Christopher Moore - A leghülyébb angyal

A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Hát ez elég vicces sztori, hogy került hozzám... Szóval egy könyvesboltban nézegettünk barátnőmmel, és leemeltük a polcról Az éhezők viadala című kötetet. Mondanom se kell, rögtön három polc könyvei próbáltak utána eredni, és persze próbáltuk a köteteket a helyükön tartani. Már sikerült minden könyvnek stabilan (legalábbis addig, míg ott voltunk a helyükön) maradniuk, mikor A leghülyébb angyal lebucskázott a polcról és a kosárban landolt... Beláttuk, hogy úgysem tudnánk visszarakni, én meg úgyis el akarnám olvasni, úgyhogy hagytuk, hogy megismerkedjen az éhezőkkel...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Pine Cove-ban hamarosan karácsony közeleg. Mindenki nagy sürgés-forgásban van. Egyesek adományt gyűjtenek, mások fenyőket ásnak ki, hogy aztán a szegényeknek elvigyék a fát. Csak egy a bökkenő... Akitől a fát akarják kiásni az nem más, mint a város leggenyább üzletembere, Dale. És nem más, mint ex-barátnője Lena próbálja meglovasítani. Azonban a férfi hadakozni kezd, előkerül egy pisztoly, meg nyakba egy ásó... Egy kisfiú tanúja lesz, ahogy a télapóruhás Dale meghal, és ezért a kisfiú gyorsan imátkozni kezd. Erre jön Ráziel arkangyal, aki nem véletlenül a leghülyébb...
Van egy narkós rendőrünk, egy dilinyós felesége, egy halálhiggadt pasi, akit még az sem ráz meg, hogy a neki tetsző nő épp az imént rakta el (véletlenül) láb alól egykori pasiját, hoz egy devenért is, aki állítása szerint tud beszélni... A gyilkos nő, akit esz a lelkiismerete, egy dilis doki, aki patkányokat sokkol, mert elhagyta a kutatóbarátnője... És mi van akkor, ha ezt a sok fura embert egy helyre zárjuk össze? Na és ha Raziel is ott van? Káosz, és katasztrófa...

Vélemény:
Azzal kezdem, amit már amúgy is mindenki tud: Ez a kötet korántsem volt olyan jó, mint például a Mocskos meló, vagy a Biff evangéliuma. Ennek kb. a 10% -án ha tudtam nevetni, és az egész könyvben kb. 5% volt Ráziel (nah, az ő jelenetei legalább olyanok voltak, hogy lehetett rajta nevetni). Igazán ütős poénokból volt kb. 1-2, meg néhány kisebb és ennyi. Én bevallom, többet vártam volna a Biff és a Mocskos után, de hát ÍJ -m.
Az elején, míg meg nem ölték a mikulást, azt hittem, hogy be is alszom rajta, aztán jött a halálnyugodt pacák Tuck, a pilóta, aki eleinte még ezzel a higgadt dumájával meg a denevérével mulattató volt. Elértem a könyv felét, és Ráziel addig csak annyiban volt jelen, hogy volt egy apró jelenete, ahol szatírnak bélyegezték, mert keresett egy fiút. Ennyi... Két kis és két nagyobb jelenete vol (oké, legyen másfél) és Ráziel ennyi volt... És ha ő nem lett volna benne, akkor meg tényleg nem lett volna értelme...
Azt hiszem ráültem a lefelé ívelő Moore-tendenciára, mert eddig amilyen sorrendben olvastam a könyveit, egyre inkább azt érzem, hogy az egyre rosszabb felé haladok... Ezt már úgy olvastam, hogy na? mikor lesz vége?
Ó, még bírtam benne a halottakat is, ők is kapnak egy pontot XD. Hát lehet róluk elfeledkezni...? XD
De attól még korántsem ájultam el ettől a kötettől...


Ha pontban fejezném ki: 5/3