Várható megjelenések ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2016. április 5.

Jandácsik Pál - Állatok maszkabálja

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, sokan kérdezték, hogy "Ki az a Jandácsik Pál?" Mondtam, hogy magyar író, és kb. ennyi. Szóval, mit is érdemes tudni tehát Jandácsik Pálról?
- Nem ereszti bőlére a mondanivalóját (könyvei nem érik el a 250 oldalt sem).
- Az Állatok maszkabálja a 2. könyve, az Athenaeum Kiadónál ez a debütáló kötete.

ITT beleolvashattok a könyv negyedik fejezetébe.

Olvastad már a világ legunalmasabb krimi történetét? Ahol van egy rendőr, aki nyomozni kezd egy, mondhatni fantom után? Mert nem találnak se ujjlenyomatot, se semmit, hogy fel tudják göngyölíteni az ügyet? Aztán persze remélhetőleg minden jóra fordul, és meglesz a gyilkos? Láttál már valaha olyan horrorfilmet, amiben elmennek az emberek vakációzni (mondjuk télen) egy eldugott viskóba, amit a vihar elzár a külvilágtól, mire felüti a fejét egy gyilkos, és mindenkit kivégez a házban? Ez a könyv nem sokban különbözik egy ilyen krimitől és horrortól...

Pedig valójában de!

Amikor először láttam a könyv fülszövegét, egyből a Zootropolis című rajzfilm jutott eszembe róla. Ugyanúgy beszélő, öntudatos állatokról van szó, igaz, ott egy nyuszi a rendőr, aki nyomozni kezd. Ugyanis az ember itt csak egy faj a sok közül, ráadásul legendabéli (úgy tartják, hogy nem létezett/létezik), és az állatok beszélnek, öltözködnek, és lepték el a világot.

Igaz, ott nem érezni a Trónok harca feelinget, hogy drukkolnál valakinek, erre fogja, és képes meghalni... Vagy éppen elélvezni és kélyelegni...

Maga az alapsztori két részre bontható, és egyik sem izgalmas. Az első rész (olyan 60 oldal magasságáig kb.) arról szól, hogy adott egy nyomozó, akiről úgy sejthetjük, a főhősünk lehet. Egyébként kopó... mármint, hogy szó szerint! Ő egy németjuhász, aki szagot akar fogni, és elcsípni egy gyilkost, aki nem hagy maga után DNS lenyomatot (se szőrt, se ondót - felizgulnak a hímek a gyilkoláskor -, se orrlenyomatot - hát, mert ugye ujjuk van, de hát ujjlenyomat?).
A nyomozónk egyébként egy olyan állat segítségét kéri, akit lesitteltek... ez is eléggé sablon elem.

A két leggyakrabban előkerülő állattípus a nagymacska és a kutyafélék.
(A kép forrása)
Közben van egy másik szál, amit nem lehet érteni, hogy jön hozzá, ő lenne a horror rész. Van egy baráti társaság, akik elmennek halloweenezni egy eldugott kis kecóba. Valaki azonban elkezdi gyilkolászni a vendégsereget. Egy róka, és kedvese egy párduclány elkezdenek megtenni mindennemű óvintézkedést, hogy megóvják a vendégsereget.

Tizenkettő, meg egy tucat. Ezt mondhatnánk a könyvre, ha! emberek lennének a szereplők. Az író viszont olyan világot fest az olvasónak, hogy élmény benne elveszni. Kicsit Kafkás (Az átváltozás), elvégre nem tudjuk, hogy mekkorák az állatok. A végén jön egy momentum, hogy ebben a világban minden állat kb. ugyanakkora, és csak kb. akkora eltérések vannak a magasságban, mint az embereknél a normál világunkban, de ez nem egyértelmű. És mint Kafkánál, az embert itt sem érdekli igazán.

