"Abby Clover Angliában élt Lucy nénivel, Ben bácsival és Tüskével egy Speller nevű rejtélyes tengerparti városkában, amelyet a kislány sohasem volt képes megtalálni a térképen."
Így kezdődik a mese, melynek főhőse Abby. A kislánynak eltűntek a szülei, így a nagynénjééknél lakik Tüskével együtt. Tüske egyik nap csak úgy felbukkant a tengerből. Egy bálna vitte Spellerbe, de arra, hogy ki ő, vagy honnan jött, nem emlékezett. Nevét onnan kapta, hogy magával vitt egy különös tüskét.
Spellerben az a különös, hogy mindösszesen Abby és Tüske képviselik a gyerekeket a szigeten, a többieket elvitték. Abby csak a véletlennek köszönheti, hogy őt nem rakták csónakba, és rabolták el.
Noha nem túl gyakran, de mégis új lakó érkezik Spellerbe: egy rejtélyes idegen, aki a világítótoronyban lakik. A gyerekeket persze furdalja a kíváncsiság, hogy kicsoda, vagy micsoda az illető, de a felnőtteket nem merik megkérdezni, az idegen pedig nem mutatkozik meg túl gyakran.
Egy nap azonban minden megváltozik, mikor beinvitálja őket az ismeretlen a lakhelyére, Abby pedig néhány pillanat múlva láthatatlanná változik. No nem tűnik el örökre, csupán egy dal hatására képes láthatatlanná, majd ismét láthatóvá válni. A férfiről kiderül, hogy nem más, mint Csillagfény kapitány, a híres hajós, aki megvizsgálja Tüske tüskéjét, és ezután elkezdődik a nagy utazás. Ugyanis Speller nem más, mint a tengerjáró boszorkányok városkája, akiktől a Fénytündérek beszerezték egykoron a Jégpor nevű mágikus anyagot. A gond csak az, hogy a por lelőhelyét mára nem ismerik, és ami megmaradt a Jégporból, az is az éjszakai boszorkányok kezében van, akik gonosz célokra használják fel.
Így hát a kis csapat nyakába veszi a világot, hogy megállítsák a rosszakat: visszaszerezzék a Jégport, Abby szüleit, Tüske szüleit és emlékeit. Útjuk során meglehetősen érdekes alakokkal találkoznak, akik közül a legtöbben csatlakoznak is a gonosz elleni harchoz...
Már a fülszöveg, az első pár mondat, és a történet végigvezetése, fogalmazása is mutatja, hogy ez egy fiatalabbaknak írt meséskönyv, tele tündérekkel, jó a rossz ellen, a rossz mindig elbukik tanulsággal, manókkal, gyerekevő trollokkal, és rengeteg varázslattal.
A gyerekekre bízza az író a legtöbb esetben a problémák megoldásait, vagy azok kimondásait, míg a felnőttek ott állnak mellettük és asszisztálnak nekik. Tipikusan olyan mese, melynél már jóelőre sejthető a végkifejlet.
Aki komoly művet szeretne olvasni, az ne ehhez nyúljon. Viszont, ha valaki szeretne valami gyermekien ártatlant, bájos történettel, tündér karakterekkel, mindenféle varázslatokkal, amik visszarepítik a kisgyerekek fantáziavilágába, vagy csak egy könnyed délutáni olvasmányt gyermeki hangulattal, annak feltétlenül ajánlom!
A könyvet köszönöm a Főnix könyvműhelynek és Bridge -nek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése