Devlin Haynes - Vérző csipkebokor (Vérvonal 2)

A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az első rész nem győzött meg teljesen, hogy fejlődő lehet a kötet, úgyhogy úgy gondoltam, elolvasom a folytatást, hátha ez fejlődik stb...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Harryt megmentették az első rész végén. Edison Khallen, a szexi vámpírsrác romantikázott vele egy keveset, majd hazavitte, mikor már megnyugodott a csaj. A srác végül eltűnik. Harry a kórházban tér magához, ahol megjelenik iskolatársa, a tetőről fejest ugró Felicity, akit egyébként az iskolában nem bír, meg tök népszerű, szőke csaj... Figyelmezteti főhősnőnket, hogy Edisonnal valami nem stimmel, majd megpróbálja megölni a lányt...
Harry azt hiszi, csak álmodta az egészet, meggyőződik róla, hogy Felicity még mindig kómában fekszik. Kiderül anyja titka, mi szerint mi lehet a válóok.
Edison megígérte Harrynek, hogy jelentkezik, de nem teszi. Közben újabb mészárlások a városban, és a csaj már nem ért semmit... Egyben azonban biztos: valami úton módon mindenkinek, akit megtámadtak/megöltek, köze volt a Vérvonalhoz...

Vélemény:
Ha egy szóban fejezném ki: silány. Ha többen, akkor meg nem találnék pozitív dolgot. Nah, de ha valamire azt mondjuk csak, hogy rossz, az nem indok, nem igaz?
A történet végig egy helyben toporog. Az ember azt hinné a könyv végén, mikor maga Edison vezeti el a csajt egy helyre, ahol mindent megtudhat róla, hogy majd hú, végre kiderül a srác igazi titka, de egy nagy frászt... Az olvasó a könyv végén is sötétben tapogatózik. Ez nem lenne zavaró, ha erre nem egy egész kötetet pazarolt volna az író. Nagyon rosszul tartja sötétben az embereket... Ezen a téren tiszta Evernight.
A másik a csaj. Okosnak próbálják bemutatni, és az is lenne... Legalábbis mikor gondolkodik, hogy igen, föl kéne menni a kómás csajhoz kideríteni, hátha tud valamit stb... De mikor megszólal, a párbeszédek üresek, butának tűnik tőle a csaj, erőltetett az egész. Olyan, mintha a gondolatai felnőttek volna, de a kimondott szavai egy kislányé. Közben ez a rajongása a szomszéd srácért, aki megmentette az agyamra ment már... Kevésszer volt benne, ez igaz, de nagyon nem reális... Aztán az az ügy a nővére és közte? Na ne már... Annál a sztorinál minden sántított...
Akkor a telefonos részt egyáltalán nem értettem, hogy minek bele. Gyanítom, hogy a jövőben lesz ennek még foganatja, hogy mi köze egyik -másik embernek a történtekhez, meg a végén végre megtudunk valamit, de az író ködösít még mindig. Annyira azonban mégsem, mert én sok mindenre gondoltam azután, hogy látogatást tettek a lányok ott, ahova Edison küldte Harryt. Valahogy sejtem, hogy mi lesz az egésznek a vége, és a lányok még mindig csak tapogatóznak, kikérően faggatóznak, és nem jutnak egyről a kettőre.
Ez a tétovaság öli meg a történetet (legalábbis az én szerény véleményem szerint). Ha végre valamit felfedne az író, azzal nem rontana a dolgon. Csak egy kis támasz kéne a lányoknak, és akkor végre tudnának nyomozni, és nem tűnnének ennyire ostobának... Á, én nagyon sajnáltam, hogy a jó lehetőségek, amik adottak lettek volna az első rész után, nem lettek kiaknázva. Itt nem arra gondolok, mint az Alkonyatnál volt, hogy Bella megtudta Ed titkát, és ugorjunk egymás nyakába, hanem arra, hogy a srác mondjuk kicsit többet szerepel, hogy a csaj végre rá tudjon jönni, hogy ki is ő valójában... Vagy valami...
Jah, a másik... A csaj nem ismeri az internetet? A nyomozóktól rengeteg segítséget kapott, neveket fedtek fel neki, aminek ha utánanézett volna, akkor lehet, hogy talált volna valamit, de neeeeeeem... Így főhősnőnk elveszett a sok információ között, amit egyáltalán nem használ... Mintha arra várna, hogy valaki megmondja neki az igazat, hogy neki ne kelljen kideríteni semmit, hanem mindent a szájába rágjanak.
Ez a könyv nagyon nem jött be... Ezek után nem tudom, mit remélhetnék a további kötet(ek)től... Majd még meglátjuk, mit hoz a jövő...

Ha pontban fejezném ki: 5/1