Igazság szerint nehéz megfogalmazni az élményt, amit a könyv ad. Nem egy szokványos, sablon darab attól eltekintve, hogy az alapja valahogy mégis. Ezen kettősség mellett egy másik kettősség is átjárta a könyvet. Hogy komolyan kell venni. Az állatok, mintegy metaforák szerepelnek (pl. a hiéna médiás, a kopó, mint rendőr, a rókák, mint a hátrányos faji megkülönböztetés áldozatai stb.). Közben vannak orgiák, szex, gyilkosság (eléggé részletezve), amibe ha az ember belegondol, nem tud elsiklani fölötte. Aztán jön egy olyan helynév, mint Pajkos Paci, és azért na... Illik bele, a név is találó, de azért csak megmosolyogtam, ahogy az FBI elferditését, a BIA (Bureau of Investigation of the Animals) -t; hogy ujjlenyomat helyett orrlenyomatot használnak. Hogy nagyobb hangsúly helyeződik a szőr és ondó alapján történő beazonosításra. (Ondó= a hím állatok gyakran élveznek a gyilkosságok után, ezért marad utánuk ilyesfajta nyom is.) Tetszett, hogy az állatok átfesthetik a szőrüket, és hogy az is különcnek számít, aki leborotválja. A társadalom kiveti magából azokat az állatokat, akik mesztelenkednek, viszont nem riadnak vissza a párosodástól.

Az egész történet mögöttes hátterét egyébként az adja, hogy az ember egy mítikus lényként tűnik fel a történetben (olyan, mint a mi valós világunkban a sárkányok, és egyéb szörnyek), ezzel ijesztgetik a rosszcsont állat kölyköket. Halloween éjjelén embernek öltöznek be az állatok, mert hogy az milyen rémisztő már, és senki nem hiszi el, hogy létezik olyan lény, hogy ember.

Mint említettem, kicsit Trónok harca feeling, nem lehet tudni, hogy ki marad életben a végére, és mindenki mindenkivel kamatyol. Most lehet mondani, hogy morbid, viszont szimpatikus volt, hogy a szerző nem fél hozzányúlni a karakterekhez. Ha kell, kibelezi őket, ha kell, orgiába nyomja őket... És mindez mire jó? Hogy megmutassa, hogy noha az állatok öntudatra ébredtek, mégis ott van bennük az ösztön, a vér, ami hajtja őket.

Ami szintén érdekes volt, hogy egyfajta társadalomkritikát fogalmaz meg. Sokszor azt éreztem olvasás közben, hogy ezek valójában nem is állatok, hanem egyszerűen az emberek a világunkban. Vannak a nagy macskák, akik rasszisták, és lenézik a rókákat. Vannak a rókák, akik számkivetettek, minden nagymacska lenézi őket. Ezért is nem nézik jó szemmel a róka-párduclány párost. Közben kiderül, hogy mi volt a gyilkosság indítéka, és az ember rájön, hogy dehát na...

A stílussal imitt-amott meggyűlt a bajom olvasás közben. Az elején nagyon zavart az, hogy mindennemű körítés, vagy figyelmeztetés nélkül egyszer csak átváltunk... Hiányoztak az átvezető mondatok. Később vesz a könyv egy nagy lendületet, és a múltbeli eseményeket tipográfiával (dőlt betű) jelzi, illetve a kiegészítő részeket, amiről az olvasó nemes egyszerűséggel lemaradt.

A vége felé van egy jelenet, aminél igen hatásos a gyors váltogatás. Nem írnám le, hogy kivel és mi történik, mert elég nagy spoiler lenne, de annyit elmondhatok, hogy egy olyan jelenet, ami a filmvásznon jól mutat, kiderült hogy jól mutathat a könyvek lapjain is. Az volt az a pont a könyvben, ahol már tök mindegy volt, hogy állatok, vagy emberek vannak a középpontban, mert ez mind a két esetben hatásos volt.

Összességében nézve tetszettek a két lábon járó, öntudatosan cselekvő, a saját világukat kialakító állatok, a saját történelmükkel, szokásaikkal, hagyományaikkal. Egy olyan világba kerülünk, ami precízen kidolgozott, és roppant mód kreatív.
Akit nem borzaszt el az erotika, a gyilkolászás (hogy Kurta szavaival éljek a Horrora akadva című filmből: "Seggek, vér és belek mindenütt."), ahol kapunk némi tanulságot arról, hogy mit okoz a rasszizmus, és hogy képesek vagyunk változni, ha akarunk, és nem kell feltétlenül illeszkednünk a szabályokhoz (ettől függetlenül még sanszos, hogy belehalunk az életbe).

A könyvet ezúton is köszönöm az Athenaeum Kiadónak.

GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger