2009. április 19.

Stephenie Meyer - Hajnalhasadás (Twilight saga 4)




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ha most ide azt írom, hogy nincs kommentár, szerintem mindenki megérti, miért van ez... Szóval: nincs kommentár...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Egy befejező kötettel állok szembe, ahol Edward és Bella végre összeházasodnak, és élhetik vidám életüket. Na jó, ha így lenne, mi lenne a pláne?
Adott nekünk Alice, aki nagyszabású esküvőt dob össze, ruhát választ Bellának, és miegymás. Az esküvő utánra ígérték Bella vámpírrá változtatását. Ez volt Edward egyetlen kitétele.
Azonban a lánynak is volt egy. Szerette volna még emberként megtapasztalni, hogy milyen is a fiúval való együttlét. Bár Edward tiltakozik ellene, mégis megtesz mindent a lányért és mindezt a nászéjszakán, amit Esme szigetén töltenek el.
Az első alkalom utáni reggelen a szoba kissé... mondjuk úgy romosan fest. Bella pedig úgy, mint akit megvertek. Edward ismét beveti a „túl veszélyes, mert meg is ölhetlek” szöveget, de már nincs akkora hatása Bellára, mint mondjuk a harmadik kötetben, és újra megtörténik...
Azonban félbe kell szakítaniuk a nászútjukat, mivel Bella fölfedez valamit, amire eddig nem volt példa... Mikor közli Eddel, a fiú sokkot kap - „sokkot” -, és indulnak haza. Kiderül, hogy Bella valami úton módon teherbe esett. Ez még annyira nem is lenne baj, de az már az, hogy ezzel felgyorsítják Bella átváltoztatását, különben meghal, mert megöli a saját születendő gyermeke. Ha ez csak így menne... Ugyanis a vámpírok és a farkasok ismét hadban állnak, egymással szembeni oldalon. Ha a Cullenek közül bárki is megharap vagy átváltoztat egy embert, akkor vége a békének, és jön a háború. Ha ez nem lenne elég, Jön a Volturi is, akik tovább rontják a helyzetet, és a tényleges háború immáron valóban elkerülhetetlen. Alice és Jasper ráadásul eltűnnek, és Belláék gyerekéről mindenki azt hiszi, hogy újszülött – ezzel megszegve a vámpír szabályokat...

Vélemény:
Azzal kezdem, ami nem tetszett: A Jacobos rész, Bella túlontúl sok szenvedésének részletezése, a biológiára való „nem gondolás” - magyartosan kifejezve-, a vámpír gyereket nemz szál. Ugyanis ha eddig nézzük, és a lányok biológiáját, akkor Jaspernek – *nem elfogult, nem elfogult, nem elfogult* - minden hónapban nemtom hány lányt meg kellett volna támadnia – tekintetbe véve, hogy a másodikban Bellára ront, mert az megvágja az ujját a papírral... Oké, nem firtatom. Negatívum nálam, hogy Jasper már megint csak szenved, mert ő nem volt olyan jó vámpír, mint Bella, aki képes volt azonnal kontrolálni a szomját... *szegény Jasper*
Na de most a jók. Ami tetszett, az az elején levő humor, a végén levő harc, és azok a részek, amik Bella szemszögéből történtek. És ez túlnyomó többségben van. Tettszett Bella ereje, meg ahogy tanítják. Mondjuk kicsit „morbidnak” találtam, hogy a gyerekével zsarolják, de szükség törvényt bont, nemigaz? De maga a történet tetszett, ahogy a szálakat egymásba fűzte az írónő, ahogy az érzelmeket leírta... Azt hiszem Meyernek ez megy, és el tudja dönteni, hogy miről akar írni: érzelmekről, vagy akcióról, ráadásul nem kapkod, nem siet el dolgokat.
Azt hiszem ezek a legnagyobb pozitívumai a sorozatának...

Ha pontban fejezném ki: 5/5

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger