Maggie Stiefvater - Linger - várunk (Mercy Falls farkasai 2)

Fülszöveg
Miután Sam mindenét kockára tette, és megnyerte a jövőjét, amely ijesztően nyújtózik előtte, most Grace rejtélyes betegségével kell szembenéznie. A márciusi hidegben a lány testében egyre növekszik a forróság, és a közös jövő elolvadni látszik a hóval.
Sam a falkáját várja, de aki kilép a fák közül, arra nem számít. És míg ő mindent elkövetett, hogy ember maradhasson, a jövevény alig várja, hogy a tél megfossza őt az emberi gondolatoktól.
Mindig azt hitték, hogy a szerelmük mindent túlél, de vajon azt is, ami most következik?








Először is bevallom, nem hittem, hogy az első kötet után olyan nagy hatással lesz rám a folytatás, mivel az első nálam az "elmegy" kategória volt. Ez a könyv azonban merőben mást nyújtott, mint az első kötet, ami nem csak az új szereplőnek volt köszönhető, és nem is annak, hogy egy mellékszereplőt főszereplővé emelt elő az írónő. Az egész kötet atmoszférája más volt, nem olyan szorongó, feszült, hanem könnyed, nyugodt.
No, de kezdjük az elején.
Ezúttal a történetet négy szemszögből hallgatjuk, négy személy meséli el, mi történik: Grace, aki beteg, de senki sem tudja, mi a baja, még az orvosok sem, ugyanakkor nem akarja a fájdalmait kimutatni Sam előtt. Sam, aki szeretne ember maradni, nem hisz a saját gyógyulásában, ugyanakkor tépelődik, aggódik Grace egészsége miatt, és ez néha beárnyékolja a boldog pillanatokat. Isabell, az első kötetben megismert, kellemetlen lány, aki teljesen ellentéte Gracenek, és ezúttal némiképp fontosabb szerephez jut, továbbá belép a színre egy új arc is Cole személyében, aki megfertőződik a farkasok által, de valami mégsem a rajz szerint működik nála...
A történetben még mindig nem akad semmi extra, úgyhogy erről nem tudok igazán mit mesélni. Nincs akciózás, nincs túl nagy nyomozás sem, semmi "izgalom", és mégis... A belső vívódásokat és az érzelmeket remekül tárja elénk az írónő. Mindenki lelkét nyomja valami, mindenkinek megvan a maga kis titka, mind a négy szereplő elhallgat valamit, hogy a jó időben, a jó helyen, a megfelelő személlyel megoszthasson, így kiderül, Isabell miért olyan "ellenséges", mi történt Sammel még gyerekkorában, ami olyan mély sebeket hagyott benne, hogy állnak Grace szülei Sam és Grace kapcsolatához, és mi a véleménye erről a lánynak, illetve arról, hogy a szülei eddig hogy bántak vele, továbbá kiderül Cole titkolt múltja is, ami szintén nem volt éppen habos-babos, és hogy miért és mi elől menekül(t) a farkaslét irányába.
A kedvenc karakterem itt Cole volt, és azok a jelenetek kiváltképpen tetszettek, amiben volt Cole-Isabell párbeszéd. Két, erős karakter összeengedése = humoros, csipkelődős párbeszédpárbajok sora, ami némi lazaságot, humort csempészett az egyébként melankolikus, lelkizős történetbe, oldva vele a komorságot.
Összességében tekintve a Linger sokkal nagyobb hatással volt rám, mint az első kötet, sokkal jobban tetszett, és ezek után kíváncsian várom a trilógiazáró kötetet, mi lesz a folytatása Maggie meséjének...