Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2010. szeptember 4.

Jeaniene Frost - Karó és sírhant (Cat és Bones 2)



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az első kötet bejött, miután olvastam úgyhogy gondoltam, lesz itt még folytatás. Aztán csak telt-múlt az idő, és nem történt semmi. Aztán jött az Ulpius kiadó egy szenzációs 2 -őt fizetsz, a 3. ingyenes akcióval, úgyhogy nosza, megrendeltük az első három részt (amiből az első kötet nem hozzám száguldott, mert már akadt saját példányom), így a Karó és Sírhant a garantáltan elolvasandó könyvek közé írta fel magát...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Cat az első kötet végén alkut köt Donnal, és beáll az FBI egy totálisan különleges csoportjához. Évek telnek el, Catnek saját csapata van, ami vámpírokra vadászik, és kiiktatja őket, ha azok rosszalkodnak. A lány élete azonban korántsem rózsás, ugyanis ezzel egyre több ellenséget szerez, közben harcol a múltja ellen is, aminek minden szála Bones -hoz köti, és mindenben őt látja és érzi. Közben vérdíjat tűznek ki a fejére, az anyja folyton házsártoskodik, a főnöke is piszkálja, és még egy akció is balul sül el, ahol valaki meg is hal...
Aztán azon a bizonyos esküvőn véletlenül ismét találkozik Bones vámpírral, és a dolgok egy szempillantás alatt a fejük tetejére fordulnak...

Vélemény:
Be kell valljam a könyv eleje számomra kapkodós volt. Az írónő mintha minél gyorsabban oda akart volna érni a Bonesszal közös részekhez, és ez a minőség rovására ment. Egy szépen kibontott akciójelenetet egy katyvasz követ, ahol az események között csak ugrálunk, aztán hipp-hopp megjelenik a vámpír, és ismét minden lelassul, mindennek megint van értelme, logikája, az írónő mindent részletez és visszazökkenünk a valódi Frost-féle világba, amit az első kötetben megismerhettünk (noha az elsőben nem volt jellemző ez a kapkodás).
A végén a könyvnek szintén kapunk egy összecsapott, semmilyen véget, ami után én speciel nem gondoltam arra, hogy hú, de kíváncsi vagyok ezek után a folytatásra... Olyan unott volt a vége, mintha az írónő fejében az járt volna, hogy "na, nem lesz még vége? nah, még kéne egy sor... áh, kész, hagyjuk abba valahogy, mert ez már nem lesz jobb..."
Összességében azonban nem csalódtam a könyvben: izgalmas, fordulatos, humoros, némi erotikával fűszerezve. Bones még mindig hitelesen adja az arrogáns vámpírt, akinek minden pillanatban van valami terve, és semmit sem bíz a véletlenre és még az utolsó pillanatban is van valami aduász a ruhája ujjában.
Tudtam értékelni a könyv során, hogy a szereplők nem változtak túl sokat, hűek maradtak önmagukhoz.
Néhol kissé problémát jelentett a matematika, de hát oda se neki, ez már nem oszt, nem szoroz a könyv folyamán. Ami még kiváltképp tetszett, hogy végre mindent megtudtunk Cat múltjáról, és belekóstolhattunk Bones múltjának egy újabb darabjába (mert szerintem van ott még, amiről Cat nem tud).
Egy szó, mint száz, nem volt rossz, leszámítva a sietős elejét, meg a rohanós véget. Azért a harmadik kötettel sem maradok adós, mert az írónőnek sikerült bebizonyítania, hogy lehet ezt a történetet még csűrni-csavarni, és ezek után gyanítom, hogy lesz még meglepetés Frost -tól :)

Ha pontban fejezném ki: 5/4

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger