Két moly, három szülinap

Azt hiszem, az ember szereti, ha pozitív dologgal lepik meg bármilyen ünnepre. Valami olyannal, ami váratlan, amire nem is számított, ami tényleg igazi örömet okoz számára, mert nem számított arra, amit kap.
Ma (2011.02.11.) találkoztam Lena91 -gyel, hogy megünnepeljük a szülinapjainkat. Van köztünk néhány nap, de azért együtt ünnepeljük meg őket. Mind a ketten molyok vagyunk, és az egyes könyvek iránti lelkesedésünk, áradozásaink mindig elárulják a másiknak, ki minek örülne, ha lenne (ha pedig ez nem árulkodna, segítségünkre van a moly.hu ;)).
Idén valahogy máshogy volt. Én már tudtam, ő mivel fog meglepni, ő pedig "sejtette", hogy mivel ajándékozom meg.
Ehhez képest mind a ketten alaposan meglepődtünk. Lena az antikváriumból jött, és mutatott nekem egy könyvet, illetve a hátlapját, és mondta, ha kell, az enyém lehet. Először elképzelésem sem volt, milyen kincsre bukkant, aztán megmutatta a borítót, és jött a kitörés, hogy már régóta listámon van a kötet, de egyenlőre még nem akartam beszerezni, mert amúgy is van mit olvasnom, meg hasonlók... Így hát Paul Hoffman - Isten balkeze lett Tonya Hurley - Szellemlány című kötetének kísérőtársa.
Én viszont ezek után hatalmas merényletnek éreztem, amire készültem - ráadásul duplázva. Pontosan tudtam, hogy mennyire szeretné megszerezni Natascha Kampusch 3096 könyvét, és... elhappoltam az orra elől, amikor módjában állt volna beszerezni (éljenek a migrének!). Amit akkor még nem tudhatott, hogy már más ajándékkal készültem számára... A turpisság a dologban az általam szándékosan mímelt megtévesztés volt, ezért úgy molyoltam, hogy az jó legyen. Kiderült, Lena azért utána nézett, felvettem e a "Magánkönyvtár" -ba moly.hu -n Natascha könyvét (ezt ma árulta el, miután átadtam a valódi ajándékát), és örömmel konstatálta, hogy nem, nem vettem fel, vagyis biztos nem saját részre szereztem be.
Nálam volt a Kampusch könyv - kellett valami olvasnivaló az utazáshoz -, és felülre került a táskámban. Hogy ki tudjam szabadítani az ajándékot, mindenképpen ki kellett vennem. Aztán meglátta, hogy félreteszem.
Kíváncsi pillantása kereszttüzében kivettem egy szatyrot, amin nem láthatott át... aztán elővarázsoltam belőle egy kötetet, ami ugyan fehér borítós, mint Natascha könyve, de hát mégsem az volt, hanem... valami más...
Azt hiszem, egyikünknek sem azt adta ez a nap, amire számítottunk, és mégis azt kaptuk, amit vártunk (részemről legalábbis így van).
Egy kis szokásos könyvesboltos-antikváriumos kirándulás, meg ebéd, meg trécselés után sajnos el kellett válnunk egymástól.

Most bárki meggyanúsíthatna, hogy nem tudok számolni, mert két molynak hogy lehet három szülinapja?
Február számomra az újrakezdés hónapja, és egyben a blogom szülinapja is. Noha ő nem tudott elmászni velünk, hogy megünnepelje, én azért megemlékeznék róla, mert egy év alatt rengeteg meglepetéssel halmozott el.
Újrakezdésről azért beszélnék, mert az előző blogom tárhelye egy gyönyörű, februári napon omlott össze (akkor már egy éve bloggerkedtem), úgyhogy átmásolgatva mindent átköltöztem ide, úgyhogy újra egy éves lett a blog, "új pólyába csomagolva", sokszor változtatott külsőt, és már több, mint 100 bejegyzéssel a háta mögött (ami 2 év terméke).
Azért is nevezném újrakezdésnek, mert a költözést követően ástam mélyebbre a blogolás rejtelmeiben, és kezdtem rendszeresebben, gyakrabban írogatni és olvasni, és egy év alatt több bloggert - és személyükben kedves, aranyos embereket - ismerhettem meg, mint az előtte levő éven (és ez volt az az ajándék, amit a blogolástól "kaptam").

Köszönöm mindenkinek ezt a csodaszép, első évet, mind azoknak, akik segítettek, akik tanácsokkal, vagy könyvekkel láttak el, mind azoknak, akik olvasgattak, fel-felnézegettek, és kíváncsiak voltak a pötyögéseimre!

U.I.: Lena91 -nek ajánlva!: A migrént hibáztasd Kampuschért... ;)