papír formula, hogy van gyerek, meg minden.
Szóval kapunk egy vergődő, rossz passzban levő Borit, aki teljesen olyan, mint az Átkozott balszerencse kötetben. Először is, eltöri a karját egy alakváltó, aki után elkezd nyomozni, ugyanis megölik Kittit, és a hátára üznetet vésnek. Bori kedvelte a lányt, így hát ez nem maradhat megoldadlanul. Mellette ott van Fehérholló, aki megpróbálja leszedni a nyomozásról, és egy másikra állítani, fel kell derítenie, hol van a tartalomgyártója, egy bizonyos Bella. Bori hamar összeköti az eseteket, és elkezd nyomozni minden irányba. Közben segítségére van Attila, Ajtony, Iszkander, Béla, Géza és Rómeó is, de közben mindenkit magára haragít. Így közutálat tárgya lesz Fehérholló teljes személyzeténél, magára haragítja egykori kedvesét, Gézát, és ha nem lenne elég, Eszter újfent keresztbe tesz neki.
Tehát van itt árulás minden oldalról (Bori is árul el barátokat), nyomozás, és némi fordulat is, ahogy megszokhattuk a szokásos egyveleget, némi humorral, szarkazmussal füszerezve.
Ami nekem ebben a kötetben nagyon tetszett, a nyomozás. Mindig az a legjobb része a Bori történeteknek, ugyanis az ember próbálja végiggondolni, hogy ki lehet a tettes, rakjuk össze a kirakósokat, de aztán a legtöbb esetben kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik, és lehet, hogy az ügy megoldása annál van, aki az ügyet elindította. Sokat segít, ha ismerjük a világában fellelhető szabályokat (pl. hogy melyik vámpír kivel miért rivalizál, és hogyan tehet egyik vámpír a másik vámpír alá).
Majd jön a szerelmi szál. Az elmúlt kötetekben még drukkoltam neki, hogy Bori és Attila összejöjjön. Itt viszont a szerelmi szál egy komplett arculcsapás. Bori még mindig nem lát az orránál tovább, Attila meg nem kívánja felvilágosítani, pedig teljesen átlátszó, hogy mennyire szereti Borit. Közben Bori nem mond el mindent Attilának, pedig fair lenne, ha megosztaná az információját Ligeiáról, meg a közelgő Holdünnepről. Szóval mindketten titkolnak a másik elől valami lényegeset.
Az igazság az, hogy mindketten kommunikációs zsákutcák, pedig sokat lendítene a helyzetükön, és Bori se lenne ennyire szerencsétlennek tűnő. Mellette ez a fogadalom Eric irányába is nevetséges, hogy nem hívja többet a fickót, pedig amikor tudományos üggyel kapcsolatos gondja van, simán felhívhatná, hisz az a dolog inkább szakmai érdekesség Ericnek, a tudósnak... Szóval a szerelmi szál már egy eltúlzott vergődés, ami jó is lehetne, de a kötet végére már inkább bosszantott sajnos, mint izgalomba tartott, hogy mikor jönnek már össze. Amilyen durván elbeszélnek egymás mellett, én már nem reménykedem ilyesmiben.
Ettől függetlenül élveztem a kötetet, hamar ledaráltam, szó szerint éjjel-nappal olvastam, mert annyira érdekelt, mi lesz a vége. És ugyanilyen tűkön ülve várom, hogy végre legyen folytatás, és végre legyen lezárva a sorozat is, hogy megtudjam, mi lesz a Holdünnep után. Remélem, a 2026-os évben végre kiderül, és nem kell rá olyan nagyon sokat várni.
Összegezve tehát megkapjuk a szokásos Gaura-csomagot: humor, szarkazmus, izgalom, fordulat, szerelmi vergődés, nyomozás, még egy kis fordulat, árulás, mellébeszélés, vámpírok, vérállatok, meglepetések és persze sok pálinka, és mindennek tetejébe egy boszorkány macska...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése