Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2012. november 21.

Philip Pullman - A tökéletes óramű

Philip Pullmantól már sokan ajánlották az Úr sötét anyagai trilógiát, és mikor Midoriko felkért, hogy segítsek neki beszerezni a köteteket, rábólintottam. Míg a gyűjtögetéssel voltam elfoglalva, a kezembe akadt ez az aprócska könyvecske, amit végül némi egyezkedés után magaménak tudhattam, és nem kellett hozzá sok idő, hogy elolvassam.

A történet egy német kisvárosba, Glockenheimben játszódik. Van itt egy óratorony, mely egyedi, és a világon az egyik legkülönlegesebb darab. Egy szép napon összegyűlnek a városiak a kocsmában, és kíváncsiak rá, hogy Karl, az inas, aki inasévei végéhez közeledik, milyen új figurát fog az órának adományozni. Ez a hagyomány azonban megdőlni látszik, mert Karl nem csinált semmiféle figurát, és búskomorságában öngyilkos akar lenni. De itt van Fritz, a történetíró, aki már be is melegített arra, hogy megossza legújabb történetét a publikummal. Megpróbálja vigasztalni az ifjút, de a közönség azonban már várja, így hát bele kell fognia a történetbe. Mindenki találgatja, ezúttal mivel készül a fantáziadús történeteket feltálaló író. Azonban, amit senki sem tudott az írón kívül: a történetnek hiányzik a befejezése. Ez a történet pedig nem más, mint A tökéletes óramű. A mesében szereplő mese nem másról szól, mint egy megölt hercegről, akinek a szíve helyén egy óra ketyegett tovább, de még ígyis folyton betegeskedik. Fritz akkor hagyja abba a mesélést, mikor bejön a kocsmába egy alak, aki nem más, mint az egyik általa kitalált szereplő. Ezután jön a történetéből további szereplő, akik megbolygatják a város nyugalmát az "ajándékaikkal"...

Ha röviden kellene jellemeznem azt mondanám: ízig-vérig mese. Egy csodálatos mese, mely ötvözi magában a Didergő királyt, a Pinocciot, A szív mechanikáját, és némiképpen a Bűvöletet. Egy meglehetősen frappáns kis történet, amelyben akadnak jók, akadnak naivak, és akadnak rosszak is. Talán onnantól kezd érdekesebbé válni az egész történet, hogy betoppan Fritz első karaktere, mire az író tűzbe veti a kéziratát, és nem hajlandó tovább olvasni. Ez a karakter nem más, mint dr. Kalmenius, aki Fritz történetében óraművel látta el a herceget, mely szív helyett is életben tarthatja a kisfiút. Kalmenius egy olyan szerkezetet ad Karlnak, mely egy bizonyos szó elhangzása után megtámadja azt, aki kimondja, s csak egy dallam fékezheti meg. Karlnak azonban ez nem lesz elég, hisz ő az inas, akinek tökéletes művet kell hozzáadnia az órához.

Sokszor kihangsúlyozásra kerül az idő, az órák szerepe, a különböző órafajták, és zseniálisan van felépítve az egész mese, a mesevilág, és a szereplők is. Még az sem zavart, hogy a realitástól elrugaszkodva a fémekből álló fiúcska hogy cseperedhetett fel, és nőhetett egyre nagyobbra, holott tudjuk, hogy a fémek élettelenek.

Összességében nézve minden egyben van a regény folyamán, amihez plusz adalékanyagot nyújtanak az apróbb fricskák a képek alatt, illetőleg a képekbe csomagolt szövegek. Akadnak figyelmeztetések, magyarázatok, némi pótlás, de van, hogy előre vetíti, hogy valamely szereplő miért úgy fog cselekedni a történet során, ahogy. Ezek az apróbb-hosszabb szövegek mintegy narráció gyanánt itt-ott előbukkannak bizonyos oldalakon.

Véleményem szerint, amilyen kis rövidke maga a könyv és a történet, annyira szórakoztató, és elbűvölő. Ha Philip Pullman minden meséje ennyire elragadó, akkor: kérem a következőt!

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger