Responsive Advertisement

2010. október 19.

Christopher Moore - Ördögöd van!

Christopher Moore -tól már több könyvet is olvastam, de eddig ezt találtam a leggyengébb írásának.
Arra számítottam, hogy egy nagyon pangó, humoros, "gyorsan-kiolvasom" kötettel lesz dolgom, ennek ellenére mélyen csalódtam benne. Ahhoz képest, hogy pár órás darabnak tűnt, több napon keresztül küzdöttem vele, mire sikerült a végére érnem.
A legtöbb jelenetnél unatkoztam - pontosan úgy, mint A leghülyébb angyal című alkotásánál -, és nem találtam meg benne azt a mértékű humort, mint ami a Biff evangéliuma vagy a Mocskos meló című köteteit jellemezte.
És bár humorban nem nagyon bővelkedik, a története egész frappáns lenne. Adott nekünk Travis és Catch párosa - ember és ördög -, akik együtt vándorolnak. Travis jóval idősebb, mint amilyennek látszik, mert nem öregszik, nem sérülhet meg, nem halhat meg, hála Catchnek, az ördögnek, aki emberekkel csillapítja az étvágyát.
Travisnek nincs más vágya, minthogy az ördögöt visszaűzze oda, ahonnan jött, ő pedig élhesse a szokványos, emberi életét.
Pine Cove különc kis világában persze zajlik az élet mint azt már megszokhattuk. Van itt vitatkozó házaspár, egy különc ivótulajdonos-nő, egy csalikereskedő, egy idős házaspár, ahol a férfi folyton titkolózik olyan dolgokról, amiről egyébként a felesége tud és így tovább. Felbukkan a dzsinnek királya, aki szintén Catchet keresi, illetve megjelenik a színen a nyomozó detektív Riverra, aki nagyobb ügybe keveredett, mint eleinte hitte.
Minden szál Travishez és Catchhez vezet, mindenki őket keresi, ki csak Travist, ki csak Catchet, ki mindkettőt egyszerre - de nem is tud róla. Hallhatunk fájdalmas meséket életekről, összetört szívek történetét és mindent, ami az létezéshez tartozik... és még többet is.
A végén van némi akciózás, de a többi beleillene egy szokványos "meséljük el mindennapjainkat" sztorinak is - ha eltekintünk a dzsinntől, meg az ördögtől.
Összességében nézve nekem mégsem azt nyújtotta, amire vártam, amire számítottam Moore -tól, hanem mélyebb szinten állt nálam ez a könyve, mint az általam eddig olvasott darabjai. Azt hiszem, ha ezt a könyvét olvastam volna elsőnek, akkor több kötete nem is érdekelt volna...

4 megjegyzés:

theodora írta...

Én ezt már régebben olvastam http://ittvalahol.blogspot.com/2010/02/christopher-moore-ordogod-van.html), a történetre csak nagyjából emlékszem, de rám se hathatott annyira, mert 3pontot adtam az 5ből :)

Mandi írta...

Én molyon 2,5 -öt adtam neki :) A története is szokvány, de legalább vannak benne jó fejezetek :)

Regulus93 írta...

igen, tényleg nem volt akkora durranás; csak a vége miatt adok 3 pontot, de szerintem így is furcsán lett lezárva

Mandi írta...

ha hiszed, ha nem, és 2,5 pontot adtam neki (moly-os csillagozás szerint), de én egy kicsit az eleje, és kicsit úgy a közepe felé (ez 2 fejezetet takar)

Ezeket olvastam legutóbb...

Baby Signs: How to Talk with Your Baby Before Your Baby Can Talk
A ​király esztelen
Red Herrings
Szupernagyi
One True King
Az ​én váram
Kerekerdő meséi II.
Kerekerdő ​meséi
Hideg ország varázslói
Brer Rabbit Again
Viking és tündér - Beteljesedik-e újra az átok?
How Babies Sleep: The Gentle, Science-Based Method to Help Your Baby Sleep Through the Night
Tabuk és dilemmák a gyermeknevelésben
A pénz nem a fákon nő
Segítség, ember!
A slag
Menjek ​vagy maradjak?  Hogyan éljük túl a párkapcsolatot egy narcisztikus mellett?
Vágyakozás
„Anyább” ​anyák
Időtlen

Archívum

Rendszeres olvasók

Postaláda

Név

E-mail *

Üzenet *