2012. november 20.

A nyelv, mint IQ teszt

Eme poszt megírásánál az inspirált, hogy egyre több helyen köszön vissza az, hogy az emberek összevesznek rajta, vajon milyen szókészletet érdemes használni, és milyen szituációs környezetben.

Az utóbbi napokban egy kisebb közvélemény kutatással zargattam embereket, hogy kiderítsem, kinek is van igaza.
Az alaphelyzet az, hogy felvetődött a tézis: vannak olyan emberek, akik szeretik magukat minél változatosabban kifejezni, függetlenül attól, hogy milyen környezetben vannak éppen/kivel beszélgetnek.

Viszont itt azonnal adódik a kérdés: feltétlenül szükséges, hogy az ember mindig minden körülmények között a lehető legváltozatosabb kifejezéseket használja, írja körbe, vagy éppen szinonimákat kell, hogy beiktasson a beszédébe?

Régen egy tanárom azt mondta, hogy az emberi intelligenciát az is nagyban meghatározza, ahogy embertársainkkal beszélünk, és az, hogy milyen szójárást használunk az adott szituációban. Vagyis, hogy például mennyi szót használunk egy beszélgetés során, és azok milyen minősítésűek (gondolok itt arra, hogy az adott szó a szépirodalmi nyelvezet körébe illik, vagy az argoba és így tovább).

Akkor nem találtam értelmét ennek a gondolatnak, és nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hisz  20-30 szó napi szinten bőven elég volt akkor is ahhoz, hogy kifejezzem magam. Gondoljunk bele: ha csak leugrunk a közértbe bevásárolni, vagy elmegyünk barátokkal valamerre, egy adott szókészletből fogunk válogatni, ami nagy átlagban kimerül 100 szónál. Miért kellene többet használnunk, mint amennyivel alapvetően megértetjük magunkat?

Visszakanyarodnék ettől a gondolattól oda, hogy kapcsolódik ez az IQ szint meghatározásához. A legtöbben azt hiszik, hogy az a művelt, intelligens ember, aki remekül művelvén a nyelvet milliónyi formában ismeri egy-egy szónak a jelentését. Olyan, mintha az illető befalt volna egy szinonima szótárat, és annak a sorait köpködné vissza, miközben egy átlag, mondhatni 100 szóból megélő ember meg ostobának érzi magát a beszélgetés közben, hogy neki nem természetes az, hogy 1000, vagy annál is több szót használjon egy 1-2 órás beszélgetés során. 1000 szavasunk nincs azzal tisztában, hogy nem lehet mindenki jártas a nyelv minden területén, nem magolhat be mindenki jónéhány szótárat csak azért, hogy mások megértsék, és ha valóban olyan fenemód intelligens lenne, akkor a beszélgetés nem abból állna, hogy a másik fél próbálja szövegkörnyezetből kibarkóbázni, mi a csudát akar vele közölni a másik, vagy szövegkörnyezet híján csak bólogatni képes. Elvégre, nem hiszem, hogy bárki is az Értelmező kéziszótárral, vagy annak egy zsebváltozatával flangál, hátha olyan emberrel találkozik, akinek a szavait annak ellenére le kell fordítania, hogy magyarul beszél hozzá.

Így mutathatja meg a nyelv, és annak használata, hogy egy akármilyen ember mennyire intelligens, vagy mennyire nem. Mivel az ember szóból ért, tudnunk kellene megválogatni, hogy mely szavakat mikor használjuk. Ezzel azonban néha az is együtt jár, hogy adott környezetben kénytelenek vagyunk akár 1-2 szóból álló beszélgetéseket folytatni, máskor meg felnőve a feladathoz akár 200-300 szót is beiktatni a párbeszédek folyamán (ha nem többet).

Lehet, hogy a mindennapjaink során nem is tűnik fel nekünk, hogy a másik ember azért bólogat csak a szavainkra, mert nem érti, miről is van szó valójában - a szókészletek túlzott használata miatt -, viszont mindig fel kellene mérnünk, hogy partnerünknek a társalgás során milyen beszédstílus/beszédszínvonal az, amely kedvez.

Az intelligencia nem csak a tudást kellene, hogy jelentse, hanem azt is, hogy mennyire figyelünk másokra, és mennyire idomulunk a viselkedésünkkel másokhoz, hogy megértsék, valójában mit is akarunk...


Végezetül engedjetek meg egy Mérő László idézetet:

"A tolerancia azt jelenti, mi tudjuk, hogy az ismereteink, tudásunk, eszközeink az igaziak, de elviseljük, toleráljuk, ha mások ezt esetleg nem tudják, és nem ennek megfelelően látják a világot, nem eszerint viselkednek, gondolkodnak, érvelnek."


Oszd meg a bejegyzést! :

3 megjegyzés:

Dóra W írta...

Gondolatébresztő bejegyzés lett, nagyon tetszett amit olvastam!
Nekem is vannak olyan ismerőseim, akik nagyon körülményesen fogalmaznak, ezzel akarják mutatni, hogy milyen okosak, de azt már nem fogják fel, hogy egy baráti beszélgetés nem követeli meg ezt a körülményes, emelkedett szóhasználatot. Valóban az intelligens, aki ismeri a nyelvi regisztereket és tud váltani (értsd - máshogy kell beszélnünk egy állásinterjún, otthon, barátinakkal, nagyszüleinkkel).

martinelli írta...

Én is örülök ennek a bejegyzésnek, mert nagyon fontos témát érint. Szerintem is az a helyes, ha helyzethez, társasághoz, alkalomhoz illően válogatjuk meg a beszédstílusunkat és szókészletünket. Attól, hogy a juhásszal valaki a juhász saját „nyelvén” beszél, nem lesz kevesebb, nem csökken a tekintélye de attól, hogy az egyszerű parasztembernek az 1000 szavas szókincsét villogtatja, attól bizony már igen.
Viszont van egy minimális szint, ami alá azért semmiképp sem kellene lesüllyedni.
Bevallom kicsit allergiás vagyok arra, hogy ki hogyan beszél. Aggódva nézem különböző fórumokon csúfot űznek a magyar nyelvből. Nem tudom elfogadni, ha valaki a Karácsonyt karinak nevezni, mert lusta kimondani a szót teljes egészében, vagy neki így „menőbbnek” tűnik. A gasztro fórumokon egyre többször találkozok a sali, koviubi, pöri, szenya, cserkó, noki és társai szavakkal. Én sosem fogok ilyet megengedni magamnak és a gyerekeket is erre tanítjuk.

Nemrég karcoltam a molyon arról, hogy helyes-e a „fájok”, amit én nem tartok helyesnek és nem használom. Szóval ragozhatjuk:)

FFG írta...

@Dóra W: Köszönöm! és teljesen egyetértek

@Martinelli: osztom a véleményedet a juhászos példát illetően, teljesen igaz, hogy ez nem lealacsonyodás, hanem általánosan intelligens felfogás... lenne.

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger