2012. július 20.

Laurell K. Hamilton, Charlaine Harris és mások - Karó

Nagyon szeretem az Anita Blake sorozatot, és Hamilton írásait, ez motivált akkor, hogy egy akció keretein belül lecsapjak a kötetre. Aztán hozzám került egy regény, aminek hatására elkezdett érdekelni MaryJanice Davidson is, hogy milyen író lehet. Charlaine Harrisről is voltak elképzeléseim, bevallom, jókora adag negatív töltettel. A másik két írónőről viszont nem sokat tudtam, mikor belevágtam, hogy elolvasom a műveiket...

Laurell K. Hamilton - A lány, akit elbűvölt a halál
Anita Blake megbízást kap: egy lányt át akar változtatni egy vámpír, és az ő feladata még ennek bekövetkezése előtt megtalálni a lányt, és a vámpírt, hogy ne történhessen meg. Természetesen hol másutt köthetne ki, mint Jean-Claudenál, a vámpírmesternél. Kénytelen a vámpír segítségét kérni, ezek mellett pedig két másik barátját is bevonja az ügybe, amit végül hamar felgöngyölítenek...

Maga a novella rövid, viszont nem sűrít magába túl sok eseményt. Valójában a hangsúly egyáltalán nem azon van, hogy megoldják az ügyet, hanem azon, hogy Anita hogy próbál ellenállni annak, hogy JC megfektethesse. Hamilton stílusa még mindig ott van, viszont ez a sztori meglehetősen gyengére sikeredett. Ennek ellenére nem ez a novella az, amelyik a kötet során kiérdemelte a "legpapírpocsékolóbb" jelzőt, inkább egy közepest.



Charlaine Harris - Egyszavas válaszok
Sookie Stackhouse és Bubba, a vámpír együtt gereblyéznek az éjszaka közepén, mikor egy limuzin érkezik, és aki kiszáll belőle, döbbenetes dolgot közöl Sookieval. Mivel Bubba érzi, hogy esetleg a lánynak segítségre lehet szüksége, elszalad a lány egykori szerelméért, Billért. Igaza lesz: ugyanis egy vámpír akarja megtámadni a lányt, mikor az kimondja a szörnyű igazságot, és mindenki segítségére szükség van. Viszont újabb meglepetést okoz, hogy ki és miért érkezett a lányhoz valójában...

A True Blood sorozat első részéből ismertem már Sookiet és Billt, de nekem akkor annyi bőven elég volt a sorozatból. Azt hiszem, ez a részecske sem hozta meg hozzá a kedvemet, hogy végigolvassam a sorozatot, olyannyira átlagos volt az iromány, és akárcsak az Anita Blake novella: egy gyenge közepes történet...


MaryJanice Davidson - Nyílt színi harapás
Sophie vámpír, aki állatokat gyógyít, és a lakók tisztelik, szeretik és nem akarják, hogy elhagyja őket. Azonban néhány gyanús haláleset magára vonja a figyelmét. Liammel, egy lelkes állattulajdonossal együtt útra kél hát, hogy kiderítse, hogy ki áll a gyilkosságok hátterében. Útjuk során találkoznak a vámpírok királyi párjával, akikben új barátokra lelnek...

Davidson egyik művébe már beleolvastam, méghozzá a Betsy Taylor (ami nálunk Egy haláli szingli sorozat címen jött ki) sorozatának egyik kötetébe. Az írónő bebizonyította, hogy 3 fejezetbe bele tud sűríteni egy szexjelenetet, egy egész élettörténet felidézését, és egy kisebb akciójelenetet. Éppen ezért kíváncsian ültem le a novella mellé, és vártam megint a varázslatot, de helyette mit kaptam? Együgyű szereplőket, akiknek élén Betsy állt, meg Liam, meg Sophie. Egy rakat nyálas hisztit, majd egy gyerekes lezárást. Az egész egy rettenetes gyerekmesének tűnt, idióta felnőttekkel elbábozva. Inkább tűntek egy csapat óvodásnak, mint "majdnem száz éves" vámpírnak, vagy érett felnőtteknek. Ha ez ment volna az egész könyvön át, akkor a fél pontot is nehéz szívvel ítéltem volna oda neki...


