2008. augusztus 4.

J.K.Rowling - Harry Potter és a Bölcsek Köve (HP1)




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ha a hetedik kötetről írtam, akkor erről miért ne? Ifjonti koromban olvastam, sok-sok évvel ezelőtt, mikor a szüleim rájöttek, hogy rá lehet venni az olvasásra, ha olyan kötetet adnak a kezembe, ami fantasy, amiben van varázslat, mágia, fura lények stb... Így válik egy olyan gyerek, aki utálja a könyveket olyanná, aki meg szeret olvasni...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Pici Harry árva gyerek, akit a nagybátyja és a nagynénje nevelnek nem éppen jó sorban... Egy szép napon – na jó, vihar volt, és szakadt az eső... - Harry megtudja, hogy a szülei varázslók voltak, akik a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző szakiskolába jártak. Harry megy, bevásárol, és fölszáll a Roxfort expresszre, ahol megismerkedik Ronnal, majd Hermionéval, és barátok lesznek.
Mindhármukat – vajon miért??? - ugyanoda osztja be a Teszlek Süveg, és végre megkezdik tanulmányaikat a suliban. Azonban ez nem olyan egyszerű. Harry gyorsan szerez pár ellenséget, de barátokból is akad bőven.
Furcsa események után kiderül, hogy nagy baj van. Tudjukki újra akarja kezdeni, amit Harry megtámadásával tönkretett. Vissza akar térni, és ezért mindent megtesz. Az első lépésben meg akarja kaparintani a Bölcsek Kövét.
Mi a gond? Hogy ezt a Roxfort falai között rejtették el jó mélyen. Szerez hát egy belső embert, egy unikornist, egy sárkánytojást és máris irány megszerezni azt, ami visszaadhatja elrontott életét, hogy folytathasson mindent ott, ahol Harry elszúrta neki...
Közben Harry tanulgat, bekerül a Qudits csapatba, és egyre többet tud meg arról, hogy mi történt a múltban, kik voltak a szülei, hogy haltak meg és ki is az, akinek nem mondják ki a nevét. Egy túra után a Tiltott Rengetegben felnyílik a szeme, és nyomozásba kezd a barátaival.
Okos kis Hermione kiderít pár dolgot – éljenek a könnyed olvasmányok és a mindig nyitvatartó könyvtárak – és szépen összerakják a rejtvény darabkáit...

Vélemény:
Fordulat, kaland, humor, varázslat, mágia, valóságvesztés, barangolás... Mikor a strucc a homokba dugja a fejét, azt hiszi, senki sem látja. Mikor ezt a kötetet olvastam, hajnali négykor keltem – suliidőben -, hogy pár órát a varázsvilágban tölthessek. Emlékszem, egy zseblámpával és a könyvvel bújtam esténként ágyba, de mindig elaludtam, mert annyira későig olvastam. Úgy egy hétig játszottam ezt... Szinte ezen tanultam olvasni... Szerencsétlen, lestrapált kötetem bizonyítja, hogy igen, egy ideig olyan volt nekem, mint másnak a plüssmackó: sehova se nélküle...
A második kötetért már követelőztem, mert az első annyira megbűvölt, mint kígyó a zsákmányát...

Ha pontban fejezném ki: 5/5

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger