Tóth Csilla - Körbe ég

A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ezt a könyvet a Nagate című László Zoltán könyvvel együtt szerettem volna beszerezni, de míg a Nagate megérkezett, ez a kötet nem. Aztán a bolt bezárt, ahol megrendeltem. Aztán egyszer csak hívás érkezett, hogy elköltöztek, és hogy megérkezett a kötet... Nagyon megörültem neki, és olyan jelentést tulajdonítottam az egésznek, hogy ezt már csak azért is...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Haru és Late jó barátok, de most nem fogom leírni a fülszöveget. A lényeg az, hogy Haru belerángatja valamibe Late -et (aki egyébként meséli a történetet is), és Late ezek után nem tud kimászni belőle. Élete hirtelen megváltozik, mikor beszél egy Morgen nevű pasassal. Haru hallgat Morgenre, de Late nem hajlandó elfogadni, amit a férfi mond.
Belemászik a főnöke illegális ügyleteibe is, drogot fuvaroz, vagy éppen fegyvert, emberek házait gyújtogatja fel, vagy éppen megfenyegeti őket, hogy kössenek üzletet Falle -val, aki Late főnöke fölé nőtte ki magát. A nő olyan dolgokra kényszeríti rá Late-et, hogy a férfi érzi, hamarosan elpattan a húr.
Közben néha Nanira, a kislányára kell vigyáznia. Feleségétől, Rhea-tól elvált, és most külön utakon járnak. Haru is eltűnik az életéből.
Late azonban új kapcsolatokra tesz szert. Jobban megismerkedik Kattóval, Haru húgával. És egyre csak mélyebbre süllyed. Már nem csak a drogok és a pia az, ami fontos kapaszkodó az életében, hanem a balhék, a crash és még sok minden más.
A két világ persze harcol közben. Haru az egyik oldalon, Late a másikon. Közben persze csőstül jön a baj Late fejére, és ha nem más csinálja, akkor ő... Hogy hova vezet mindez? ...

Vélemény:
A fülszöveg nem árult el túl sokat, és mégis eleget. Az első 1-2 oldalon láttam, hogy "durva" és nyers a szóhasználat (értem ezt a trágár kifejezésekre), de ezek igazán nem voltak zavaróak. Reálisnak találtam inkább. Bár a történek elvileg a fent és a lent harcol egymással. Az egyik oldalon az angyalok, a másik oldalon az alsó világ... A történetben nem ezen van a hangsúly, mégis a háttérben végig ott éreztem, miközben Late züllött, ahogy egyre nagyobb slamasztikákba keveredett. A végén beismeri ugyan, hogy segítség kell neki, de amint oda kerül, mintha annyira mégsem kellene neki, mert senkinek sem hisz.
Amit kicsit furcsállottam, hogy múlt időt használva indul a kötet, aztán egyszer csak jelenidőben folytatódik. (pontosabban a 4. fejezettől kezdve végig jelenidőben történnek az események, előtte meg múltidőben volt).
Hirtelenjében nem is tudom, mit írhatnék még róla, eléggé a hatása alatt vagyok még mindig. Olyan az egész, mintha egy alvilági figurának a mindennapjait követnénk végig... És ahogy az ember belegondol rájön, hogy ő is kerülhet olyan helyzetbe, mint Late...
Akit a legjobban bírtam a könyvben, az Niko. Nem értem, hogy a végén hova tűnt el, vagy mi lett vele (ez egy kicsit zavart is), de tetszett, hogy olyan kekeckedő. Sokkal másabbnak érzékeltem, mint a többi karaktert, és erre kiderül a titka. Igen, mert minden ember takargat valamit. Niko, Rhea (bár ő inkább csak a lánya előtt titkolózik), Kattó, Haru...
Azon elcsodálkoztam, hogy Late keze egy-egy szituációban milyen gyorsan eljárt. Volt néhány helyzet, amikor nem értettem, miért üt.
A történet érdekes, és az olvasó várja, hogy egyik-másik eseménynek mi lesz a következménye, hogy mi lesz a regény kimenetele stb... A regény néhol leírja a monotonságot (melózik, este bandázás, hazamegy, tusol, lefekszik... másnap kezdődik elölről). Szóval még az is átragad az olvasóra, hogy milyen ramaty helyzete van Late -nek, hogy milyen monoton, mikor az élet csak megszokások halmaza...
Ami azonban zavart az egészben az az, hogy néhány dologról nem tudunk meg többet a néhányszori említés szintjén. Ki Niko, hova tűnt. Mi lett Nanival (még a tárgyalás előtt, mivel hallunk róla ezt-azt kósza hírként, de aztán? és ha nem is igaz?) ?
És mi történt Haruval? És valóban csak azért vegyült el Niko Morgen bandájában, amiért? Tényleg hazudik Morgen?
Rengeteg kérdés marad megválaszolatlanul. Nem lenne zavaró, de végül is az... Olyan, mintha elvágták volna a szálat, és kész... Nincs igazi befejezése, csak abbahagyása.
Mivel nem tudtam, milyen műfajba sorolhatnám, ezért beraktam a thrillerbe (ami szerintem a legjobban illik rá) és a fantasyhoz, bár ezt nem tartom igaziból annak (max csak az angyalos dolgok miatt). A stílus jó, a történet jó, a mondanivaló odavág, de vége nincs, így...

Ha pontban fejezném ki: 5/4