Angela Knight - Galahad
A kerekasztal lovagjai a Szent Grált keresték... tényleg így volt? A Grálról kiderül ugyanis, hogy képes vámpírokat teremteni - nőket és férfiakat egyaránt. Egy Maja - mágusnő - szörnyű látomást kap, így elmegy ahhoz a személyhez, aki esetleg segíthet neki véghezvinni egy kockázatos küldetést. Így kerül Caroline Lang Galahadhoz, egy lovaghoz, aki a kerekasztal tagja volt, és vámpírként vámpíröléssel foglalkozik...

A lány alig portálja át magát a vámpírhoz, két oldal múlva már ágynak esnek - ezek után a vámpír a lányt szégyenlősnek ítéli, meg egyfolytában arra gondol, hogy Dominic, a lányt átváltoztató vámpír a hibás azért, hogy a lány nehezen elérhető a számára -, majd a küldetés helyett állandóan szexjelenetekkel bombáz minket az írónő. Állítólag nagyon fontos megtalálni a Grált, hogy ne legyen több újszülött vámpír, meg fel kell számolni a szektát, ehhez képest több napon keresztül van idejük egyik numerát a másik után nyomatni... Értelmetlen, és indokolatlan volt ennek a lappazarlásnak a megírása. Ezek mellett a nem megfelelő nyelvezet használata borzalmas eredményt szült a párbeszédeknél...


Vickie Taylor - Vérszomj
Daniel Hart tudós, aki feltalálta a szintetikus vért. Csakhogy, a vámpíroknak is szüksége van vérre, úgyhogy elrabolják tőle az összes feljegyzését, és a menyasszonyát is túszként tartják. A férfi elhatározza, hogy bosszút áll a fickón, aki mindent elvett tőle - beleértve a házát, a kocsiját, és minden egyéb tulajdonát is. Kipécéz magának egy vámpírt, Déadret, akit elhurcol magával, és rákényszeríti, hogy alakítsa át őt vámpírrá, hogy legyen esélye a férfi ellen, aki őt megverte.
A dolgok azonban korántsem úgy sülnek el, ahogy a tudós tervezte, ugyanis a lány meg akar halni, Danielnek viszont szüksége van valakire, aki vámpírt csinál belőle, hisz a bosszúja nem maradhat el.

A novelláskötet legértékelhetőbb darabja található a sorok között, ami még ezek ellenére sincs közel a tökéleteshez. Az eleje érdekes, ahogy megismerjük a hátteret, majd a páros összekerül. Az átváltozás, ami nem megy végbe zökkenők nélkül, majd a kezdeti szenvedés, ami elkerülhetetlen az átváltozás után. Daniel egy olyan új szabályrendszert kap a nyakába, amire nem volt felkészülve, és nem is várja meg, hogy valaki megtanítsa neki, azonnal céltudatosan halad előre a célja felé. Támogatásnak ott van mellette Déadre, akit beavat a szintetikus vér rejtelmébe, és végül nem haboznak sokat, hogy betörjenek a vámpírok tanyájára, ahol aztán olyan felfedezés várja őket, ami a történet szempontjából nagy fordulatot jelent.
Érdekes a vámpírok ilyesfajta megközelítése, a történet, és a páros fejlődése, de lenne még mit csiszolni az emberi érzelmek változásán...

(•_•)(•_•)(•_•)(•_•)(•_•)

A novellák külön-külön nem állják meg maximálisan a helyüket, maga a könyv teljesen idő- és lappazarlás. A vér és az erotika van még ott is a főszerepben, ahol lenne a szereplőknek más elintézni valója, de a fő lényeg azonnal a háttérbe szorul, amint elő kerül az erotika. Az pedig, hogy öt történetből kettő teljesen értékelhetetlen... indokolatlan laptöltés, oldalszámnövelés.

Oszd meg a bejegyzést! :

1 megjegyzés:

Midoriko írta...

Teljes mértékben egyetértek!

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger