Lewis Carroll - Alice Csodaországban (Alice in Wonderland) (Alice Csodaországban 1.)

Akkor figyeltem fel erre a történetre, mikor régen megnéztem a Vadócka című filmet, melyben Emma Roberts karakterének kezébe nyomják mondván, mennyire tanulságos.

Rengeteg adaptációt csináltak belőle, amik közül láttam a 2010-es változatot. Meglehetősen érdekes volt, és látványos, viszont hiányzott, hogy még nem olvastam a könyvet...

Ki ne ismerné Alice történetét? Alice olyan, mint bármelyik kislány. Egészen addig, míg egy szép napon nem követ egy fehér nyulat, és bele nem esik a verembe.

Miután magasságügyi problémáit végre leküzdi, furcsábbnál furcsább alakokkal találkozik.

Megismerkedik a hercegnővel, aki egy bébit tart a karjában. Ez nem is lenne furcsa, viszont a bébi nem más, mint egy pólyába csavart malac. Találkozik a Fakutyával, aki néha elhagyja a mosolyát, vagy a mosolya megelőzi az előtűnésnél minden más tagját. Ellátogat Április bolondjához, aki a Mormotával (aki folyton alszik) és a Kalapossal (akinek egyik kalapja sem a sajátja, hiszen ő kalapos...) teázik egy asztal körül.

A Szív király és királynő udvarában különös krikettezésnek lesz részese, és még egy tárgyalásra is meghívják, ahol tanúskodnia kell...

"Fejezzék le!" - hangzik el a Szív Királynő szájából minden jeleneténél.

Alice, Április bolondja, Mormota, és a Kalapos (könyvbeli kép)

Különös világ, különös szerzetekkel. Így lehetne leírni Csodaországot, ahol a szabályok nem mindig követhetőek, és minden meglehetősen hirtelen változik meg. Lehet, hogy egy italtól kicsi leszel, egy sütitől nagy, majd a következő italtól már egyenesen óriás, aki nem fér be egy házba.

A különös szereplők azonban tanítanak. Rengeteg olyan dologra hívják fel Alice figyelmét, mely a későbbiekben még hasznos lehet számára. Például az, hogy a változás nem mindig rossz, nem mindig negatív. Hogy a magasság néha előny, néha hátrány, úgyhogy jobb, ha megbarátkozik vele az ember, mert nem feltétlenül tud változtatni rajta. Az emberi kíváncsiság néha meglehetősen különös dolgokat eredményez, úgyhogy vigyázzunk, mit kívánunk. Néha nem kell értelmes dolgot mondanunk, és néha nincs értelme annak, amit hallunk, viszont lehet, hogy mások másként látják a világot, mint mi...

Az egyik zavaró momentumot a tanítások adták a könyv folyamán. Bizonyos karakterek adott tudásanyagot feltétlenül le akarnak tolni Alice (és általa az olvasó) torkán. Túlontúl direkt módszert választanak hozzá, és ez kissé úgy hat, mintha azt akarná üzenni: ha eddig nem tartottad be, ezután kötelező lesz, mert akkor nem vagy jó ember...

Az egész történet meglehetősen mesés, egy elvarázsolt világban, ami egy kislány fejében születik meg. Egy álomvilág, amelyből olyan hirtelen szakad ki mind Alice, mind az olvasó, hogy az ember úgy érezheti magát, mint akit arcon csaptak. Ez a legnagyobb negatívuma az egész történetnek.
A meséssége ellenére többször kidobott magából a történet, mikor oda nem illő momentumok halmozódtak fel egy-egy jelenetnél (a tárgyalás, a lezárás stb...)

A könyvet először angolul olvastam, és az az igazság, hogy a fordítás is sokat rontott az élményen, miután magyarul is a kezembe fogtam.

Alicenak van még pár története, amikkel ezek után szívesen megismerkednék még, viszont most egy darabig elég leckét kaptam. Egyelőre elég volt, úgyhogy majd egy újabb, mesés időszakban ismét meglátogatom Alicet, ezúttal Tükörországban...

••••••

Érdekességek:

- Alice története az Amazonon ingyenesen hozzáférhető e-book formájában, angolul.

- A Szív Királynő megjelenik Jasper Fforde - Egy regény rabjai című könyvében is. A főhősnő és mentora ellen munkálkodik. Szeretné, ha Thursday Next az ő tanítványa lenne...

- A 2010-es Alice Csodaországban feldolgozásban az egyik betétdal Avril Lavigne nevéhez kötődik, melynek klipjébe bevágták a film néhány képkockáját...