Mostanában meglehetősen mesékkelteli napjaimat élem, így igazi felüdülés volt, amikor a kezembe foghattam eredeti nyelven Micimackó történetét. Gyerekként mondhatni rajongtam a hóbortos medve történetéért. Akkor kezdődött ez a fajta rajongás, amikor kis postakönyvként hazahozták a szüleim a Micimackót és a Micimackó kuckóját. Tetszett az elején a 3D-s matrica a Posta felirattal, tetszettek a színes rajzocskák. Akkoriban már tudtam olvasni, úgyhogy az első olvasásélményeim egyike volt. Később aztán, mikor ment tévében, rendszeresen odaszegezett a sorozat változat a képernyő elé. Az egész estés film változatok közül is rengeteget láttam, talán ha 1-2 maradt ki a sorból.
 |
| Postakönyves változat, ami apróbetűs, vékonyka kiadás |
Ki ne ismerné ennek a hóbortos mackónak a történeteit? Egy mackónak, akinek mindene a méz és persze a barátai. Aki ezért a kettőért mindent meg is tenne. Az, hogy eredeti nyelven olvashattam a történetüket, valahogy másként is elvarázsolt, még közelebb hozta hozzám ezt az egészet, miközben újra felidézte a gyerekkort. Azt a fajta gyerekkort, amikor még mindent elhisz az ember, amikor a fantáziája még annyira határtalan, hogy elhiggye, bárki lehet Róbert Gida. Miért ne lehetne? Nem kell hozzá sok dolog. Csak egy Százholdas pagony, egy Micimackó, egy Malacka, egy Nyuszi, egy Füles, egy Bagoly és még néhány igen szerethető kisállat. Aki csak kezébe fogja Micimackó történetét, valahogy belevarázsolódik egy olyan közegbe (életkortól függetlenül), ami kiszakítja őt a valóságból. Egy olyan világba repíti, ahol tele van minden melegséggel, barátsággal, bájjal, naivsággal és persze mézzel.
Azt hihetnénk, hogy a Micimackó lerágott csont. Egy időben még a vízcsapból is ez folyt. Aztán a filmesek is felkapták, és megalkották "Az igazi Micimackó" című filmet. Mára már csak egyfajta utóvisszhangja van Micimackó történeteinek. A mai gyerekeknek ő csak egy nagy, sárga medve, és sokszor már azt sem tudják, valójában mi kötődik hozzá. Azokból, akik akkor (vagy még korábban) voltak gyerekek, mint én, a mai napig kivált valamit ez a medve. Baráti körömben figyeltem meg, hogy ha előkerül az, hogy éppen Micimackót olvasok, legtöbbjüknek felcsillan a szeme, és máris jönnek az anekdoták, hogy kinek milyen relikviája volt. Micimackó akkora "sztár" volt a gyerekkorunkba, mint a mai gyerekekébe a Marvel hősök, vagy mint Violetta.
Az érdekesség azonban az, hogy Micimackó már évtizedek óta képtelen kimenni a divatból, és a picik még a mai napig is szórakoztatónak találják.
Az angol változatot ugyanazok a rajzok díszítik, mint a magyar változatot annyi különbséggel, hogy míg a magyar színes, az angol fekete fehér. Ennek ellenére ugyanolyan látványos. Mindezek mellett felfedezhető, hogy néhány történet a magyar változatnál kimaradt - nem véletlenül lett jóval rövidebb, mint az angol, ami több, mint 300 (a magyarnál nagyobb méretű) oldal - postakönyvhöz viszonyítva. A vastagabb magyar változathoz sajnos nem volt szerencsém, így azzal nem tudom összevetni.
Összességében nézve nem tudok elfogulatlanul beszélni erről a mesélről, és őszintén szólva nem is akarok. Annyira bájos, annyira naiv a története, a szereplői, és mindene, hogy szerintem sokan kívánjuk azt, bárcsak Róbert Gida helyébe léphetnénk. Bárcsak a fantáziánk által néha megteremtődhetne az a világ azokkal a karakterekkel, akikkel mi szeretnénk. Micimackó és a világa bebizonyítja, hogy a barátság igazi kincs, hogy a méz nagyon finom, és hogy nem feltétlenül kell az észt használni ott, ahol a szívnek nagyobb a hatalma. A szeretet minden bajon és vészen átsegít.
GR-ezők szerint:
Azt hihetnénk, hogy a Micimackó lerágott csont. Egy időben még a vízcsapból is ez folyt. Aztán a filmesek is felkapták, és megalkották "Az igazi Micimackó" című filmet. Mára már csak egyfajta utóvisszhangja van Micimackó történeteinek. A mai gyerekeknek ő csak egy nagy, sárga medve, és sokszor már azt sem tudják, valójában mi kötődik hozzá. Azokból, akik akkor (vagy még korábban) voltak gyerekek, mint én, a mai napig kivált valamit ez a medve. Baráti körömben figyeltem meg, hogy ha előkerül az, hogy éppen Micimackót olvasok, legtöbbjüknek felcsillan a szeme, és máris jönnek az anekdoták, hogy kinek milyen relikviája volt. Micimackó akkora "sztár" volt a gyerekkorunkba, mint a mai gyerekekébe a Marvel hősök, vagy mint Violetta.
 |
| Micimackó Kuckója posta változat |
Az angol változatot ugyanazok a rajzok díszítik, mint a magyar változatot annyi különbséggel, hogy míg a magyar színes, az angol fekete fehér. Ennek ellenére ugyanolyan látványos. Mindezek mellett felfedezhető, hogy néhány történet a magyar változatnál kimaradt - nem véletlenül lett jóval rövidebb, mint az angol, ami több, mint 300 (a magyarnál nagyobb méretű) oldal - postakönyvhöz viszonyítva. A vastagabb magyar változathoz sajnos nem volt szerencsém, így azzal nem tudom összevetni.
Összességében nézve nem tudok elfogulatlanul beszélni erről a mesélről, és őszintén szólva nem is akarok. Annyira bájos, annyira naiv a története, a szereplői, és mindene, hogy szerintem sokan kívánjuk azt, bárcsak Róbert Gida helyébe léphetnénk. Bárcsak a fantáziánk által néha megteremtődhetne az a világ azokkal a karakterekkel, akikkel mi szeretnénk. Micimackó és a világa bebizonyítja, hogy a barátság igazi kincs, hogy a méz nagyon finom, és hogy nem feltétlenül kell az észt használni ott, ahol a szívnek nagyobb a hatalma. A szeretet minden bajon és vészen átsegít.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése