2010. szeptember 9.

Jeaniene Frost - Síri csendben (Cat és Bones 3)


A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Már a kettes kötetnél is írtam, hogy került hozzám a könyv, úgyhogy ezt hagynám is. Mindenesetre az Ulpius-ház kitett magáért a sorozattal, és ezt a harmadik kötet is mutatja...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Cat és Bones ismét ütős párost alkot a bevetéseken, melyekre együtt érkeznek és együtt távoznak róla... Legalábbis mindig remélik, hogy így lesz, ugyanis Cat egyre többször találkozik azzal, hogy felismerik a vámpírok, akiket le kéne vadászniuk, így akad préda, aki meglóg előlük, és az egész csapat elől, hiába álcázza magát mindenféle módon.
Új módszer kell a vámpírok elkapására, úgyhogy kezdetét veszi a felkészülés, a vámpírgyártás, és minden eszköz bevetése, ami rendelkezésre áll. Azonban az élet megnehezíti a dolgukat, mivel mindenütt Bones egykori alkalmi partnerei bukkannak fel, és Catet is ostromolják érzelmileg, úgyhogy hol Cat hol Bones féltékenykedhet még akkor is, ha Bones a könyv elején megkérte Cat kezét. Persze az esküvő várat magára, és az is kétséges, hogy megtarthatják e, mivel színre lép Patra a fekete praktikákat űző vámpírnő, aki nem más, mint Mencherestnek a felesége, és még Bonesszal is ágyba bújt egykoron.
Mencheres persze képtelen végezni az általa szeretett nővel, úgyhogy megdöbbentő lépésre szánja el magát.
Kitör a háború a vámpírok között, és mindenki minden eszközt bevet a győzelem érdekében, nem számít, hogy milyen áron...

Vélemény:
A kettessel ellentétben ennél a kötetnél nem éreztem, hogy az írónő bármit is elkapkodna, elsietne, inkább mindenfélét bemutat nekünk a zombitámadástól a vámpírátváltozáson keresztül a szellemeken át. Bones múltjából egyre több dolog kezd kibontakozni (és szerintem van ott még, ahonnan ez jött).
Jobban megismerjük továbbá Cat apját, és Bones Nagyurát is - Ian teremtőjét -, és újabb szabályait a vámpírlétnek.
A szereplők között vannak régi és új arcok is, és a régieknél megfigyelhető a nagymértékű változás - különösen Justinánál. Tetszett, hogy mindennek megvolt a maga helye: a humornak, a szomorú részeknek, az akcióknak stb...
Nemigazán tudtam elképzelni, hogy miről fog szólni a kötet, de azt mondom, nem rossz. Aki különösen tetszett benne, az egy új szereplő: Vlad (Vlad Tepes, alias Drakula, de ő jobb szereti csak a Vlad nevet). Vlad azonnal megszerettette magát velem, és jókat nevettem a Bonesszal lefolytatott párbeszédein, ugyanakkor megismerjük a némileg érzelmesebb oldalát, de mindenre van valami jó magyarázata/szövege.
Ez a kötet olvastatta magát, és örültem, hogy a kettesnek nem sikerült elvennie eléggé a kedvemet attól, hogy folytassam a sorozatot, kihagyhatatlan volt...

Ha pontban fejezném ki: 5/4,5

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger