J.K.Rowling - Harry Potter és a Titkok Kamrája (HP2)

A könyv és én, avagy a nagy találkozás:

Az első kötet után már tudtam, nekem kell a második is. Egy újabb ajándékkötet nekem. Nem túl nagy történet, de ez nem lapult meg velem a sötétben egy zseblámpa társaságával. Emlékszem, egy szombati napot rászántam, és mindig morogtam, ha elszakítottak minket egymástól... Miért? Mert ezt mindig pont a legjobb résznél tették...

A történetéről (spoiler is lehet benne):

Harry elkezdi a második évét a Roxfortban. Az eseménydús tanulgatások mellett megjelenik egy új sötét varázslatok kivédése tanár – mivel az első kötetben levőt kivonták a forgalomból lévén, hogy segített a rosszaknak.
Főgonoszunk azonban nem hagyja, hogy unatkozzunk Harry mindennapos tanulásos gyötrődésén, úgyhogy más módot választ a visszatéréses, bosszút esküsző dolgaihoz, melynek formája egészen különleges.
Harryről kiderül hogy van egy különleges adottsága, és hangokat kezd hallani. Mivel rajta kívül más nem hallja, azt hihetnénk, hogy becsavarodott. Na de van olyan sztori, ahol pont a főhős csavarodik be?
Szóval egy gyilkos oson a falak között... vagy jobban mondva a falakban? A diákok kezdenek kővé válni, és a gyengélkedő kezd lakókkal benépesülni... Illetve szoborkertté válni – szerintem ez jobb kifejezés rá.

Mikor a trió egyik tagja szintén erre a sorsra jut, a másik kettő elindul, hogy megkeresse a lényt, amiről immáron tudják, hogy micsoda, és olyant találnak, amire nem is gondoltak.
Van itt árulás, kaland, nyomozás... Egy szóval minden, ami kell. És a vége már sejthető...

Vélemény:

Tetszett a kötet, mert sodródtam az árral, a történettel, és a szereplőkkel együtt derítheti ki az olvasó, hogy mi is van a háttérben. Valamilyen mértékig krimi, de nem oda sorolnám. Ez a kötet még mentes mindenféle erőlködéstől, és nagyon varázslatos... izgalmas, érdekes, és hihető.
Csak dícsérni tudnám, úgyhogy nem is mondok többet...

Ha pontban fejezném ki: 5/5